Németország meglepően lemaradt, Lengyelország előz – Magyarországon nő a tudásszakadék

Az Európai Unió által kitűzött cél szerint 2030-ra a "legjobb munkavállalói korúaknak" is nevezett 25-34 évesek körében legalább 45 százaléknak kellene lennie a felsőfokú végzettségűek arányának.

A 2024. évi adatokat október 6-án közölte az Eurostat. Ezek szerint az átlagos arány elérte a 44,2 százalékot. Regionálisan a 242 régióból (NUTS2) 84 már elérte vagy meg is haladta a 2030. évi céladatot, ami a régiók 34,7 százalékát jelenti. A legjobb 25 régióban pedig minimum 57,5 százalékos az arány.

Ez utóbbiak olyan régiók, amelyekben erős a kutatás-fejlesztés és kiváló egyetemek központjainak számítanak. Ezekben a régiókban találjuk a V4 országok fővárosait is. Az is jellemző, hogy olyan régiókban magas a felsőfokú végzettségűek aránya, amelyekben nagy arányt képviselnek a tudásintenzív tevékenységek, ágazatok, mint például az élettudományok, a gyógyszeripar, az elektronika és a zöld technológiákkal foglalkozó ágazatok. 

24 olyan régiót tartanak nyilván, ahol a felsőfokú végzettségűek aránya nem éri el a 26,5 százalékot. Ezek többsége Kelet- és Dél-Európában található. A 8 magyar régióból 6 ebben a csoportban van. A főbb országok és régiók adatait a következő ábra szemlélteti.

Felsőfokú végzettségűek aránya a 25-34 éves korcsoportban

Forrás: Eurostat 2025. október 6.

Az ábrán azt láthatjuk, hogy a versenyképességi listákon élenjáró országok, mint például Dánia, Svédország, Írország és Hollandia esetében a felsőfokú végzettségűek aránya országos szinten nagyon magas. Érdemes megemlíteni, hogy az országos érték Németországban ugyanakkorn nagyon alacsony. Lengyelország az országos érték tekintetében megelőzi Németországot. Másrészről a V4 országok fővárosai szintén a rangsor elején találhatók, miközben az országok maguk nem. Különösen kiemelkedik Varsó és Budapest magas értéke. Viszont a V4 országokból három országos szintű adata alapján az uniós rangsor vége felé helyezkedik el. Ez azt mutatja, hogy a V4-ekben jelentősek a regionális különbségek. A fejlett országok esetén azonban nem látunk kiemelkedően nagy regionális eltéréseket. Például Bécs adata 53,1 százalék, de a legkisebb érték is, ami 34 százalék (Vorarlberg), eléri a bécsi érték 64 százalékát.

Ugyanakkor például a legalacsonyabb észak-magyarországi adat a budapestinek csupán 33,4 százaléka. A regionális szakadék tehát közel kétszeres. Miközben Budapest adata a V4-ek között Varsó után a második legjobb és az EU-ban is magasnak számít, a magyar régiók adatai mind jelentősen elmaradnak az EU-s értékektől és a 2030-ra kitűzött EU-s célértéktől is. 

Mire figyelmeztetnek a számok? Elsősorban arra, hogy a kiugró fővárosi és a lemaradó régiós képzettségi adatok között lévő jelentős különbségek hosszabb távon gátolják a gazdasági felzárkózást, különös tekintettel a digitális átalakulásra. A vizsgált korosztály, a 25-34 évesek, az úgynevezett „derékhad” vagy „legjobb munkavállalói csoport” képzettsége hosszabb távon van hatással a fejlődési lehetőségekre, a teremthető munkahelyek minőségére.

Ha ugyanis alacsony  valahol a magas képzettségűek aránya, akkor nem települnek oda tudásalapú munkahelyek. Ezek arányának növelése nélkül viszont nem lehet sem a versenyképességet, sem az életszínvonalat javítani. A magyar regionális tudásszint különbségei nemcsak az innovációt, de a technológiai transzfert, azaz a jó példák átvételét is nehezítik.

A levonható következtetés ezért egyértelmű: egyrészt tovább kell növelni a felsőfokú végzettségűek arányát. Különösen a jövő sikerágazataihoz szükség szakmai területeken (STEM végzettségűek) van erre égetően nagy szükség.Másrészt - elsősorban a digitális technológiák vállalati és általános társadalmi alkalmazásának felgyorsításához – intenzív át- és továbbképzési (felnőttképzési) programokra is szükség van.

Összességében úgy lehetne fogalmazni: annak érdekében, hogy sikeresen tudjunk kapcoslódni a gyors változásokhoz, magasabb szintre kell emelni a humán vagyon általános képzettségét, különös hangsúllyal a regionális különbségek csökkentésére.