Pattanásig feszült a helyzet Tajvannál: elfoglalhatja Kína a szigetet? 

Kína történetének eddigi legnagyobb hadgyakorlatát tartotta Tajvan szigetének közelében, miután Nancy Pelosi, az Egyesült Államok Képviselőházának az elnöke ázsiai útja során Tajvan szigetére is ellátogatott.

A feszültség a hadgyakorlat hivatalos befejezése után sem csökken: ma is 13 kínai katonai repülőgép lépte át a Tajvani-szoros felezővonalát - számolt be a Reuters tajvani forrásokra hivatkozva.

Az amerikai álláspont szerint Kína túlreagálta a házelnök látogatását, és nem bánták meg a lépést, Tajvan külügyminisztériuma pedig egy mai közleményben megköszönte az USA támogatását a Tajvani-szoros békéjének fenntartásáért.

Az ügyben Kína mellett állt ki eddig Észak-Korea, Mianmar és Oroszország, míg a hadgyakorlatokat elítélő közleményt adott ki Japán, Ausztrália. India, Új-Zéland, Szingapúr és Vietnám pedig inkább az amerikai állásponthoz közelítő véleményt formált a látogatásról - írja elemzésében a The Diplomat, amely 33 ázsiai ország reakcióját foglalta össze Pelosi látogatása és az azt követő többnapos hadgyakorlat kapcsán.

Ebből is látszik, hogy a sziget hovatartozásának esetleges megváltoztatása mennyire széleskörű konfliktushoz vezethet.

Több évtizedes konfliktus áll a háttérben

A második világháború végén, amikor újból fellángolt a kínai polgárháború, a kontinentális Kína teljes területe a kommunisták fennhatósága alá került és létrejött a Kínai Népköztársaság, amely a mai napig fennáll, sőt a világ egyik vezető hatalmává és atomhatalommá vált. Tajvan szigetét azonban nem sikerült megszereznie a kommunistáknak és a kínai nacionalisták a szigeten létrehozták a Kínai Köztársaságot. A tajvani Kínai Köztársaság később, a ’70-es években rendkívüli gazdasági fejlődésen ment keresztül és fokozatosan demokratizálódott. Napjainkban a technológiai szektor és a chip gyártás fellegvárának számít, fejlett demokráciaként működik és a térségben az Egyesült Államok fontos szövetségese.

Kína azonban soha nem ismerte el Tajvan függetlenségét és mindig is magának követelte, a partjaitól 161 kilométerre fekvő, kicsiny, egyharmad magyarországnyi méretű szigetet. Katonai lépéseket azonban nem tett a terület elfoglalása érdekében. Ennek részben az lehet az oka, hogy a ’70-es évekig védelmi szerződés volt életben az USA és a Kínai Köztársaság között, ami biztosította a sziget függetlenségét. Érdekes fordulat, hogy szintén a ’70-es években mind az ENSZ, mind az USA kihátrált Tajvan mögül és a Kínai Népköztársaságot ismerte el legitim államnak, ami tulajdonképpen egyfajta jogalapot adhatna ma Kínának a sziget visszavételére, ám azóta az Egyesült Államok újra védelmébe vette a kis szigetországot, ráadásul ádáz gazdasági háború bontakozott ki mostanra az USA és Kína között.

Tajvan egy 36 ezer négyzetkilométeres sziget, 161 kilométerre a kontinentális Kína partjaitól.

Követhetik az orosz példát?

Kína ugyanis elindult a nagyhatalommá válás útján, és a poszthidegháborús világ egyik vezetőjévé, az USA kihívójává vált a 2010-es évekre. Egyre agresszívebben kezdte Kína kitolni a befolyási övezetét a csendes-óceáni térségben és egyre kevésbé tűrte el az amerikai jelenlétet.Az orosz-ukrán háború csak újabb lehetőséget teremtett Kína számára, hogy saját pozícióit megerősítse, miközben az Egyesült Államok és a nyugati világ árgus szemekkel leste mi történik Tajvan környékén, hiszen félő volt, hogy az orosz példa láttán a kínaiak is lépni fognak. Kína azonban nem tett semmilyen komoly lépést a szigetország annektálása érdekében.

Olaj a tűzre

Nancy Pelosi látogatása viszont ebben a furcsa, feszültségekkel teli időszakban olaj volt a tűzre. A Kínai Népköztársaság a szuverenitása elleni merényletként értelmezte, hiszen a házelnök utazása azt üzente, az USA elismeri Tajvan függetlenségét és megkérdőjelezi Kína jogait a szigetet illetően. Ez pedig válaszlépésre kényszerítette a kínaiakat, hiszen a nemzetközi tekintélyük is csorbát szenvedhet az esetből kifolyólag.

Kína megtorlásként komoly hadgyakorlatba kezdett, bekerítve a szigetet, megsértve a tajvani légteret és a tajvani felségvizeket. A helyzet sok tekintetben az ukrajnai háború előestéjét idézi, így érthető, hogy az egész világ pattanásig feszült figyelemmel kíséri a történéseket.

A tét most is óriási. Egy kis szigetország szuverenitásáról szóló esetleges konfliktus mögött két atomhatalom rivalizálása áll és elképzelhetetlen következményekkel járna, ha ez a két óriás nyíltan összecsapna.