Térképen mutatjuk, mekkora az alapkamat az európai országokban

A 2010-es évek második felét egész Európában alacsony infláció, növekvő gazdaság és laza fiskális, illetve laza monetáris politika jellemezték. Azóta azonban mindez gyökeresen megváltozott.

Válságok sorozata

Európa nem is egy válságot, hanem gyakorlatilag válságok sorát éli meg az új évtized hajnalán. Az első ütést a koronavírus járvány vitte be, nem csak Európának, hanem az egész világnak. Az ellátási láncokban zavarok keletkeztek, a gazdaság komplett szektorai álltak le hónapokra a lezárások miatt, több gyárban üzemszüneteket iktattak be, visszaesett a gazdasági teljesítmény.

Robogó infláció

Európában, hasonlóan, mint a világ számos másik pontján a válságból való kilábalást laza fiskális politikával segítették. Jelentős mennyiségű pénzt nyomtak a gazdaságba, a lakosság is jelentékeny forrásokhoz jutott. A fogyasztás hirtelen megugrott, az ellátási láncok azonban nem álltak teljesen helyre. Alapanyaghiány, félvezető hiány, chip hiány, alkatrész hiány sújtotta a gyártókat. Emiatt a kínálat nem tudta lekövetni a keresletet. A gazdaság egy túlfűtött állapotba került és elkezdett emelkedni az infláció.

Ezt a helyzetet súlyosbította 2021 második felében az Oroszország és Ukrajna között egyre inkább növekvő feszültség. Az esetleges háború kockázata és Oroszország szándékosan visszafogott volumenű gáz szállítása ősztől elkezdte felverni Európában a földgáz árát, ez pedig húzta magával az elektromos áram árát is. A háború kockázata és a járvány után felpörgő gazdaság növekvő igénye, valamint a bezárás után újra autóba ülő lakosság bővülő fogyasztása megemelte az üzemanyagárakat is. Az egyre magasabb energiaárak természetesen szinte minden termék árában elkezdtek megjelenni, így ez tovább fűtötte az inflációt.

A drágulás azonban az idén februárban bekövetkezett ukrajnai orosz invázió és az erre válaszul adott uniós szankciók miatt robbant be igazán. A helyzetnek a kritikusan aszályos nyár sem kedvezett, ami még feljebb srófolta az élelmiszerek árát.

Így eljutottunk oda, hogy az eurozónában, ahol az elmúlt 10 évben még deflációra is volt példa, idén októberben 10,7 százalékra emelkedett az infláció.

Éves alapon számolt infláció az eurózónában és annak összetevői; Forrás: Eurostat

A helyzet az egész EU-ban hasonló. Az átlagos infláció az EU-ban szeptemberben 10,9 százalékon alakult. Az infláció az Oroszországhoz és Ukrajnához legközelebb eső államokban a legmagasabb, míg nyugatabbra kissé mérsékeltebb, kivételt képeznek a Benelux államok, ahol szintén magas az infláció. Az EU-ban a balti államok és hazánk a csúcstartók a 20 százalék körüli inflációval. Az EU-n kívül is rendkívüli a drágulás mértéke. Szeptemberben Szerbiában 14 százalék, az Egyesült Királyságban 10,1 százalék, Izlandon 9,3 százalék, míg Norvégiában 6,9 százalékra emelkedett az infláció. Míg a korábban deflációval küzdő Svájcban is 3,2 százalék lett az árindex szeptemberben, bár ők lehet még kicsit örülnek is neki. Az infláció Törökországban a legbrutálisabb. Egészen elképesztő, 85,51 százalék volt októberben. Ez azonban túlmutat a mostani gazdasági helyzeten és Törökország egészen extrém monetáris politikájának köszönhető. Erről itt írtunk bővebben. A helyzet a tengeren túl sem jobb. Az USA-ban szeptemberben 8,2 százalék volt a drágulás mértéke, a nyáron pedig még ennél is magasabb volt. Az elmúlt 25 évben sosem volt olyan magas az infláció Amerikában, mint idén.

Kamatemeléssel válaszoltak a jegybankok

Erre válaszul nem meglepő módon intenzív kamatemelésbe kezdtek a jegybankok. A jegybanki alapkamatok a következőképp alakultak az elmúlt egy évben:

A fentiekből látható, hogy az elmúlt egy évben rendkívül megemelkedtek szerte Európában és a tengeren túl is az irányadó kamatlábak.

Megfigyelhető, hogy azokban az országokban ahol korábban negatív volt az alapkamat, most enyhe pozitívba fordult. Ahol pedig eleve magasabb volt, ott még magasabb lett.

Néhány anomália azonban megfigyelhető. Az egyik ilyen Törökország. A törököknél ugyanis csökkentek a kamatok. Ennek oka a törökök egészen extrém kamatpolitikája. Sajátos módon rendkívül emelkedő infláció mellett csökkentik a kamatokat, ami példátlannak mondható. Kísérletnek érdekes, de a következményei beláthatatlanok. Vannak elemzők akik akár a török infláció 3 számjegyűre emelkedését is elképzelhetőnek tartják.

Kilóg a sorból Bulgária és Horvátország is. Mindkét ország az euró bevezetésére készül. A bolgárok a a helyi pénznem, a leva árfolyamát az euróhoz kötötték. A jegybank az alapkamatot 2016 óta változatlanul 0 százalékon tartja. Bulgária 2024-ben tervezi bevezetni az eurót.

Horvátország is ugyanilyen okokból tartja 2,5 százalékon változatlanul az alapkamatot. A horvát kuna árfolyamát szintén az euróhoz kötötték. A horvátoknál már jövőre eurót fognak használni. AZ infláció egyébként nem emelkedett sem Bulgáriában sem Horvátországban extrém módon az elmúlt egy évben.

Érdemes szót ejteni a magyar adatról is. Jelenleg Magyarországon a legmagasabb az alapkamat a vizsgált országok közül. Az MNB az elsők közt kezdett tavaly kamat emelésbe, már az egy évvel ezelőtti novemberi adat is ennek az emelésnek az eredménye. A jelenlegi magas kamatokra a forint gyengesége és a magas infláció miatt van szükség. Ez utóbbiak több, elsősorban külső, Magyarországtól független összetevőből fakadnak. Köztük az ukrajnai háború közelsége, az idei iszonyú aszály miatt megugró élelmiszerárak, az uniós pénzek visszatartása, az orosz energiahordozóknak való földrajzi-történelmi kitettség, a magas energiaárak miatti negatív folyó fizetési mérleg, az Európai szinten továbbra is kifejezetten jelentős gazdasági növekedés, a korábbi évtizedek miatt a régióban magasnak számító államadósság mind ebbe az irányba hatnak. A magyar jegybank egyébként ezen a magas alapkamaton nem tervez tovább emelni, más módszerekkel azonban mégis szigorít a monetáris politikáján. Erről itt írtunk bővebben. Az utóbbi időben ennek köszönhetően visszerősödött a forint és láthatóan tartja a 410 forint/ 1 euró környéki szintet, illetve gyakran ez alá is benéz az árfolyam.

Végül fontos az Egyesült Államokról is beszélni. A FED kamatemelései egyre inkább kétségbe ejtik a befektetőket, fokozzák a recessziós félelmeket és a legutóbbi kamatemelés során az amerikai jegybank nyilvánvalóvá tette, hogy még nincs vége az emelések korszakának. A Fed az inflációt akarja így lenyomni, azonban a magas kamatok és az Ukrajnai háború miatt (sokan menekülnek dollárba euró helyett) a dollár rendkívül megerősödött, többnyire vagy erősebb az eurónál, vagy a paritás környékén mozog. Az ennyire erős dollár pedig az egész világgazdaság számára kockázatokat rejt.