Új fordulat a kereskedelmi háborúban - Eddig nem látott kockázatok jönnek

A kritikus nyersanyagok (CRM) a geopolitikai érdekérvényesítés elsődleges eszközeivé váltak: 2009 és 2024 között a globális exportkorlátozások száma közel ötszörösére nőtt. Ez a növekedés nem csupán statisztikai adat, hanem a globális gazdaság biztonságát érintő alapvető kockázat – olvasható a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) kritikus nyersanyagokról szóló jelentésében.

Kína válaszlépése az amerikai vámháborúra, amely exportkorlátozás bevezetését jelentette, alapvetően átírta a globális kereskedelem szabályait.

A szabadkereskedelem korszakát a kritikus nyersanyagok szektorában felváltotta a biztonsági alapú kereskedelem, ahol a nyersanyag feletti rendelkezés a geopolitikai hatalom legfőbb mércéje.

Az ázsiai nagyhatalom ereje ma már nemcsak a kritikus nyersanyagok bányászatában,hanem a feldolgozásában és finomításában kiépített monopóliumban rejlik, ahol sok esetben 60-90 százalékos globális részesedéssel rendelkezik.

A kritikus nyersanyagokat érintő exportkorlátozásokra fókuszáló jelentés fő megállapítása, hogy Kína egyes kritikus nyersanyagok esetében már olyan túlzott kitermelést és feldolgozást folytat, amely a már a globális igényt is meghaladja.

Továbbá állami export-engedélyeztetési rendszerrel, tilalommal tartja sakkban a nyersanyag-vásárlókat. Az erőltetett feldolgozás miatt olyan nyersanyagoknál is kínai függés alakult ki, ahol magát a nyersanyagot máshol bányásszák ki.

A túltermeléssel a nyugati versenytársak tudatos kiszorítása zajlik, miközben kínai állami vállalatok a kitermelési és feldolgozási láncot teljes egészében ellenőrzik a bányától az elektromos autókig.

Kiszolgáltatott nyugati gyártók

Az OECD jelentése figyelmeztet: bár a Nyugat (EU, USA) gőzerővel dolgozik a diverzifikáción, Kína előnye behozhatatlannak tűnik rövid távon.

Az európai vállalatok 80 százaléka a továbbra is rendkívül közel van a kínai beszállítókhoz az ellátási láncban - többnyire három beszerzési lépésen belül. 

A bányászati beruházások lassú megtérülése - 20-30 év egy-egy új projekt felfuttatása - azt jelenti, hogy a kínai exportkorlátozások okozta sebezhetőség a következő évtizedben is fennmarad.

Monopólium a kritikus nyersanyagok értékláncában

Kína nem csupán a kereskedelmi korlátozásokkal, hanem fizikai kitermelési volumenével is uralja a piacot. Az OECD jelentése rámutat, hogy

Kína a világ legnagyobb termelője számos olyan anyag esetében, amelyek nélkülözhetetlenek a modern technológiához. 

A ritkaföldfémek kitermelése esetében Kína részesedése 70-85 százalék, miközben a bányászat mellett a szétválasztási technológia is kínai kézben van. 

Példaként hozzák a szerszámgépgyártás és a hadiipar számára nélkülözhetetlen volfrámot, ahol a kínai dominancia 80 százalékos, az elektromos autókhoz szükséges anódgyártás alapanyagának számító természetes grafit esetében is hatalmas a kínai túlsúly.

A kitermelésnél is fontosabb Kína szerepe a finomításban.

Még azon anyagok esetében is, amelyeket nem Kínában bányásznak (pl. ausztrál lítium vagy kongói kobalt), a nyersanyagok több mint 60-90 százaléka Kínába kerül feldolgozásra - több külföldi, főleg afrikai és dél-amerikai bánya felvásárlása révén.

Peking egyébként évtizedek óta fektet be állami pénzeket olyan kémiai feldolgozó üzemekbe, amelyek környezeti terhelése magas, de gazdasági megtérülése stratégiai fontosságú. A jelentés hangsúlyozza, hogy 

Európa és az USA jelenleg nem rendelkezik elegendő finomító kapacitással ahhoz, hogy a kínai köztes termékeket (pl. lítium-karbonát, finomított kobalt) kiváltsa.

Kína a feldolgozáshoz szükséges technológiai know-how és a hozzá kapcsolódó szabadalmak jelentős részét is birtokolja: az OECD idei adatai szerint a kritikus nyersanyagok feldolgozására vonatkozó új szabadalmak 45 százaléka kínai eredetű. 

Többet termelnek, mint az egész globális kereslet

Bizonyos szektorokban (pl. napelemek, rézfinomítás) Kína annyi kapacitást épített ki, amely meghaladja a teljes globális igényt.

Ez lehetővé teszi számára, hogy lenyomja a világpiaci árakat, tönkretéve a nyugati versenytársakat, a monopol helyzetében pedig exportkorlátozásokkal vagy áremeléssel érvényesítse akaratát. 

Az OECD megállapította, hogy a kritikus nyersanyagok a geopolitikai érdekérvényesítés elsődleges eszközeivé váltak. 2009 és 2024 között a globális exportkorlátozások száma közel ötszörösére nőtt. Ez a növekedés nem csupán statisztikai adat, hanem a globális gazdaság biztonságát érintő alapvető kockázat.

Bár a jelentés megjegyzi, hogy a korlátozó intézkedések alkalmazása ma már földrajzilag megoszlik (különösen Afrikában és Ázsiában), Kína továbbra is a legmeghatározóbb szereplő, mivel a világ termelésének és feldolgozókapacitásának jelentős része nála összpontosul.

Kína stratégiai dominanciája a számok tükrében

A jelentés szerint a top 3 termelő ország az olyan kulcsfontosságú anyagok esetében, mint a kobalt, a lítium és a nikkel, a globális kitermelés több mint kétharmadát adja. A ritkaföldfémek (REE) esetében ez a koncentráció még súlyosabb: a három legnagyobb termelő – élükön Kínával – a világkínálat közel 90 százalékát uralja. A kobalt és mangán esetében a korlátozás alá esik a globális export 70 százaléka, a grafit esetében pedig közel a fele, a ritkaföldfémek esetében az arány 45 százalék.

Kína a 2009 óta bevezetett összes új korlátozó intézkedés mintegy 17 százalékáért felelős, amellyel India (19 százalék) után a második helyen áll a világon.

A vámháborúra adott kemény kínai válasz

A kínai stratégia az egyszerű exportvámoktól a rendkívül komplex engedélyezési rendszerek felé tolódott el. 

A jelentés kiemeli, hogy a korlátozások már nem csupán az alapanyagokat, hanem a feldolgozási technológiákat is érintik.

2026. január 1-jével Kína egy újabb, minden eddiginél szigorúbb exportellenőrzési rendszert léptetett életbe. Ez a lépés különösen az ezüstöt, a volfrámot és az antimont érinti. Ezek az anyagok a következő területeken nélkülözhetetlenek:

• a precíziós fegyverek és radarrendszerek
• a napelemek és elektromos járművek akkumulátorai.
• félvezetők, magas szintű elektronikai gyártás.

Az OECD megállapítása szerint Kína egyre gyakrabban alkalmaz "ideiglenes" vagy "eseti" engedélyezési kötelezettségeket. Ez bizonytalanságot szül a világpiacon, mivel a szállítások bármikor leállíthatók vagy lassíthatók politikai indokok alapján, anélkül, hogy hivatalos embargót hirdetnének.

A jelentés rávilágít, hogy Kína (és más feltörekvő gazdaságok) célja a belföldi feldolgozóipar erőltetett fejlesztése.

Az exportkorlátozásokkal Kína arra ösztönzi – vagy kényszeríti – a külföldi technológiai cégeket, hogy termelésüket helyezzék át Kína területére.

A konkurencia sakkban tartása

Ez a politika közvetlenül érinti a nyugati gyártókat, akik eddig szabadon importálták a nyersanyagokat. A belföldi feldolgozási kötelezettség drasztikusan növeli a kínai értékláncoktól való függőséget.

Kína intézkedései közvetlen hatással vannak az árakra és a kínálati rugalmasságra. Az OECD adatai szerint 

az exportkorlátozások gyakran árnövekedéshez vezetnek az importáló országokban, miközben Kínán belül az árakat mesterségesen alacsonyan tartják, ezzel is versenyelőnyt biztosítva a hazai gyártóknak.

A jelentés példaként említi a Shanghai Futures Exchange készleteinek alakulását. Bizonyos fémek esetében, mint az ezüst, a készletek 75 százalékkal csökkentek 2021 és 2025 vége között. Ez a hiány Kína exportkorlátozásaival párosulva készletezési válságot idézett elő a nyugati pénzügyi központokban.

Kereskedelmi fegyverkezés

Érdekes megállapítás, hogy Kína nemcsak saját határain belül korlátozza a kereskedelmet, hanem közvetve más országok politikájára is hatással van. Afrikában például Kína jelentős összegeket fektetett be (pl. Zimbabwe lítiumbányászata), miközben ezek az országok is elkezdték bevezetni a nyersércexportjának tilalmát, hogy a feldolgozás helyben maradjon – gyakran éppen kínai tulajdonú finomítókban.

Kína helyzete a kritikus nyersanyagok piacán már nem csupán piaci dominanciáról, hanem kereskedelmi fegyverkezésről szól, az OECD szerint ugyanis

• a kínai engedélyezési rendszer átláthatatlansága megnehezíti a vállalatok számára a kockázatkezelést,
• a korlátozások tartósan magasan tartják a zöld átálláshoz szükséges technológiák költségeit,
• míg Kína védi saját piacát, agresszíven vásárol fel bányászati jogokat világszerte, tovább növelve globális befolyását.

Sarokba szorítva?

A jelentés szerint a nemzetközi közösségnek meg kell akadályozni, hogy az exportkorlátozások dominóeffektust váltsanak ki.

Az OECD jelentéshez hasonló adatbázisok fejlesztése szükséges a piaci transzparencia növelése érdekében, és fel kell gyorsítani a zöld átállásban az önállóságot.

Kína 2026-os exportkorlátozási politikája alapvetően átírja a globális kereskedelem szabályait. A szabadkereskedelem korszakát a CRM szektorban felváltotta a biztonsági alapúkereskedelem, ahol a nyersanyag feletti rendelkezés a geopolitikai hatalom legfőbb mércéje.