Vagyonadó: Európában kudarc, az USA-ban most akarják bevezetni

Elemzések2020. jan 9.Növekedés.hu

A balra tolódó amerikai demokraták az európai modellből vennének át elemeket a “társadalmi igazságosság” jegyében, így a vagyonadót is bevezetnék. Az öreg kontinensen azonban az elmúlt évtizedben kiderült: ez a fajta adónem több kárt okoz, mint hasznot.

Az amerikai elnökválasztásokon általában kulcskérdés a gazdaság. Nem véletlen, hogy Trump elnök hevesen ostorozza az amerikai jegybank, a Federal Reserve egyébként általa kinevezett elnökét, Jerome Powellt - intenzívebb kamatcsökkentési hullámot vár tőle, hogy a 2020-as kampányig kitartson az USA minden eddiginél hosszabb növekedési ciklusa.

A hagyományos felállás szerint egy amerikai választáson a jobboldal, a konzervatív republikánusok a gazdasági növekedéssel, a jövedelmek emelésével, adócsökkentéssel kampányolnak. A klasszikus baloldali narratíva viszont az elosztásra, a társadalmi igazságosságra irányul - bár ennek értelmezése igen tág körben mozog.

A 2020-as kampányban ez felállás még élesebben lesz jelen.

Trump politikai populizmusa, egyesek szerint demagógiája erősen balra tolta a Demokrata Pártot - egyedül a volt New York-i polgármester, milliárdos vállalkozó Michael Bloomberg elnökjelöltsége tart ebben némi ellensúlyt.

A balra - amerikai értelmezés szerint szélsőbalra -tolódó demokrata többség azonban valószínűleg kigolyózza Bloomberget. Azt gondolják, hogy egy milliárdos nagyvállalkozó elnököt - Trumpot - nem tud egy másik milliárdos nagyvállalkozó megverni a választások során.

A párt - szó szerint - nagy öregjei, Joe Biden, korábbi alelnök, Elizabeth Warren és Bernie Sanders (Warren 70 éves, a másik kettő közelebb van a 80-hoz) pontosan tisztában vannak a gazdaság fontosságával és követik, sőt felerősítik a hagyományos baloldali narratívákat.

A demokrata kampány, bárki is lesz az elnökjelölt, az adóemelésre koncentrál majd, persze ezt nyíltan nem mondja majd ki, a varázsszó a jövedelmi egyenlőtlenségek csökkentése lesz. Ennek egyik klasszikus eszköze a vagyonadó.

Sanders és Warren több nyilatkozatában említették is, hogy ebben az európai modellből szeretnének átvenni elemeket. Tipikusan ilyen a vagyonadó is, mindketten be is szeretnék vezetni.

Warren évi 2 százalék adót vetne ki az 50 millió dollár feletti vagyonokra, a milliárdosok rátája már 6 százalék lenne. Sanders a 32 millió és a 10 milliárd dollár közötti vagyont 1-8 százalékos, sávos rendszerben adóztatná meg.

Ez egy “átlagos” amerikai milliárdos vagyonát 15 év alatt megfelezné. A baloldali jelöltek “igazságosságot” ígérnek az adórendszerben, a vagyonosok pénzének megadóztatásából fedeznék az általuk elképzelt állami kiadásnöveléseket.

A The Wall Street Journal szerkesztőségi cikke azonban felhívja a figyelmet arra, hogy az európai modell átvétele ezen a téren valószínűleg nem hozza meg a kívánt eredményt. Számos példa van arra, hogy az európai szocialisták által bevezetett vagyonadó egész egyszerűen nem működött. Nézzük ezeket sorra!

SVÉDORSZÁG

A skandináv országban a 20. század nagy részében az adórendszer része volt a vagyonadó. Igaz ennek összege a 2. világháború utáni időszakban nem haladta meg a GDP 0,4 százalékát, vagyis viszonylag szerény mértékű volt a ráta. Különböző vagyonelemeket eltérő mértékű elvonással sújtottak. Ennek az lett az eredménye, hogy a gazdagok befektetési politikája eltorzult, eltérő lett az adott piaci körülmények által diktált ésszerű stratégiáktól - adómentes eszközökbe fektették pénzüket. Az amerikai mezőgazdasági lobbi javában győzködi Elizabeth Warrent, hogy a mezőgazdasági földekbe történő befektetés adómentes legyen - ha ez így lesz, borítékolható, hogy lufi alakul ki, irgalmatlanul megdrágul majd a föld.

A viszonylag csekély svéd vagyonadó is elég volt arra azonban, hogy az ország leggazdagabb emberei közül többen is elmeneküljenek. A legjobb példa erre az IKEA alapítója, Ingvar Kamprad, aki még a ‘70-es években tette át Svájcba székhelyét.

A vagyonadó kudarcát belátva a svéd kormány végül 2007-ben hatályon kívül helyezte a 200 ezer dollárnak megfelelő svéd korona feletti vagyonokra kirótt 1,5 százalékos adót.

NÉMETORSZÁG

A berlini kormány 1978-ban 0,5 és 0,7 százalékos adót vetett ki az egyéni és a társasági vagyonra. A rátát 1995-ben egy százalékra emelték. A Szövetségi Alkotmánybíróság azonban kinyírta az intézkedést, azt 1997-re gyakorlatilag eltörölték.

Intő jel lehet ez is a demokraták számára. Az amerikai alapító atyák ugyanis ellenezték a “közvetlen” adókat, vagyis az olyan közterheket, amelyek nincsenek elosztva az amerikai állampolgárok között, célzott személyekre irányulnak. Ha egy demokrata győzelem esetén bevezetnék a vagyonadót, garantált, hogy az amúgy republikánus többségű Legfelsőbb Bíróságon kötne ki az ügy - hiába hivatkozik Warren arra, hogy az általa bevezetendő adó nem számít “közvetlen” adónak.

De térjünk vissza Németországhoz! A német baloldal időről időre újra előveszi a vagyonadó ötletét.

A tekintélyes Ifo gazdaságkutató intézet 2018-as becslései szerint ez hosszú távon 5 százalékkal csökkentené a jelenleg amúgy is alacsony német gazdaságot, a foglalkoztatottság szintjét pedig 2 százalékkal vetné vissza.

Az üzleti beruházások azonban már drámai mértékben esnének vissza - minden gazdag magánszemély és vállalat külföldön fektetne be. Az Ifo elemzése szerint a vagyonadó terhét nem csak a vagyonosok, de “a GDP, a beruházások és a foglalkoztatás csökkenésén keresztül a társadalom minden rétege” cipelné.

FRANCIAORSZÁG

François Mitterrand szocialista elnök 1982-ben javasolta, hogy minden 1,5 millió dollár értékű vagyon után 1,5 százalékos adókötelezettség legyen. Akkoriban nem ment át ez a javaslat, bő 10 évvel később azonban François Hollande - aki szintén szocialista színekben lett elnök - ismét megpróbálkozott vele.

Az eredmény meglehetősen durva lett: a 2000-es években 70 ezer milliomos hagyta el az országot - áll a dél-afrikai New World Wealth kutatóintézet elemzésében.

Emmanuel Macron francia elnök - aki egyébként Hollande gazdasági tanácsadója volt -, látva a bajt visszavonta az egészet, helyette az ingatlanokat adóztatná meg.

Az USA-ban Elizabeth Warren szerint a vagyonadó bevezetésével az első tíz évben 3,6 ezer milliárd, Bernie Sanders szerint 4,35 ezer milliárd dollár folyna be a költségvetésbe. A francia példa azonban azt mutatja, hogy ezek túlzó becslések, sőt, egyenesen illúziók. Egy francia közgazdász, Eric Pichet számításai szerint a vagyonadó egyenesen költségvetési bevételkiesést okozott Franciaországban. Párizs 2015-ben 5,4 milliárd euró bevételre tett szert ebből az adónemből. Ugyanakkor a teljes adóbevétel a közgazdász számításai szerint minimum 7,5 milliárd euróval kevesebb, mint a vagyonadó nélkül lenne. Ennek hátterében az áll, hogy

több száz milliárd eurót vittek ki a francia gazdagok külföldre és fektették be ott - Franciaország helyett.

Sanders és Warren megakadályozandó a hasonló tőkemenekítést az USA-ban, azt javasolják, hogy mindenkire, aki ilyen céllal feladja amerikai állampolgárságát 40 százalékos adót vessenek ki. Egyfajta pénzügyi berlini fal lenne ez, megakadályozandó a tőkemenekítést.

AUSZTRIA

A vagyonadó bevezetésének egyik legnehezebb része annak megállapítása, hogy kinek mekkora a vagyona, mi számít vagyonnak. Értékpapírokat, ingatlanokat, magánrepülőgépeket kell felértékelni - a lehetőségekhez mérten a leginkább objektív módon. Piaci támpontok esetén ez talán még viszonylag korrekten megoldható, de mi a helyzet mondjuk a modern műtárgyakból álló gyűjteményekkel, vagy a versenylovakkal? Vagy a zárt, nem nyilvános társaságokkal? A vagyonértékelés ezekben az esetekben nehézségekbe ütközik.

Az osztrákok 1994-ben törölték el a vagyonadót, a hatóságok arra hivatkoztak, hogy a pontos adó (legaláb valamennyire igazságos) kiszámítása hihetetlenül nagy és bonyolult adminisztrációs rendszer működtetését követelte meg.

Az 1990-es évek elején Európában nagyjából egy tucat országban volt vagyonadó. Napjainkra ezek száma négyre csökkent.

Spanyolországban sávos, és régiónként eltérő rendszer van érvényben: a 700 ezer euró fölötti vagyont 0,2, a 10,7 millió fölöttit 2,5 százalék adó terheli. Ugyanakkor furcsa módon a Madridban élőkre nem vonatkozik a vagyonadó. Az OECD statisztikái szerint 2017-ben a teljes adóbevétel mindössze 0,55 százaléka származott ebből az adónemből.

Norvégiában 1892-ben vezették be a vagyonadót, a központi kormányzat 0,15, a helyhatóságok pedig egy 0,7-0,85 százalékos sávban adóztathatják az 1,48 millió korona (kb 175 ezer dollár) feletti vagyonokat. Házastársak esetén az összeg ennek a duplája. A költségvetés adóbevételeinek nagyjából 1 százaléka folyik be ebből.

Svájcban vezették be Európában először, 1840-ben a vagyonadót. Önbevalláson alapul, évente kell fizetni, nincs állami-kormányzati vagyon nyilvántartás. Az adóhatóság csak akkor nézhet bele az állampolgár bankszámláiba, ha valamilyen bűncselekmény gyanúja vetődik fel. A 26 kantonból álló állam adórendszere decentralizált, így a vagyonadó mértéke kantononként eltérő: 0,3-1 százalék között mozog. A legmagasabb a nyugati francia nyelvű régiókban, a legalacsonyabb az ország középső, német nyelvű kantonjaiban.

Egy kéttagú, gyermektelen házaspár esetében 50 ezer franktól (ez kb. 50 ezer dollár) 250 ezer frankig terjed - kantononként eltérően - a vagyon összege, amelytől adózni kell. Ez azt jelenti, hogy nem csak a kifejezetten gazdagokat, de a középosztályt is adóztatják. A szövetségi adóbevételek így viszonylag magas, 3,6 százaléka folyt be ebből 2017-ben.

Belgiumban tavaly vezették be a vagyonadót: az 500 ezer euró feletti vagyonra 0,15 százalékos terhet rónak ki. A belga adók amúgy is a legmagasabbak közé tartoznak Európában, ez azonban nem tartotta vissza a francia üzletembereket, hogy ott parkoltassák befektetéseiket - míg Macron meg nem szüntette a francia vagyonadót.

A vagyonadóval szembeni klasszikus érv azonban elméleti - a gyakorlati megfontolások mellett. Az ugyanis olyan eszközöket adóztat meg, amelyeket már adózott jövedelemből vásároltak meg - vagyis duplán terhel akár a magánszemélyek, akár a vállalatok esetében.