A korábbi olajválságok eltörpülnek a mostani mellett
ElemzésekA jelenlegi közel-keleti válság kapcsán, amelyet a Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) a történelem legnagyobb olajellátási zavarának nevezett, érdemes megnézni azokat a konkrét eseményeket, amelyek korábban olajválságot idéztek elő.
Íme a modern korszak legjelentősebb olajellátási sokkjai, a globális piacra gyakorolt hatásuk szerint sorba rendezve:
1. A közel-keleti háború (2026)
A február 28-i légitámadások után kialakult jelenlegi konfliktus a valaha volt legnagyobb zavar.
A Hormuzi-szoros lezárása körülbelül 20 millió hordó/nap áramlás érint, amely arra kényszerítette a termelőket, hogy legalább 10 millió hordó/nap termelést állítsanak le.
Ez a globális ellátás teljes mennyiségének körülbelül 10 százalékát jelenti.
2. Az iráni forradalom (1978–1979)
2026-ig ezt gyakran emlegették az olajpiacok legkaotikusabb időszakaként. Az iráni tiltakozások és az azt követő forradalom a termelés összeomlásához vezetett, amely körülbelül 5,6 millió hordó/nap kiesést jelentett a piacról.
A nyersolaj ára kevesebb mint egy év alatt megduplázódott.
3. Az arab olajembargó (1973–1974)
A Jom Kippur-háború hatására az OAPEC (az OPEC arab tagjai, valamint Egyiptom és Szíria) embargót hirdetett az Izraelt támogató országok ellen. A globális kínálat körülbelül 5 millió hordó/nappal (az akkori globális teljes mennyiség körülbelül 9%-ával) csökkent.
Ez az esemény volt a fő katalizátora az IEA és a stratégiai kőolajkészlet (SPR) létrehozásának.
4. Az Öbölháború (1990–1991)
Amikor Irak megszállta Kuvaitot, a nemzetközi közösség mindkét országra kereskedelmi embargót vetett ki. Ezzel azonnal 4,3 millió hordó/napnyi ellátás tűnt el a piacról.
A zavart a „felégetett föld” politika jellemezte, amelynek keretében a visszavonuló iraki erők több mint 600 kuvaiti olajkutat gyújtottak fel.
5. Az iráni–iraki háború (1980)
Az iráni forradalom után nem sokkal a két óriás között kitört háború tovább rontotta a régió termelését. A két ország együttes termelése körülbelül 4,1 millió hordó/nappal csökkent.
Ez az 1980-as évek elején magas árakat eredményezett, amíg a globális recesszió és az OPEC-en kívüli új termelők (például a Északi-tenger) megjelenése le nem nyomta az árakat.
6. Az orosz–ukrán háború (2022)
Ukrajna megszállását követően a nyugati vállalatok szankciói és „önszankciói” megszakították az orosz olajexportot, amelynek mértéke körülbelül 3 millió hordó/nap volt.
Az IEA a piac stabilizálása érdekében a korábbi rekordot jelentő 182 millió hordó vészhelyzeti készletet szabadított fel.
7. A szuezi válság (1956)
Bár a nyersolaj mennyiségét tekintve kisebb volt (kb. 2 millió hordó/nap), a Szuezi-csatorna lezárása és a csővezetékek megrongálódása az akkori világ olajellátásának több mint 10%-át zavarta meg.
Ez volt az első nagy tanulság a Nyugat számára a közel-keleti tranzitcsomópontok sebezhetőségéről.
