Európa teljes egyensúlya felborulhat – Ki fizeti meg az ukrán számlát?

Az ukrán állam finanszírozásának hosszútávú következményeit tették mérlegre a Magyar Külügyi Intézet egyik legutóbbi tanácskozásán. Az apropót az adta, hogy Brüsszelben egyre gyakrabban kerül elő a 2027-es céldátum Ukrajna EU-tagságára vonatkozóan.

Eközben a háború fenntartása, az ukrán állam működtetése, a katonai támogatás és az újjáépítés költségszámlálója már rég nem pörög – hanem forog, mint egy túlterhelt turbina.

Ki tudja majd a csatlakozás számláját megfizetni? Milyen áron, és milyen következményekkel?

Már a háború előtt is gyenge lábakon állt Ukrajna

Ukrajna uniós integrációjának és finanszírozásának „alapfeltételei” ma nem teljesülnek – állapította meg elöljáróban a kerekasztal-beszélgetésen Philip Pilkington, az MKI vezető kutatója.

Ha egy ország nem tudja saját magát ellátni, akkor külső segélyektől és hitelektől függ. Ukrajnában a külföldi finanszírozás szerepe nő, miközben az államadósság és a hitelek fenntarthatósága kérdésessé válik.

Ha a további kölcsönök feltételei nem teljesülnek, akkor pénzügyi instabilitás, inflációs nyomás és általános makrogazdasági romlás következhet – szögezte le a szakember.

A Világbank előrejelzései szerint Ukrajna helyreállítási és rekonstrukciós költségei évről-évre folyamatosan növekednek. Pilkington szerint rendkívül optimista – szerinte irreális – növekedési, termelékenységi és beruházási feltételezésekkel találkozhatunk Ukrajna háború utáni újjáépítésével kapcsolatban. Az előadó úgy fogalmazott, közgazdászként úgy látja:

ezek nem valódi befektetési lehetőségek, hanem a veszélyes illúziók körébe tartoznak.

Ráadásul olyan nagy uniós tagállamok, mint Franciaország és Olaszország eleve magas adósságszinttel küzdenek. Egy új, központosított, közös finanszírozási logika tovább terhelheti a nemzetállami költségvetéseket.

Az Európai Unió komplex válsággal küzd. Versenyképessége hanyatlik, geopolitikai súlya csökken, miközben saját célját és küldetését is egyre nehezebben határozza meg

– hangzott el a tanácskozáson.

Ukrajnára már a 2014-es első orosz agresszió és a 2022-es teljes invázió előtt is Európa egyik leggyengébb teljesítménye volt a jellemző. Pedig az ország kiváló adottságokkal rendelkezett.

Ezek közé tartozott a termőföld, a nagy ipari bázis, valamint a függetlenné válás idején több mint ötvenmillió fős lakosság – hívta fel a figyelmet az ellentmondásra Demkó Attila biztonságpolitikai szakértő, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem John Lukacs Intézetének programvezetője. A szakember szerint, ha vásárlóerő-paritáson hasonlítjuk Magyarországhoz, Ukrajna egy főre jutó GDP-je a háború előtt is messze elmaradt a miénktől és a különbség látványos. Az okok között meghatározó szereppel bír a rosszul működő állam és a korrupcióra épülő rendszer.

Már most jelentősek a piaci feszültségek

Az újjáépítés nehézségére utalva Demkó Attila történelmi analógiát is hozott.

Bosznia-Hercegovina háború utáni rekonstrukciója, illetve Koszovó példája azt mutatja, hogy még a kisebb országoknál is hosszú, bizonytalan és részben sikertelen tud lenni a felzárkóztatás.

Ez is alátámasztja azt, hogy a gyors és sikeres ukrán felzárkózás lehetőségével kapcsolatban meglehetősen szkeptikusak lehetünk.

A bővítési folyamatnak világos szabályai vannak, de a háború miatt Ukrajna esetében több alapfeltétel objektíven sem mérhető – állapította meg a rendezvényen Molnár Balázs Péter. A kormány Európa-politikáért felelős helyettes államtitkára szerint nem csak a politikai helyzetről és a demokratikus működésről van szó (választások, médiahelyzet), hanem egészen alapvető statisztikai kérdésekről is.

A háború előtti népszámlálás hiánya, a lakosság létszámának bizonytalansága, a terület feletti tényleges kontroll kérdése mind olyan tényező, ami normál bővítési logikában eleve kizárná a gyorsítást.

A helyettes államtitkár az Ukrajna kapcsán felmerült 2027-es céldátumot abszurditásnak nevezte.

Molnár Balázs Péter felhívta a figyelmet arra, hogy az EU-ban is van kollektív védelmi, szolidaritási klauzula, aminek életbe lépése egy háborúban álló ország felvétele esetén beláthatatlan következményekkel járna.

Mindezek mellett már most érzékelhetők az Ukrajnához közeledésből származó piaci feszültségek. Így például a kereskedelmi liberalizáció hatásai a mezőgazdasági termékeknél (tiltakozások, nemzeti védintézkedések) vagy a közúti fuvarozásnál tapasztalt torzulások. Általánosságban érvényes, hogy a „csatlakozás előszobájának” számító hozzáférések is súlyos belső piaci konfliktusokat termelnek.

A korrupció a rendszer életbentartója

Siklósi Péter, a Magyar Külügyi Intézet vezető kutatója azt emelte ki, hogy

Ukrajnában a korrupció nem a rendszer hibája, hanem maga a rendszer.

Olyan, mint a motorolaj: a működés része. A Szovjetunió felbomlása után oligarchákra épülő gazdasági és politikai struktúra alakult ki.

A pártok sokszor nem klasszikus értékalapon szerveződnek, hanem gazdasági erőközpontokhoz kötődnek.

A Zelenszkij-jelenség is ebbe a logikába helyezhető: a korrupcióellenes narratíva politikai sikerhez vezethetett, de a struktúra mélyebb működése ettől még nem változott automatikusan.

A kerekasztal-beszélgetés során elhangzott, hogy Európa „nem tárgyal sehol”, a békével kapcsolatban a valódi tárgyaló fél az Egyesült Államok. Az amerikai elképzelés pedig egy Kína-fókuszú geostratégia.

A háború lezárása után Washington Oroszországot részben visszaemelné a nyugati kereskedelmi kapcsolatokba, és ezzel lazítana az orosz–kínai függésen.

Ezzel szemben Európa „támogatjuk Ukrajnát, ameddig kell” jelszava nem geostratégia, hanem cél nélküli sodródás.

Siklósi felidézte a mostani háború előtti európai gazdasági modellt is: olcsó orosz nyersanyag és energia, valamint versenyképes ipari termékek gyártása a globális piacra. A háború ezt a modellt elvágta és a kérdés az, visszaállítható-e valamilyen formában.

A megszólaló szerint, ha Amerika feloldja a szankciókat, valamelyest rendeződhet a helyzet, de Európának nehéz lesz tartósan külön utat járnia.

A tanácskozáson szóba került az Európai Unió készülő új hétéves költségvetése, ami alapvetően összefügg Ukrajna esetleges csatlakozásával. A következő uniós keret kialakítása során a tanácskozás résztvevői szerint a brüsszeli Európai Bizottság nagyobb mozgásteret akar, és e mozgástéren belül Ukrajna finanszírozása előnyt élvezhet.

Ha Ukrajna ténylegesen közelebb kerül a tagsághoz, az a kohézió, a közös agrárpolitika és a forráselosztás egész filozófiáját boríthatja fel.

A kérdés innentől már nem „Ukrajna”, hanem Európa működési modellje lesz.