Mit mond a nemzetközi jog a gázai konfliktusról? 

A jogi hadviselés (lawfare) rendkívüli jelentőséget kaphat a gázai konfliktusban, mivel azokban az esetekben, amikor egy terrorszervezet és egy állam között zajlanak összecsapások, a jogi keretek és az emberi jogok tiszteletben tartása alapvető fontosságú. A jogi hadviselés stratégiáinak ismerete lehetővé teszi a konfliktus résztvevői számára, hogy megpróbálják korlátozni a támadó katonai erők műveleteit és elkerüljék a háborús bűncselekményeket, amelyek politikai és közvéleménybeni következményekkel járhatnak. Ráadásul a jogi hadviselés látszata nagyon hatékonyan használható a nemzetközi közvélemény manipulálására, akár jogi eljárások is indulhatnak, amelyek a közvélemény támogatásának gyengüléséhez vezethetnek.

A lawfare tehát az egyik legkritikusabb harcmezővé válhat a gázai konfliktusban, amelyhez az izraeli katonai válaszlépések során alkalmazkodniuk kell a jogállamoknak - írja Petruska Ferenc, alezredes, az NKE EJKK Vallás és Társadalom Kutatóintézet kutatója, a ludovika.hu Vallás és Társadalom blogján megjelent elemzésében. 

A világ újabb szörnyű tragédiának volt szemtanúja 2023. október 7-én, amikor a Hamász terrorszervezet meglepetésszerű és kegyetlen támadást hajtott végre Izrael ellen. Az áldozatok száma rendkívül magas mindkét oldalon. Sokan annak következtében haltak meg, hogy ezerszámra rakétát lőttek ki Izraelre és fegyveresek törtek be otthonaikba. Sőt, egy négyezer fős szabadtéri rendezvényen, az Universo Paralello nevű szabadtéri technófesztiválon egy fegyveres támadására is sor került. Ezen kívül több mint száz embert ejtettek túszul és hurcoltak Gázába. Ennek eredményeképpen Izraelben, különösen az ország északi részén és a Gázai övezetben folyamatosak az összecsapások az izraeli hadsereg és különböző militáns csoportok között. Az izraeli hadsereg műveleteket hajt végre és megtörténhet, hogy átfogó támadást indít a Gázai övezet ellen. A konfliktus tehát mindkét oldalon áldozatokkal járt, amelyet csak tetéz, hogy Irán megelőző csapással fenyeget.E konfliktusban vitán felül áll, hogy alkalmazandó a fegyveres összeütközések joga (law of armed conflicts). A nemzetközi fegyveres konfliktusok (international armed conflicts) olyan konfliktusok, amelyek két vagy több állam között zajlanak, míg a nem nemzetközi fegyveres konfliktusok olyan konfliktusok, amelyek kormányzati erők és nem kormányzati fegyveres csoportok között vagy ilyen csoportok között folytatódnak. 

A jelen konfliktusra az utóbbi, azaz a nem nemzetközi konfliktusokra vonatkozó szabályozás (non-international armed conflicts) vonatkozik. Ezen az sem változtat, hogy Izrael állam egy olyan szervezet ellen küzd, amelyet a legtöbb ország terrorszervezetként tart számon. 

A nemzetközi közjog alábbi szabályozásának lehet különös jelentősége.

Az 1949. augusztus 12‑i négy genfi egyezmény közös 3. cikke rögzíti, hogy egy nemzetközi fegyveres konfliktus esetén minden érintett félnek az ellenségeskedésekben részt nem vevőket, beleértve azokat, akik letették a fegyvert, illetve azokat, akik betegség, sebesülés, elfogatás vagy más ok miatt harcképtelenek, az emberiesség elvének megfelelően kell kezelnie. Az emberek ilyen helyzetekben jogosultak az élet és testi épség védelmére, az emberi méltóság megsértése elleni védelemre, valamint a bírósági eljárás nélkül kiszabott büntetések elleni védelemre. Ugyanakkor az 1949. augusztus 12-i genfi egyezmények 1977. évi kiegészítő jegyzőkönyve (II. kiegészítő jegyzőkönyv) a nem nemzetközi fegyveres konfliktusok áldozatairól ezt a cikket azokra a fegyveres konfliktusokra is vonatkoztatja, amelyeket az 1949. augusztus 12-i genfi egyezmények 1977. évi kiegészítő jegyzőkönyve (I. kiegészítő jegyzőkönyv) a nemzetközi fegyveres konfliktusok áldozatairól nem fed le, és amelyek az országterület egy részén olyan fegyveres erők között robbannak ki, amelyek felelős parancsnokság alatt állnak és ellenőrzést gyakorolnak az adott területen. A nem nemzetközi fegyveres konfliktusok vonatkozásában háborús bűntettnek minősülnek az említett közös 3. cikket sértő magatartások: a szándékos emberölés, túszszedés és a védett személyek emberi méltósága elleni erőszak. Fontos megjegyezni viszont, hogy a II. Jegyzőkönyv nem vonatkozik olyan kis intenzitású belső zavargásokra vagy hasonló helyzetekre, de a jelenlegi gázai események intenzitása ezeket bőven meghaladja.

Az I. Jegyzőkönyv 57. cikkének is különös jelentősége lehet, amely szerint a személyek és polgári javak védelme kiemelten fontos hadműveletek során. Támadás előtt alapos vizsgálatnak kell alávetni a célpontot, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy az katonai célpont-e, és minden tőlük telhetőt meg kell tenni a polgári áldozatok minimalizálása és a károk csökkentése érdekében. Ha nyilvánvalóvá válik, hogy a cél nem katonai, különleges védelem alatt áll vagy a támadás túlságosan nagy veszélyeztetést jelent a polgári lakosság és javak számára, akkor a támadást el kell hagyni. Észszerű óvintézkedéseket kell tenni annak érdekében, hogy elkerüljék az emberi áldozatokat és a polgári javakban okozott károkat a harctevékenység során. Az 57. cikk eleve nem engedélyezi a polgári személyek és javak megtámadását.

Gáza területén jelentős jogi és gyakorlati kihívásokat jelent a fegyveres összeütközések jogának érvényesítése. Egyrészt elképesztően nehéz feladat lenne megkülönböztetni a legitim katonai célpontokat a civilektől olyan sűrűn lakott területen, mint Gáza, ahol a terroristák nem egyértelműen azonosíthatók. A városi hadszíntér tele van nem harcolókkal, túszokkal és a nemzetközi jogban védett célpontokkal – például mecsetekkel, iskolákkal, kórházakkal, otthonokkal –, amelyek közül néhány mégis legitim célponttá válhat, ha háborús célra használják fel. Előfordulhat élő pajzs felhasználása is, ami azt jelenti, hogy katonai célpontok védelme érdekében vagy az izraeli előrenyomulás lassítása céljából védett személyeket használnak fel.

És innen már csak egyetlen lépés a kinetikus hadviseléssel párhuzamos jogi hadviselés, amely során a nemzetközi humanitárius jog rendelkezéseit – különösen a nem harcoló személyek védelmére vonatkozó szabályokat – igyekeznek felhasználni annak érdekében, hogy korlátozzák a támadó katonai erők műveleteit. Ennek másik tipikus alkalmazása fegyverraktárak és rakétakilövő állások elhelyezése sűrűn lakott területeken. Sőt, elképzelhető, hogy az elrabolt túszokat és más nem harcoló személyt is hasonló módon használnak fel a támadások során. Rendkívül fontos tehát, hogy élő pajzs ne alakuljon ki.

Ezek ellen a támadás azzal járhat, hogy démonizálják a katonákat és Izraelt.

Az ilyen taktikai lépések, mint a civil lakosság felhasználása, rendkívüli hatást gyakorolhatnak a politikára és a közvéleményre, ezek következményei hátrányosak lehetnek a békefolyamatokra nézve. A jogi hadviselési stratégiák felismerésének és az emberi jogok tiszteletben tartásának fontosságát tehát nem szabad alábecsülni ebben a kontextusban.

A harctér jogi előkészítése ezért is rendkívül fontos. Ez azt jelenti, hogy a katonai parancsnokoknak és más vezetőknek tudatában kell lenniük, hogy mennyire fontos elkerülni a valós, vélt vagy akár megrendezett háborús bűncselekményeket és kihasználható incidenseket. Ide tartoznak még azok a meggondolatlan kijelentések is, amelyek pusztító és túlzott katonai erőfeszítéseket és pusztítást vizionálnak. Ezek nem minősülnek ugyan háborús bűncselekménynek, de erkölcsileg támadhatók és ellenséges propagandában is felhasználhatók. 

Kiemelten fontos a polgári lakosságra gyakorolt hatások és a szenvedés enyhítése. A városi műveletek során gyakorlatilag lehetetlen elkerülni a polgári áldozatokat, ha a civilek ott maradnak. Bár Izrael figyelmeztette a gázai lakosokat, hogy hagyjanak el bizonyos területeket, nyilvánvalóan nem fogja minden civil elhagyni Gázát. Ami az üzemanyagot és a vizet illeti, erőfeszítéseket kell tenni annak biztosítására – megbízható, semleges felek által felügyelt alapon –, hogy a kórházak, valamint egyéb védett objektumok és a Gázát el nem hagyó civil személyek számára is biztosítsák azokat. A fentiek hiányában fennáll a veszélye, hogy migrációs hullámok alakulnak ki, amelyek továbbterjednek Európára.

Végül nem lehet eléggé hangsúlyozni az idő szerepét sem. Izraelnek három szempontból is tisztában kell lennie az idő szerepével a gázai politikai és katonai kihívásokban. A hatnapos háború⁽ során (1967) már szembesült azzal, hogy ha el kívánja érni katonai céljait a nemzetközi nyomás növekedése előtt, akkor versenyt kell futnia az idővel. A lakott területeken zajló hadműveletek során növekszik a civil áldozatok száma, és napról napra nő a nemzetközi nyomás a harcok befejezésére. Azzal, hogy elérjék a hadműveleti célokat, nem engedhetik meg a frontvonalak megmerevedését, ugyanakkor a szárazföldi erőknek a Hamász felszámolására hetekre vagy akár hónapokra is szükségük lehet. Jelenleg Izrael előnyben van a globális narratívában, de fontos tudatában lenni annak, hogy a közvélemény támogatása törékeny, és az idő előrehaladtával a nemzetközi támogatás állandósága illúzióvá válhat.

Az emberi jogok megsértése, háborús bűncselekmények és a társadalmi támogatás gyengülése független a politikai célkitűzések méltányosságától és jogszerűségétől. A történelem során láthattunk példákat arra, amikor a közvélemény hirtelen megváltozott akár egyetlen incidens miatt. A globális támogatás idővel megszűnhet, különösen, ha jogi hadviselésre kerül sor és arra a közvélemény reagál.

Az ellenség hatékonyan használhatja a hadijog megsértésének látszatát, illetve kivizsgálásokat és jogi eljárásokat kezdeményezhet vagy indíthat, más arab államok közvéleményét is a zsidó állam ellen fordíthatja. Mindezek alapján az idő jelentőségét kiemelkedőnek tartom az izraeli katonai válaszlépések során, és úgy vélem, hogy a jogi hadviselés továbbra is kritikus elem marad a modern hibrid hadviselésben, amelyhez a jogállamoknak alkalmazkodniuk kell. Ezért a jelenlegi gázai konfliktusban a jogi hadviselés, vagyis a „lawfare” hamarosan az egyik legkritikusabb „harcmezővé” válhat - fogalmazott a ludovika.hu-n megjelent bejegyzésében Petruska Ferenc.