Történelmi paktum jött létre: új szövetség védi a Vörös-tenger békéjét
Globál
Törökország, Szaúd-Arábia és Pakisztán egy történelmi jelentőségű kölcsönös védelmi megállapodást írt alá, amely Mekkai Közös Védelmi Paktum néven vált ismertté. A z úgynevezett szunnita paktum elrettentő erőt ad a Vörös-tenger békéjét veszélyeztető siíta jemeni húszik ellen.
A Mekkai Paktum elvi elrettentő erőként és jelzésértékű válaszként szolgál mind Izrael, mind Irán, mind az Egyesült Államok felé. Az azonban, hogy a megállapodás valóban egy új regionális erőegyensúlyt hoz-e létre, csak az első éles helyzetben fog elválni. Ekkor derül ki: a három ország valóban hajlandó-e fegyveres konfliktust vállalni egymás védelmében.
A paktum három olyan regionális középhatalmat köt össze, amelyek sajátos, egymást kiegészítő erőforrásokkal rendelkeznek: Pakisztán részéről a harcedzett katonaság és az atomfegyver, az egyetlen muszlim többségű nukleáris hatalom. Törökország NATO-tagállam, fejlett védelmi iparral és élvonalbeli dróntechnológiával, Szaúd-Arábia pedig nagyon erős hadsereggel és masszív pénzügyi és gazdasági háttérrel rendelkezik
Miért jött létre a paktum?
-
Az Izrael, Irán és Jemen jelentette fenyegetés: A geopolitikai feszültségek miatt mindhárom állam elrettentésre törekszik mindkét szomszédos nagyhatalom felé. Jemenben a szaúdi erők és az iráni támogatású húszik konfliktusa miatt az ország a polgárháború szélére sodródott.
-
Az USA megbízhatóságának csökkenése: A Trump-adminisztráció kiszámíthatatlan külpolitikája és Washington Izrael-központú hozzáállása arra kényszeríti a szövetségeseket, hogy saját biztonsági alternatívák után nézzenek.
-
Pragmatizmus: Törökország és Szaúd-Arábia félretette a korábbi nézeteltéréseit a közös gazdasági és biztonsági érdekekért.
Szakértők rámutatnak, hogy bár a paktum valószínűleg a "bármely tag elleni támadás mindegyik elleni támadásnak minősül" elvre épül, a megfogalmazás rugalmas, és nem világos, hogy a tagok valóban háborúba lépnének-e egymásért (pl. ha a húszik megtámadják Szaúd-Arábiát, vagy Pakisztán határvitaba keveredik Afganisztánnal/Indiával).
Egy szélesebb "szunnita tengely" kialakulása előtt akadályt jelentenek a regionális ellentétek. Egyiptom a gazdasági stabilitásra figyel, Szíria az újjáépítés miatt óvatos Izraellel, az Egyesült Arab Emírségek pedig az Ábrahám-egyezmények révén közelebb áll Izraelhez - írja az Al Dzsazíra.
Az új szövetség a Vörös-tenger és a Szuezi-csatorna biztonságt fenyegető jemeni húszik ellen is elrettentő erővel bír. Mindez azért is fontos, mert Jemen a polgárháború szélére sodródott, a jemeni húszik folyamatosan támadják a Vörös-tenger partján elhelyezkedő kikötőket, blokádot hoznak létre az Adeni-öböl bejáratánál az olajszállítást komolyan veszélyeztetve.
Felértékelődött a Szuezi-csatorna
A Hormuzi-szoros körüli fennakadások átrendezték a globális tengeri kereskedelmi útvonalakat. A Vörös-tenger és a Szuezi-csatorna jelentősége újfent előtérbe került, azonban a biztonsági fenyegetések továbbra is komoly kockázatot jelentenek a térségben áthaladó kereskedelmi hajóforgalom számára.
A Földközi-tengert és a Vörös-tengert összekötő csatornát 1869-ben nyitották meg.Azóta az egyik legfontosabb útvonal a globális kereskedelemben, és elsősorban az olaj, a földgáz és az áruszállítás szempontjából számít kiemelt jelentőségűnek.
Korábban óriási veszteségek
2023 novemberében a Hamász–Izrael háború kitörését követően egy japán cég által bérelt, bahamai zászló alatt közlekedő hajót támadtak meg a jemeni húszik a Vörös-tengeren. Ezt követően a különböző jelentések szerint megközelítőleg 120 olyan támadásra került sor a térségben lévő kereskedelmi hajók ellen, amelyeket a jemeni szervezet vállalt magára.Ezek a támadások arra késztették a hajózási társaságokat, hogy elkerüljék a Vörös- és az Arab-tengert, a Szuezi-csatorna kapuját, amelyen keresztül akkoriban a nemzetközi tengeri forgalom közel 12 százaléka haladt át (mára ez az arány 9 százalék alá esett).A hivatalos adatok szerint a teljes 2024-es évben mindössze 13 213, míg 2025-ben 12 758 hajó vette az irányt a Szuezi-csatorna felé, szemben a 2023-as 26–27 000 hajóval. Ennek eredményeként a csatorna bevétele 10,25 milliárd amerikai dollárról 3,991 milliárdra zuhant 2024-ben, amely több mint 60 százalékos visszaesésnek felel meg.
Biztonsági fenyegetések és alternatív útvonalak
Egy viszonylag nyugodtabb időszakot követően az Iránnal szövetséges jemeni húszik 2026 júniusának elején új nyilatkozatot tettek közzé, amelyben kinyilvánították, hogy megtiltják az izraeli hajók áthaladását a Vörös-tengeren.
Ez gyakorlatilag azt idézi elő, hogy a térség fegyveres konfrontációinak kockázata ismét megnövekszik. A húszik fenyegetése így hamar újra visszavezetheti a hajózási társaságokat a költséges kerülőutakra.
Az izraeli–jemeni feszültség kiújulása emellett arra is figyelmeztet, hogy egy esetleges közvetlen összecsapás még nagyobb mértékben megakaszthatja a csatorna működését és a globális ellátási láncokat.
Hosszú tengeri kerülőútvonalak
Az elmúlt években alternatívaként jelent meg egy olyan útvonal, amely dél felé halad, át az Indiai-óceánon, a dél-afrikai Jóreménység-fok körül, majd felfelé Afrika nyugati partjain. Ez akár két héttel is megnövelheti a szállítás időtartamát, és több mint 1 millió dollárral emelheti a szállítási költségeket.
Továbbá a kialakult válság kisebb részben a világ egyik legszűkebb átjárója, a Panama-csatorna felé tereli a hajókat.
Ez az útvonal azonban a hossza és költségessége miatt korántsem jelent megoldást a problémára.
Vezetékes energiakorridorok és szárazföldi kapcsolatok
Számos ország viszont más megoldásokhoz folyamodott, ugyanis Szaúd-Arábia például aktivált egy olajvezetékrendszert, amely 1200 kilométer hosszan fut az Abqaiq olajfeldolgozó központtól a Vörös-tengeren található Yanbu kikötőjéig.Emellett az Egyesült Arab Emírségek is proaktívan reagált, és az olajat Abu Dzabi térségéből Fujairah kikötőjébe szállítja, amely az Ománi-öbölben található, így a hajók közvetlenül kijuthatnak a világpiacra.
Irak pedig szárazföldi útvonalakat (közúti és vasúti) létesített, és közvetlen összeköttetésbe került Törökország földközi-tengeri partvidékével, napi 1,6 millió hordós kapacitással.
Kínai–eurázsiai stratégiai korridorok
Említésre méltó a Kína által fejlesztett „Új Selyemút” (Belt and Road Initiative) is, amely vasúti és szárazföldi folyosókkal köti össze Kelet-Ázsiát Európával. Ennek részeként a Kína–Közép-Ázsia–Európa vasúti áruszállítási útvonalak egyre nagyobb szerepet kapnak a tengeri szállítás kiegészítéseként.
Ennek egyik legfontosabb eleme a Kína–Kazahsztán–Oroszország–Európa vasúti korridor, amely akár 10–15 nappal gyorsabb szállítást is lehetővé tesz bizonyos árutípusok esetében a tengeri útvonalakhoz képest, bár kapacitása korlátozott.
A kínai stratégia túlmutat az egyszerű alternatív útvonalak kialakításán, ugyanis célja egy olyan párhuzamos eurázsiai kereskedelmi hálózat létrehozása, amely részben függetlenítheti az ázsiai–európai áruforgalmat a hagyományos tengeri kereskedelmi csomópontoktól, habár gazdasági realitása még alacsony.
