Gépesített szuperemberek, gazdasági paradigmaváltás és az örökérvényű Rúmí

Katherine Trebeck, Jeremy Williams: A megérkezés gazdaságtana

Megérkeztünk a gazdasági csúcsra, csak nem akarjuk észrevenni?

Ezt az izgalmas kérdést teszi fel indításként „A megérkezés gazdaságtana” c. nagysikerű könyv, amelynek alaptézise, hogy az emberiségnek mostanra már gyakorlatilag megadatott minden, amire szüksége van. Beköszöntött az a világ, amelynek eljöveteléért a korábbi generációk olyan keményen dolgoztak, amikor is végre a megélhetés már nem „az emberiség örök problémája”.

„Megérkezés és otthonteremtés”. Két harmonikus fogalom, amely a könyv két kulcskifejezése is egyben. A szerzők szerint a megérkezést úgy kell értelmeznünk, hogy a fejlett nyugati társadalmak többsége elérkezett egy olyan állapotba, ahol a jó élet alapját jelentő anyagi javak döntően rendelkezésre állnak. A gazdasági növekedés vég nélküli hajszolása további terheket ró a környezetre, súlyosbítja a klímaváltozást és erodálja a társadalom szövetét. Ennek felismerése vezethet el az otthonteremtéshez, mint lehetőséghez, hogy a világ valamennyi lakója minőségi életet tudjon élni, ne legyen egyenlőtlenség és ne pusztítsuk tovább a bolygónkat.

A szerzők szerint azonban jelenleg még az általános közgondolkodásban és a hozzáállásban is nagy baj van.

A növekedés vágya ugyanis a gazdaságilag fejlett országokban olyan függőséget alakított ki, amely a jól ismert „Stockholm-szindrómához” hasonló, amikor is fogvatartott a fogva tartója felé erős kötődéssel járó pozitív érzelmeket kezd táplálni.

A mostani gazdasági modellek is ennek a függőségnek az áldozatai, hiszen a növekedés a legfontosabb, talán az egyetlen céljuk és belső mozgatórugójuk.

A könyv végső konklúziója szerint a jövőben már nem a versenyképesség további növelésére, valamint a hatékonyság és a termelés fokozására kellene koncentrálnunk, hanem inkább hátra kellene lépnünk egyet, visszavenni a tempóból és átértelmezni, hogy mit is jelent a fejlődés abban az esetben, ha nem a többet és a nagyobbat akarást értjük ezen fogalom alatt.

Zhouying Jin: AZ EMBERISÉG JÖVŐJE

A tudományos fejlődés eredményeképp az ember mára képessé vált arra, hogy manipulálja az életet.

Genetikai optimalizáció, emberi tulajdonságok mesterséges fejlesztése, ember és gép kombinációja, gépiesített szuperemberek, aszexuális lények, túlélésre kifejlesztett egyedek… – valóban ez lesz az emberiség jövője, ez vár gyerekeinkre, unokáinkra?

Ezekkel a kérdésekkel kezdi könyvét Zhouying Jin, aki Kínában a stratégiai integráció, a jövőkutatás, az innováció- és tudásmenedzsment egyik legnevesebb szakértője.

Az ipari civilizáció felemelkedése által előidézett ökológiai, társadalmi és gazdasági válságjelenségek napjainkra megkerülhetetlenné váltak. Az emberiség jelenlegi életformája ugyan hordoz anyagi előnyöket, azonban súlyosan veszélyezteti a hosszú távú fenntarthatóságot. A XXI. század első évtizedeiben az emberiség egyértelműen útelágazáshoz érkezett, fennmaradásunk érdekében meg kell változtatnunk életmódunkat és magatartásunkat – szögezi le “Az emberiség jövője – Globális civilizáció és Kína megújhodása” c. könyvében Zhouying Jin professzor asszony.

A könyv fontos üzenete valamennyi olvasójához és a világ valamennyi gazdasági szereplője felé, hogy a jövő gazdaságpolitikájának középpontjába a profit-termelés helyett az érték-teremtést kell állítani, valamint, hogy a technológia és a gazdaság fejlődése csupán eszközök, amelyek segítenek bennünket, hogy elérjük a fenntartható emberi társadalmat, mint végcélt.

A fenntarthatósági cél lényege, hogy az emberek virágzó, békés világban éljenek, új anyagi, lelki és ökológiai értékek mentén, amely generációról generációra képes fennmaradni.

Ehhez a fejlődéshez és kiteljesedéshez az önfegyelem mellett Kelet és Nyugat egymásra találása és az oktatás globális fejlesztése is nélkülözhetetlen. Zhouying Jin könyve nem csupán kiváló, élvezetes olvasmány, de izgalmas bepillantás is a Kínában napjainkban végbemenő paradigmaváltásba, amely a gondolkodás és az életmód megújításáról szól.

Rúmí aranykora – Válogatott költemények

A Kelet Kincsei sorozat keretében, az Édesvíz Kiadó gondozásában, a Pallas Athéné Innovációs és Geopolitikai Alapítvány támogatásával, valamint a Pallas Athéné Könyvkiadó szakmai mentorálásával jelent meg Rúmí válogatott költeményeit tartalmazó kötet. A könyv a költő mindhárom irodalmi korszakát felöleli, ennek jegyében olvashatunk ódákat – Gházeleket, illetve epigrammákat – Rubájokat, amelyeket Tóthfalusi István fordított, valamint a kötet utolsó szakaszában Mesznevíket, vagyis elbeszélő költeményeket, amelyeket Báger Gusztáv remek fordítói munkájának köszönhetünk, aki egyben a gyűjteményt válogatta és szerkesztette is.

A XIII. században élt, perzsa költő-filozófus, Dzsalál ad-Din Rúmi tanításai ma is aktuálisak, hiszen minden írásában olyan egyetemes, örökérvényű témákat verselt meg, mint a hit, a szerelem, az élet értelme, illetve hogy hol van az ember helye a világban.

Rúmi életét így jellemezte saját szavaival: 

Nyers voltam, megfőztek, aztán kiégettek.

Tapasztalatait és tanításait rövid, történetszerű versekben hagyta az utókorra, amelyekben a letisztult szúfi értékrend tanai általános életigazságokkal karöltve jelennek meg. Műveit mély érzelmek, erős hangulatok, spirituális és filozófiai gondolatok hatják át, amelyek egyszerre ígérnek érdekes olvasmányt és lelki útravalót, amely a mai kor embere számára is aktuális lelki, szellemi útikalauzként szolgálhat.

Rúmí feltehetően 1207. szeptember 30-án született Balkhban, ami a mai Afganisztán területén található. Felnőtt korára tökéletesen ismerte az iszlám jogot, az iszlám hagyományait és a Korán-magyarázatokat. Ezen kívül a perzsa, az indiai és az arab irodalmat is tanulmányozta, megtanult többek között görögül, és előszeretettel mélyedt el a görög filozófiában. A dzsámikban tartott prédikációinak, tanításainak és tanácsainak hamar híre terjedt, így idővel egyre több tanítványa és követője lett.

Dzsalál ad-Din Rúmí 1273. december 17-én Konyában halt meg, ahol életének utolsó 45 esztendejét töltötte. Ezt a napot azóta az „esküvő éjszakájának” nevezik, ilyenkor a várost a mai napig zarándokok hada „lepi el”. Vallási meggyőződéstől függetlenül, a világ minden tájáról látogatnak el ide a az érdeklődők, fejet hajtva a béke, a szeretet és az elfogadás eszméi előtt.

Az UNESCO 2007-et Rúmi, a szúfi szent ember évének, a kerengő dervisek táncos szertartását pedig az emberiség szellemi örökségének részévé nyilvánította.