Szankciók árnyékában: az orosz olaj rejtett útjai Európába
HírekAz Európai Unió 2022-től példátlan szankciós politikát vezetett be Oroszországgal szemben válaszul az Ukrajna elleni orosz agresszióra. A középpontban az orosz fosszilis energiahordozók – különösen a kőolaj és az olajtermékek – importjának drasztikus visszaszorítása állt. Az embargó bevezetése előtt Oroszország volt az Európai Unió legnagyobb kőolaj- és olajtermék beszállítója: a teljes import 27 százalékát adta 2021-ben. A szankciók következtében az import drasztikusan visszaesett: napjainkban szinte kizárólag Magyarországra és Szlovákiára korlátozódik, azonban a Barátság kőolajvezeték leállása után ezen az útvonalon is bizonytalanná volt a behozatal - olvasható az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány elemzésében.
Gyakran támadják hazánkat, azzal, hogy továbbra is orosz energiahordozókat importálunk, azonban tévedés azt hinni, hogy csak Magyarország jár el hasonlóképp. Egy 2025 októberi elemzés szerint a következő a sorban Szlovákia, Franciaország, de még Hollandia és Belgium is, amely országok továbbra is több tízmillió euró értékben importálnak közvetlenül orosz energiahordozókat. Míg Magyarország és Szlovákia kőolajat és gázt vásárol a csővezetékeken keresztül, addig az utóbbi három ország cseppfolyósított földgázt (LNG). Mindemellett más nyersanyagok importja is továbbra is számottevő.
Oroszország energiaexportjának legnagyobb célországai között jelenleg is ott van az Európai Unió, amely 2025 augusztusi adatok alapján a negyedik helyet töltötte be.
Ráadásul az orosz olaj nem tűnt el, csak átalakult: a várakozásokkal ellentétben, a szankciók bevezetése után Oroszország gyorsan átirányította az olajexportját Ázsia, illetve a Közel-Kelet irányába. A legnagyobb mértékben a kvótát meghaladó olajmennyiséget elsősorban Indiába és Kínába szállítják. Az adatok szerint a legfőbb importőr országok közül Törökország áll a harmadik helyen, azt követi kisebb szereplőként Mianmar, az Egyesült Arab Emírségek, Dél-Korea, Brunei és végül Egyiptom.
Forrás: Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány
Európa számára a 2025-ös év egyik legnagyobb dízelbeszállítója India volt, amely tavaly októberében körülbelül napi 362 ezer hordónyit exportált az EU-ba, ami az Unió teljes dízelimportjának körülbelül 20 százalékát tette ki. Mivel India a kőolajának jelentős részét Oroszországból importálja, ezáltal számos vállalat abból az olajból állította elő az exportált dízelmennyiséget.
A másik ilyen kiemelt szereplő Törökország volt, amely szankciók után az orosz olajtermékek egyik legfőbb „legitimálójává” vált. Egy részletes tanulmány szerint 2023 februárja és 2024 februárja között mintegy 3 milliárd euró értékben importáltak különböző olajtermékeket az EU-s országok, különösen olyan török kikötőkből, amelyek nem rendelkeznek ilyen mértékű olajfinomításhoz megfelelő kapacitással, így az onnan érkező üzemanyag döntő része külföldről – főként Oroszországból – származott.
A folyamatnak a lényege az, hogy az orosz olajtermékeket keverték vagy újracímkézték, majd továbbértékesítették az EU-ban, ahol a legnagyobb importőr Görögország volt.
Ezen események hatására az Európai Unió tavaly júliusában jóváhagyta az egyik legszigorúbb, 18. szankciós csomagot, amelynek egyes részei kifejezetten a fentebb említett kiskapuk bezárása szolgálnak.
A probléma ezzel csak az, hogy az olaj nem könnyen nyomon követhető termék. A finomítókban a különböző forrásból származó nyersolajokat gyakran keverik, így a végtermék eredete valójában követhetetlen.
Az EU szabályozása nem ír elő szigorú dokumentációt, így az orosz olaj közvetett szerepe gyakorlatilag láthatatlan. Ezen túl a vám- és kereskedelmi statisztikák csak a szállító országot tüntetik fel, nem a nyersolaj eredetét. Ez a helyzet jelentősen megnehezíti a szankciók érvényesítését, és továbbra is lehetővé teszi az orosz olaj közvetett beáramlását az EU-ba.
A teljes elemzés az alábbi linken tekinthető meg: https://www.oeconomus.hu/
