„A csirke csipogásán kívül mindent hasznosítunk” – terítéken a Master Good sikerreceptje

Hogyan látja a húsipar jelenlegi helyzetét, milyen kihívásokkal szembesül a baromfiágazat?  

A globális húsfogyasztás évente 2 százalék körüli növekedést mutat előreláthatóan a 2060-as 2070-es évekig. Ennek két fő mozgatórugója van. Az első egy mennyiségi mozgatórugó: több ember, több húst eszik.

Ahogy a Föld népessége bővül, ugyanúgy a húsfogyasztás mennyisége is nő. A másik mozgatórugó már egy kvalitatív tényezőt takar: a fejlődő országokban egyre nagyobb az egy főre eső húsfogyasztás.

Ezekben az országokban, ha eddig átlag 2 kg húst fogyasztott egy személy évben, most már 3 kg-t eszik meg. A most fejlődő országok azt élik meg, amit Európa is élt a múlt század elején, amikor az életszínvonal nőtt: végre van pénzük húst enni, ezt pedig nem fogják morális szempontok befolyásolni.

Ennek kapcsán fontos leszögezni, a húsevés körüli dilemma egyedül a nyugati civilizációban van jelen, ami nem érint több, mint 1 milliárd embert. A húsfogyasztás körül nincs dilemma Afrikában, Dél-Amerikában és Ázsiában. 7,5 milliárd ember nem úgy akarja megmenteni a Földet, hogy lemond a húsevésről. 1 milliárd ember nem tud ellentartani a másik 7,5 milliárd fogyasztási szokásainak.

A globális húsfogyasztás tehát mindenképpen nőni fog, hiába csökken a nyugati civilizációban az egy főre eső húsfogyasztás. De még lehet, hogy ez sem lesz igaz, hiszen Európa a migrációval pótolja lakosságát. Az ő születési rátájuk magasabb, mint az európai őslakosoknak. Még Európa is sokat változhat majd a fogyasztási szokásokat tekintve. Ezért is fontos kidolgozni inkább olyan gyakorlatokat, létrehozni olyan gazdaságokat, melyek mintául szolgálhatnak. A ’jó húsipar’ a megoldás, nem a teljes eltörlés, nem a műhús és nem is a rovarfehérje.

A húsipar szerkezetileg átalakul. Európában sokáig a sertés-, illetve a baromfiágazat hasonló görbét követett. Ez a 2010-es években változott. A sertésfogyasztás görbéje innentől kezdve ellaposodik, majd elkezd csökkenni.

Ugyanez a baromfifogyasztás görbéjére nem igaz. Az töretlenül halad felfelé. A pulyka és a csirke fogyasztásának görbéje el fog válni egymástól. A pulykánál is megfigyelhető először a stagnálás, majd a csökkenés. Európán kívül még minimálisan növekszik a marha és a sertéshús fogyasztása, de a trend hasonló lesz, mint Európán belül. A csirke népszerűsége folyamatosan nő, ami ideológiai, vallási, demográfiai, egészségügyi okokkal is magyarázható.

A húsipar hazánkban tavaly zsugorodott, ez főleg a sertés ágazatot érinti.  A mi cégünkről többéves átlagban mondható el az, hogy körülbelül évi öt-tíz százalékkal növekszünk. Mivel közel a felét adjuk a hazai csirketermelésnek, ez önmagában ad egy biztos növekedést a teljes hazai baromfi ágazatnak is.

Egyébként más szereplők is nőnek. Sőt, tudom, hogy ambiciózus terveik vannak nekik is a jövőt tekintve. Biztosan elmondhatom, hogy jelentős növekedés várható az elkövetkezendő évtizedben a hazai baromfi termelésben. Minden racionális érv emellett szól. A fenntarthatósági szempontok miatt, valamint a fogyasztói szokások változása okán a marhahús fogyasztás csökkenő tendenciát mutat.

Magyarországon egyébként tradicionálisan alacsony a marhahús fogyasztás, ez tőlünk nyugatabbra viszont jelentős szegmenset képvisel a húsfogyasztásban. Az biztos, hogy egészét tekintve a vörös hús fogyasztása csökkenni fog a nyugati világban.

Marha és sertés egyaránt. Az egy főre jutó húsfogyasztás nem feltétlenül fog csökkenni, inkább egy átrendeződés fog történni, és ennek kedvezményezettje a baromfiipar lesz. Most pont ezt lehet látni, mert ez a folyamat a szemeink előtt zajlik épp. 

Az infláció, a takarmányárak emelkedése és az energiaárak növekedése milyen hatással van a Master Good működésére?

Az energiaárak változása minket egyre kevésbé érint, mert a fenntarthatósági kérdésekkel nem tegnap kezdtünk el foglalkozni. Már több mint 10 éve foglalkozunk vele, és folyamatosan keressük a működésben azokat az elemeket, tényezőket, amit tökéletesíthetünk ebből a szempontból.

A fenntarthatóságnak 3 pillére van, és egy felelősen gondolkodó vállalat ezeknek mind megfelel. A környezeti fenntarthatóság csak az egyik része az egésznek, a társadalmi és a gazdasági fenntarthatóság mellett. Ha egy élelmiszeripari szereplőt nézünk, akkor először is foglalkozni kell magával a termeléssel. Ennek a karbonlábnyomát kell csökkenteni.

Emellett lényeges, hogy megfizethető és jó minőségű élelmiszert állítsunk elő. Ez a társadalmi fenntarthatóság. A gazdasági fenntarthatóság pedig azt jelenti, hogy cégünk mindeközben képes nyereséget termelni. Ha veszteségesek lennénk, és csődbe mennénk, az egyben azt is jelentené, hogy a gazdasági fenntarthatóság nem adott. Tehát a valódi fenntarthatóság mind a három pillért jelenti, nem csak a környezeti fenntarthatóságot.

A Master Good-hoz hasonlóan, felelősen gondolkodó és működő vállalat nem létezik Európában. Amit lehet, tovább hasznosítunk. A csirke trágyáját sterilizáló eljárással fermentáljuk, növényi tápanyagot készítünk belőle. Az összes vágóüzemi melléktermék felhasználásra kerül, belőlük állateledel készül. A baromfi tollából pedig a petfoodgyártás és a halgazdálkodás számára készül takarmány alapanyag, toll-liszt. Azt szoktuk mondani, hogy a csirke csipogásán kívül mi mindent hasznosítunk. Ezzel tudunk megfelelni a fenntarthatósági elvárásoknak.

Az üzemek enerigaigényét is igyekszünk minél nagyobb százalékban megújuló energiából biztosítani. Napelemparkjainknak köszönhetően a teljes éves villamosfogyasztásunk közel 25 százaléka napelemmel kerül biztosításra. A vágóhídon az elmúlt 2 évben zajlott le egy nagyon komoly beruházás, amivel a gázfogyasztásunkat sikerült több mint 25 százalékkal csökkenteni.

Összegyűjtjük a tartalékenergiát, mely az üzemben képződik és ezzel váltjuk ki a gázt. Ennek a beruházásnak 8-10 éves megtérülése van, de hosszabb távban gondolkodunk. Kevesebb gázt használunk, így a környezetet is kevesebb széndioxiddal terheljük.

A Master Good az elmúlt években jelentős növekedést ért el. Minek köszönhető a sikerük? 

A mi cégünkről többéves átlagban mondható el az, hogy körülbelül évi tíz százalékkal növekszünk. A hazai baromfitermelésnek ma már több mint felét mi adjuk. Ez önmagában ad egy biztos növekedést a hazai teljes baromfi ágazatnak is. 

A Master Good nem lokális, hanem globális piacon értékesít, így nekünk egész évben kiegyensúlyozott az eladásunk, nincsenek benne adott időszakra, akár az ünnepi időszakra vonatkozó erősebb időszakok. Vannak azonban olyan részei a csirkének, aminek az eladása adott időszakban megugrik.

Példaként említem például a csirkeszárnyat. Ebből január végi, február eleji időszakban adunk el kimagasló mennyiséget Kanadába. Az ok rendkívül prózai. A Super Bowl estéjén a teljes magyar éves csirkeszárny termelés többszöröse fogy el. Az Észak Amerikai piac erre már elkezd betárazni az év elején, ez pedig a mi eladásainkat is megdobja abba az irányba.

Mennyire változnak a fogyasztói szokások a baromfiiparban, a prémium minőségű vagy az egészségtudatos termékek iránt növekszik a kereslet? 

Ahogy fentebb már kifejtettem, a baromfihús fogyasztása nő. A fogyasztók pedig egyre többen vannak, akik tudatosan választanak, és figyelnek arra, hogy a gyártó milyen körülmények között, hogyan gyárt. A mi esetünkben például számíthat az, hogy GMO-mentesek a termékeink.

Az alternatív fehérjeforrások, mint a növényi alapú húspótlók vagy a laboratóriumi hús, fenyegetést jelentenek a baromfiszektorra?

Azt soha nem gondoltam, hogy az emberek műhúst akarnának enni. Kezdjük ott, hogy jelen pillanatban ezt nem lehet gazdaságosan előállítani. Csináltak csilliádokért néhány gramm műhúst laboratóriumban. Igen, az emberiség képes ma már arra, hogy ezt megtegye. Arra is képesek voltunk, hogy eljussunk a Holdra, és mégis már több, mint 40 éve nem jártunk ott. 

A műhús egy nagyon divatos dolog, pontosan azért, mert annyira elrugaszkodott a valóságtól, hogy az emberek fantáziáját izgatja. Ennek jelenleg és az elkövetkezendő néhány évtizedben nincs üzleti realitása. Már csak azért sem, mert valójában mi is szólt eredetileg a műhús fogyasztás mellett? Azt mondták, hogy ennek alacsonyabb a karbonlábnyoma. Illetve esetleg állatjóléti szempontok, de valljuk be ez utóbbi a lakosságnak csak egy nagyon kis százalékát érdekli.

Évezredek óta eszünk húst. Ennek morális kérdése már sokszor felvetődött ugyan, de túlléptünk rajta. A műhúsnak is van számtalan egyéb morális kérdése. 

Az agrárium és az élelmiszeripar szereplői nagyon sokat tettek azért, hogy megvizsgálják, hogyan tudnák csökkenteni a termelésük lábnyomát. Ha a Master Good által előállított és forgalmazott csirkehúsnak alacsonyabb a karbonlábnyoma, mint a vegán húspótló terméké, akkor azt gondolom ezzel meg is válaszoltam a kérdést. Ennek hivatalos igazolásával kapcsolatban épp most zajlik egy vizsgálat.

Várjuk az eredményt, amit mindenképpen a lakosság figyelmébe ajánlunk majd, mert voltak, akik pusztán azért tértek át vegán termékek fogyasztására, mert a húsipar egészét a klímát szennyező ágazatnak állították be egyes szervezetek.

Azt, hogy az emberek a proteinszükségletüket csirkehús helyett rovarokból, vagy azokból származó fehérjékből fedezzék, el nem tudom képzelni, hogy széles körben elterjedjen. Ez egy végtelenül megosztó dolog. Az emberekkel ezt először el kell fogadtatni. Vannak országok, ahol a rovar része az étkezési kultúrának, de ez még ott is csak exkluzivitás. Itt élünk a Földön többtízezer éve, nem véletlen, hogy nem került be a mindennapok táplálkozásába.

Az emberi szervezet emiatt nem is szokott hozzá, ezért is válthat ki a fogyasztás heves allergiás reakciót. A másik egy gazdasági szempont. Ennek a rovarfehérjéből készülő terméknek olcsóbbnak kéne lenni, mint a csirkének, ami szintén elképzelhetetlen.

A baromfiágazat egyik legnagyobb kihívása az antibiotikum-használat és az állatjóléti elvárások teljesítése. Önök milyen lépéseket tesznek ezen a téren?

Sokan az állatjóléti szempontokat szem előtt tartva választják a vegán, vegetáriánus táplálkozást. A European Chicken Commitment, melyet több cég is aláírt, egyebek mellett azt az elvárást támasztja a csirkehúst termelők felé, hogy alacsonyabb telepítési sűrűséggel tartsák a csirkéket. 2026 a megjelölt céldátum.

A Master Good a McDonald's egyik legnagyobb európai csirkehús beszállítója. A McDonald’s ehhez többek között a Burger King-gel vagy a Kentucky Fried Chicken-nel ellentétben nem csatlakozott, és milyen jól tette. Már most vannak olyanok az aláírók között akik szeretnének szabadulni a kötöttségből.

Elvárás lenne, hogy a broiler istállókban fele annyi csirkét neveljünk ugyanakkora területen. A helyiséget azonban ugyanúgy fel kéne fűteni 30 fokra. Az eredmény mi lenne? Az egy csirkére eső karbonlábnyom máris megduplázódik, a csirkehús ára pedig mintegy 80 százalékkal nő. Az inflációval terhelt gazdaságban látjuk, hogy az emberek a csirkehúsért ennyit nem fizetnének ki, és ott lenne még a további kérdés is, akkor most mi számít igazán: az állatjólét vagy a klímavédelem. Ez az elköteleződés a süketek párbeszéde, és nem megvalósítható.

Számtalan megoldásunk van, ami állatjóléti szempontból üdvözítő. A csirketelepeket fedett folyosóval kötöttük össze. Az ott dolgozók úgy öltöznek be a munkához, mint az orvosok a műtőbe. Zuhanyoznak, teljes ruhacsere következik, szájmaszkot vesznek fel. Ezzel kizártuk az ágazatot időről-időre nagyon komolyan sújtó madárinfluenzát.

Az ólak oldalán végig ablakok húzódnak. Ez nagyságát tekintve százalékos arányban magasabb, mint ahogy azt a szabályozás számunkra előírja. Az épületekben így még több természetes fény van. A búza betakarítása után visszamaradt szalmaszárból készítjük a csirkék alá a kezelt és sterilizált almot.

Miért jobb ez? Mert nem sérti fel a csirkék lábát. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy az egészséges állat úgy gyarapodjon, ahogy az elvárható. Fém dobogók, pódiumok, fa ülőrudak, pelletált szalmazsákok, és az etetősorokról lelógatott kenderzsinórok is a csirkék jólétét szolgálják. Ezekkel tudjuk aktivitásra ösztönözni a csirkéket, hogy az állatok úgy viselkedjenek, ahogy azt a természetben tennék.

Nem csak az számít hol és hogyan neveljük a csirkéket, az is, hogy mivel etetünk. Csak GMO- mentes gabonákból, búzából és kukoricából gyártjuk saját magunk számára a takarmányt.

2020-ban megvásárolták a Sága Foods Zrt.-t. Hogyan illeszkedik ez a Master Good hosszú távú stratégiájába?

A Sága megvásárlásával a Master Good egyszerre vásárolt márkanevet és piacot, valamint a sárvári gyár készítménygyártó kapacitását. A cégcsoportnak korábban nem volt készítménygyára, az akvizícióval vált lehetővé, hogy teljesen bezárjuk az integrációt a továbbfeldolgozói szegmensben. Az azóta eltelt időt a gyártási technológia fejlesztésének szenteltük.

A Master Good a modern gyártósorokban hisz. A Sága esetében a menedzsment mindig elkötelezett volt a minőség iránt, általunk kellő tőke is került hozzájuk. Közel 3,5 milliárd forintot költöttünk gépekre, a termékekkel pedig nem csak Magyarországon, de a régióban is megjelentünk.

További változás az utóbbi években az alapanyag beszerzési forrása. A Sága az akvizíciót megelőzően kizárólag vásárolt pulykahúsból készítette termékeit. Most a Master Good hátterének köszönhetően a termékeinek jelentős részéhez, GMO-mentes termelésből származó csirkehúst használ már. 

A Master Good több mint 100 éves családi vállalkozás. Mi a sikerük titka? Hogyan sikerült ilyen hosszú távon fenntartani és fejleszteni a céget?

A családom közel 120 éve, négy generációra kiterjedően foglalkozik baromfitenyésztéssel, ezáltal Magyarország legrégibb baromfitenyésztő dinasztiája. A tradíciót elindító első generáció a Széchenyi grófok uradalmi baromfitenyésztője volt. Az általuk képviselt szakma iránti elkötelezettség generációról generációra szállt. A cégcsoport jelenlegi sikereinek a kulcsa is ebből az örökségből ered. 

Felelősséggel vagyunk a környezetért is. Magyarországon elsőként és Európában is elsők között valósítottuk meg a teljes körforgásos gazdálkodást. Mindent értékesítünk a csirke csipogásán kívül. 

Mi mindig kritikusan gondolkodunk az iparágunkkal szemben is, és a saját működésünkkel kapcsolatban is. Vizsgáljuk meg mindig, hogyan lehetne a dolgokat jobban csinálni.

Amikor úgy érezzük, hogy nem lehet már tökéletesíteni, akkor nézzünk rá másként, hogyan lehet mégis. Anekdota, bár állítólag igaz. A 19. század végén az Amerikai Szabadalmi Hivatal elnöke beadta a felmondását, mert úgy gondolta, hogy addigra már mindent feltaláltak, munkájukra nincs szükség. Felmondását elfogadták, hiszen ezzel a hozzáállással ne legyen valaki ennek a hivatalnak az elnöke. Nem lett igaza. Nekünk sem lenne igazunk, ha azt állítanánk, nincs a rendszerünkben még olyan pont, ami jobbá tehető.