Az adatok időállapota: késletetett. | Jogi nyilatkozat

Az agyunkra megy a mozgásszegény életmód – mondja az edzésélettan professzor

Interjú2021. aug. 29.Haiman Éva

Sok szempontból rosszat tesz magával, sőt, akár el is butulhat az emberiség, ha a mind kényelmesebb életvitelre törekedve teljesen elhanyagolja a mozgást – véli Radák Zsolt, a Testnevelési Egyetem edzésélettan professzora, a Molekuláris Edzésélettani Kutatóközpont igazgatója.

Az új felsőoktatási rendszerben a támogatás egyik feltétele lesz, hogy az egyetemeken is legyen testnevelés, mondta a közelmúltban egy interjúban Orbán Viktor miniszterelnök. Ön mit gondol, jobban teljesítenek majd ezután a hallgatók?

Erre van esély, a testedzés ugyan nem tesz minket zsenivé a tudományokban, de ha nem sportolunk rendszeresen kisebb az esélyünk, hogy Stockholmból hívjanak a Nobel-díj átadó ünnepségére. De az sem elhanyagolható, hogy a rendszeres testedzés csökkenti többek között az idegrendszeri megbetegedések előfordulását, javítja az ellenálló képességet a stresszel szemben, ami jól jöhet a vizsgaidőszakon kívül is! 

Azt mondják, a mozgás serkenti az agyműködést.

Ez így van, de még igazabb ez a tétel fordítva:

a fizikai inaktivitás egyértelműen rossz hatással van az egész szervezetünk működésére, így az agyéra is.

Mi az oka ennek?

Az ember agya hétszer nagyobb, mint ami a testméret alapján indokolt lenne. Ez azon túl, hogy egy nagyon érdekes evolúciós jelenség, azt is jelenti, hogy nagyon sok energia kell az agy működéséhez: még akkor is, ha nem csinálunk semmit, agyunk felveszi a nyugalmi energia 20 százalékát. Nem egyszerű tehát ezt az agyat működtetni, ehhez szükség volt egy speciális anyagcsere-folyamat kialakulására.

Ez rendben van, de hogyan jön a képbe a mozgás?

Az ember fejlődésének szinte a mai napig nagyon fontos része volt a fizikai aktivitás. A kezdetekkor, úgy 50-70 ezer évvel ezelőtt az, aki nem mozgott, meghalt, mert nem tudott elmenekülni az eső vagy a vadállatok elől, nem tudott élelmet szerezni, mert nem volt még házhoz szállítás. Becslések szerint az őskorban azzal, hogy áztunk, fáztunk, menekültünk, harcoltunk, tehát állandóan mozgásban voltunk, napi 4 ezer kilokalóriát égettünk el. Ez rengeteg, ha belegondolunk, hogy egy futó egy maraton alatt is csak kb. 3 ezer kalóriát éget el. Mi pedig, ha nem csinálunk semmilyen aktivitást, egy nap maximum 400-at, miközben a genetikánk gyakorlatilag ugyanaz, mert az ősembernek. Még Csokonai is gyalog járt Debrecenből Budapestre, nem Intercityvel.

A fizikai aktivitás tehát még ük-, déd-, sőt az nagyapáink idejében is része volt a mindennapjainknak. Ehhez fejlődött mindenünk, az anyagcserénk is.

Nyilván ezért is hízunk. De az agyunkra hogyan hat pontosan a mozgáshiány?

Van egy szoros kapcsolat az agyméret és a fizikai aktivitás mennyisége között. A házinyúl és a vadnyúl agya között is nagy a különbség, a vadnyúlnak nagyobb, részben, mert sokkal több feladatot kell megoldania. Úgy is mondhatnánk hogy a fizikai inaktivitás rosszat tesz nem csak az izomnak, de az agynak is, mert az agy bizonyos részei nem fejlődnek megfelelően. Ha pedig mozgunk, akkor segítjük az agy munkáját, kibontakozását, például a problémamegoldás területén. Időseknél sok vizsgálat zajlott az agyi leépülés okainak kutatása során, és náluk gyönyörűen kijön a testedzés kedvező hatása az agyi funkciókra: a modern képalkotó eljárásokkal pedig azt is látni lehet, hogy

az összetett információk megértésében, események memorizálásában alapvető szerepet játszó hippokampusz mérete nem csökken annyira azoknál, akik mozognak. De nemcsak az agyi funkciókra, az agy állagára is hatással van a mozgás: az agylágyulás sokkal kisebb mértékű azoknál, akik rendszeresen mozognak.

Fiataloknál is van különbség az agyi teljesítményben a sportolók és az inaktívak között?

Az ma már elég jól dokumentált tény, hogy a jól sportoló gyerekeknek jobb a tanulmányi eredményük is. Arra pedig konkrét mérés van, hogy egy testnevelés óra után jobban teljesítenek a diákok a szövegértésben, javul a problémamegoldó képességük, de ez könnyen belátható, hiszen a mozgás javítja az agyi vérkeringést és energiaellátást, de a mozgásnak molekuláris szinten is rengeteg kedvező hatása van. Testedzés hatására jelentősen javul a szinapszisok mérete, a sejtek közötti kommunikáció mennyisége és minősége.

Mégsem lesz minden élsportolóban, sőt sportolóból sem tudós, de még csak diplomás ember sem…

Egyszer egy konferencián ezt már megkérdezték tőlem, és most is ugyanazt tudom válaszolni, mint akkor: a mozgás támogatja, de nem helyettesíti a tanulást.

Ugyanakkor sok Nobel-díjasról, sikeres emberről köztudott, hogy rendszeresen sportol.

Persze, mert rájöttek, hogy így sokkal hatékonyabbak és nagyobb teljesítményre képesek. A legszebb példa erre Szent-Györgyi Albert, nem csak hogy 80 éves koráig úszott, de csak olyan kutatókat alkalmazott a szegedi laboratóriumában, akik sportoltak. Délutánonként a biokémiai labor dolgozói együtt röplabdáztak, ami még a csapatépítést is segítette. Ez majdnem száz éve volt, ebből is látszik, mennyire progresszív elme volt! 

A Nobel-díjasok, legalábbis az orvosi, biológiai területen, manapság sem szobakukacok. Yamanaka például, aki a 20. század egyik legnagyobb felfedezését tette, amikor szövetből csinált őssejtet és azokból újra szövetet, rendszeres maratonfutó. Ignarro, aki a nitrogén-monoxiddal kapcsolatban tett jelentős felfedezését, az egyik budapesti előadásában azt mondta: a legnagyobb tette nem a Nobel-díj, hanem, hogy lefutotta a Boston-maratont. A mozgás az egész szervezetre jó hatással van, még antidepresszánsként is működik. Közhely, de tényleg ez a legolcsóbb és legjobb gyógyszer.

Az utóbbi évtizedekben mégis, ha nem is tudatosan, de például a kényelmi szolgáltatásokkal egyre inkább megvonjuk magunktól. Hová tart így az emberiség? Elbutulhatunk?

Ez is benne van a pakliban. Elmesélek egy sztorit. Van egy kutató, aki a táplálkozás és a mozgás hatását vizsgálja az agyra egereken és patkányokon. Egy kísérletben az állatoknak kizárólag magas zsír- és szénhidráttartalmú ételt adott - és az állatok kezdtek elhülyülni. Ezt a folyamatot mozgással meg lehetett állítani, de ebből például látszik, milyen direkt módon képes befolyásolni az agyműködést az, amit eszünk, és hogy mennyire komplex ez a rendszer.

Ha nem mozgunk és nem is táplálkozunk egészségesen, akkor ez egészen biztosan hatással lesz az agyműködésünkre. Visszatérve a beszélgetésünk elejére: az nem működik, hogy 8 órát foglalkoztatjuk a hallgatók agyát, és még egyet sem a testüket, mert az bizony visszaüt.

Ön milyen mozgással tartja karban az agyát?

Teniszezem és evezek, ha pedig csak arra van időm, lehetőségem, de kondizom. Nem lennék hiteles, ha csak a levegőbe beszélnék.