Domokos László: Ki lehetne szélesíteni a lakossági állampapírok kínálatát

Szükség van-e 2022-ben költségvetési megszorításra?

A költségvetési kiadások átrendezésére szükség van, de ez nem jelent költségvetési szigorítást. Ez nem játék a szavakkal. Az idei költségvetést tavaly nyáron fogadta el az Országgyűlés, azzal, hogy az Alaptörvény előírásainak megfelelően 2022-ben csökken az államadósságmutató, azaz az államadósság és a GDP hányadosa. Ez a jogi kötelezettség akkor szűnne meg, ha 2022-ben a magyar gazdasági teljesítmény visszaesne. Erről azonban szó sincs. Éppen ellenkezőleg a GDP az első negyedévben 8 százalékot meghaladó mértékben nőtt, és bár ebben az alacsony 2021. évi bázis is belejátszott, a gazdasági növekedés várhatóan az egész évben folytatódik. Ennek tényezőit az ÁSZ részletesen elemezte.

Következésképpen folytatni kell az államadósság szintjének mérséklését is. A kérdés az, hogy ezen alapvető feltétel mellett mekkora a költségvetés mozgástere az azóta bekövetkezett negatív hatások mérséklésére.

Melyek a fő negatív kockázatok, hatások?

Az egyik negatív hatás a tervezettnél lényegesen magasabb infláció. Ez közvetlenül a lakosságot, a vállalkozásokat és a költségvetési intézményeket érinti, az ő kiadásaik emelkedtek meg. A kérdés tehát nem az, hogy elvesz-e tőlük a költségvetés, hanem az, hogy milyen mértékben tudja a többletkiadásaikat kompenzálni.

A nyugdíjasok esetében törvényi kötelezettség a nyugdíjaknak az inflációt követő emelése, más jelentősebb kiadások esetében ilyen törvényi kötelezettség nincs.  Egyes területeken nyilván elkerülhetetlen lesz a kompenzáció.Azonban az állami, az önkormányzati és a köztestületi feladatokat ellátó intézmények hatékony irányítói képességét teszteli, a vezetői munkát minősíti az infláció kezelésének képessége. Intézményvezetőként én is tapasztalom, hogy ez egy nagy kihívást jelentő feladat.

A kérdés tehát az, hogy milyen célokra elkerülhetetlen, illetve célszerű többleteket adni, és ezek forrását milyen átcsoportosításokkal, illetve bevételek növelésével lehet megteremteni.

Az infláció révén is növekednek a költségvetés forgalom arányos bevételei, ez is figyelembe vehető a kiadások tervezésénél. A magasabb infláció a folyóáron számított GDP-t is növeli, ami azt jelenti, hogy változatlan államadósságmutató mellett magasabb lehetne az államadósság növekménye is. Itt azonban felmerül az államadósság finanszírozásának a kérdése.

Mennyire stabilan finanszírozható az államadósság?

A 2011 és 2019 közötti költségvetési politika egyik legnagyobb eredményének azt tartom, hogy az államadósságon belül meghatározóvá vált a hazai finanszírozás aránya, és ezen belül megsokszorozódott a lakossági megtakarítások szerepe. Most, hogy az új államkötvények után fizetendő hozam meredeken emelkedik, illetve az inflációval együtt mozog a jövőben, ennek nagy jelentősége van, hiszen ez azt jelenti, hogy a magasabb kamatkiadások a hazai állampapírtulajdonosokat és nem a külföldi befektetőket gazdagítják. Ezért az egyik legfontosabb feladatnak a lakosság állampapírba fektetett megtakarításainak az ösztönzését tartom. Ennek eszközei lehetnek az állampapírokhoz való hozzáférés további megkönnyítése a postafiókokban és az Államkincstár fiókjaiban.

Célszerű lenne az állampapír-kínálatot szélesíteni a zöldkötvények mellett az egyéb állami feladatokat (készletezés, energiahatékonyság növelése, út- és vasútépítés, információtechnológia, állami digitalizáció) célzottan finanszírozó kötvényekkel.

További feladat a különböző időtávú lakossági állampapírok hozamszintjeinek felülvizsgálta, és versenyképessé tétele minden időtávra, előtérbe helyezve a hosszabb távú megtakarításokat. Szükséges felmérni a lakossági ügyfelek megtakarítási magatartását, igényeit, és megpróbálni minél inkább ehhez igazítani a kínálatot.

Az állam a lakosság állampapírvásárlásának ösztönzésében lehet nagyvonalú, hiszen a lakosság nemcsak a legstabilabb finanszírozó, hanem a neki kifizetett kamat az országon belül marad, míg a külföldiek kiviszik az országból a megszerzett hozamot, ami rontja Magyarország fizetési mérlegét, így az ország sérülékenységét.

Ezzel elérkeztünk a második gyakran emlegetett problémához az ikerdeficithez. Ennek a megszüntetése nem igényel sürgős lépéseket?

Az ikerdeficit azt jelenti, hogy egy országnak egyszerre mutat hiányt az államháztartási mérlege és a folyó fizetési mérlege. Ilyen helyzet akkor alakul ki, ha az állam túlköltekezését a hazai megtakarítások nem kompenzálják. Az Állami Számvevőszék éppen a múlt hónapban jelentetett meg egy elemzést ebben a témakörben. (Az export-import, valamint a folyó fizetési mérleg és a tőkemérleg alakulásának összefüggései, és hatásuk a GDP változására).

Ebben arra mutattunk rá, hogy a Magyarország számára az az optimális, ha fizetési mérlege éppen egyensúlyban van, vagy enyhén pozitív. A nagy pozitív egyenleg ugyanis azt jelenti, hogy megtakarításainkat más országok használják fel, a nagy negatív egyenleg pedig egyensúlyhiányt jelez. A nullához közeli fizetési mérleg a folyó fizetési mérleg hiánya mellett is elérhető volt éveken keresztül, amikor az uniós bevételek kompenzálták a hiányt. A fizetési mérleg negatív egyenlege ezért részben azzal is összefügg, hogy a tervezettnél lassabban érkeznek az uniós támogatások.

Az uniós programok bevétele 2022. év március végén 200 milliárd forint volt, ami mindössze 8,5 százaléka a 2022-re tervezett bevételeknek.

Közismert, hogy az elmaradásnak politika jellegű okai is vannak, de arra is fontos felhívni a figyelmet, hogy a különböző pályázatok pontos, szabályszerű és határidőn belüli lebonyolítása elősegíti a hazai költségvetésből megelőlegezett kiadások Európai Bizottság általi gyorsabb, végleges megtérítését.

Az sem katasztrófa, ha a fizetési mérleg egy-két évig kisebb negatív egyenleget mutat, ha ennek fő oka a külföldi működő tőke beruházások növekedése, ami a beruházás időszakában óhatatlanul együtt jár az import növekedésével. Ha viszont a külföldiek magyarországi fejlesztései exportképes termékeket hoznak létre, akkor ez kis késéssel az export növekedésében, azaz a külkereskedelmi és a folyó fizetési mérleg javulásában ölt testet. Magyarországon ez a helyzet.

Különös aggodalomra a folyó fizetési mérleg hiánya miatt sincs szükség, ha ez a helyzet átmeneti.

Ugyanakkor az optimális az lenne, ha az exportképes kapacitásokat minél nagyobb hazai tulajdonú cégek hoznák létre, hiszen a külföldiek a magyarországi befektetéseik után elért nyereséget nagyrészt kiviszik az országból, és ezzel rontják fizetési mérlegünket.

Erről is nyilvánosságra hoztunk egy elemzést áprilisban. (A magyar export hozzáadott érték tartalma növelését befolyásoló tényezők)  A másik alternatíva a magyar vállalkozások külföldi befektetése, azaz a „kifektetés” növelése, és az ezek utáni nyereség hazahozatala.

Nagyobb lenne a baj akkor, ha a fizetési mérlegünk elsősorban a háztartások fogyasztása következtében romolna. A pandémia idején elhalasztott fogyasztás pótlása és az év eleji egyszeri kifizetések a fogyasztást is felpörgették, ami növelte az importot is. Ezért ismét azt kell kiemelnem, hogy

a lakosság megtakarításának megfelelő mértékű ösztönzése az egyik kulcsa az egyensúly helyreállításának.

Mi a helyzet a beruházásokkal? Tavaly év végén az ÁSz is üdvözölte a kormányzati beruházások visszafogását.

Igen, de nemcsak makrogazdasági szempontból, hanem azért is, mert ellenőrzéseink során sok még rosszul előkészített kormányzati beruházással találkoztunk. Ezek elhalasztása tehát nemcsak a pillanatnyi megtakarítás miatt célszerű, hanem azért is, mert a gondosabb előkészítés hosszútávon is megtakarítást jelent.

A legdrágább beruházás a félbehagyott beruházás. Mi tehát elsődlegesnek a jobb előkészítést tartjuk, amihez hozzátartozik az optimális, más beruházások erőforrás szükségletét is figyelembe vevő ütemezés.

Tavaly a költségvetési beruházások visszafogása makragazdasági szempontból is indokolt volt, mivel a vállalkozások beruházásai hirtelen felfutottak, és a beruházási piacon az árakat felhajtó túlkereslet alakult ki. Ez máig is megfigyelhető, de nem tart örökké.

A világgazdasági folyamatok, a háború miatti bizonytalanság könnyen visszavetheti a vállalkozások és a lakosság beruházásait, a költségvetésnek pedig csak korlátozottan lesz pénze újabb beruházásokat finanszírozni.

Ebben a helyzetben felértékelődnek az állami és önkormányzati tulajdonban lévő gazdasági társaságok beruházásai.

Ezek ugyanis közszolgáltatásokat nyújtanak, készleteznek, infrastruktúrát fejlesztenek, azaz sokkal kevésbé érzékenyek a piaci változásokra. Ugyanakkor többségük nem rendelkezik elegendő saját erővel komoly beruházások megvalósításához. Az egyik megoldást az uniós társfinanszírozás jelentheti, a másikat pedig a lakossági megtakarítások bevonása a finanszírozásba. A korábban említett új típusú lakossági kötvények ezt a célt szolgálhatják. A kormányzat által jóváhagyott fejlesztéseket megvalósító állami vállalatok (állami garancia mellett) kötvényeket bocsátanának ki, amelyek révén közvetlen finanszírozáshoz jutnának.

Még nagyobb előbbre lépést jelentene, ha erre a tőzsdén keresztül kerülne sor, mivel ez amellett, hogy fejlesztené a tőzsdét, fegyelmező erőt gyakorolna a tőzsdére belépő állami vállalatok számára is, hiszen a tőzsdei kereskedésnek számos átláthatósági és egyéb feltétele is van. Nyilván ebben is fokozatosságra van szükség, de az energiaszektorban, a logisztikai területen vagy akár a közlekedés fejlesztésében már most lenne helye az ilyen típusú tőkebevonásnak.

Akkor elkerlühetőnek látszik egy stabilitási program?

Stabilitásra szükség van, és olyan programokra is, amelyek ezt elősegítik. A Magyarország számára szükséges stabilitási programot a biciklizéshez tudnám hasonlítani. Az elmúlt évtized azt bizonyította, hogy mi már tudunk biciklizni, és gyorsan is hajtjuk a kerékpárt. Következésképpen akkor borulnánk fel, ha leállnánk. Olyan intézkedésekre van szükség, amelyek a növekedés megtartják.

Ezek közül említettem néhányat. Én még az szja csökkentését sem gondolom eretnekségnek, például a motiváltabb önképzéshez nyújtott adókedvezmény révén. Azt tartom nagyon veszélyesnek, amikor katasztrófa forgatókönyveket mutatnak fel a vállalkozásoknak, arra ingerelve őket, hogy ugorjanak le a rohanó bringáról. Ezek ugyanis könnyen önbeteljesítő jóslatokká válhatnak. Minél többen beszélnek a leállásról, annál nagyobb a veszélye, hogy mások elhiszik, és ok nélkül leállnak. A pandémia okozta gazdasági sokkot eredményesen tudta a kormányzat kezelni, amint azt több elemzésünkben is bemutattuk.

Most itt van az újabb, a háború okozta sokk. Azonban ez sem kiált sokkterápia után. Éppen ellenkezőleg, nyugalomra, megfontoltságra van szükség. Ezért is üdvözlöm, hogy a kormány már júniusban benyújtja a jövő évi költségvetésre vonatkozó törvényjavaslatot.

Ez ugyanis iránytűt és stabil kiszámíthatóbb környezetet jelenthet majd a gazdaság többi szereplője számára, és világosan bizonyíthatja, hogy reális alternatíva a gazdasági növekedés megőrzése, és egy erre alapozott fokozatos és erőteljes mértékű egyensúly javítása.