Interjú Kovács Péterrel, a startupok Oscar-díjának társalapítójával

Interjú2019. aug 13.Szabó Anna

A magyarok nagyon önbizalomhiányosak, nehezen hiszik el, hogy nemzetközi szinten is megállják a helyüket, ebben javulnunk kell - állítja Kovács Péter a startup ökoszisztéma Oscar-díja, a Global Startup Awards társalapítója, az IseeQ fejvadászcég, a Budapest Startup Safari és az xLabs társtulajdonosa. A legismertebb hazai startup, a Prezi volt tehetségkutatója szerint az észt példát kéne követni, akik úgy növelik az adófizetők számát, hogy szinte nem költözik oda senki.

Tíz éve még csak kevesen tudták, mi fán terem a startup. Hogyan került közel ehhez a világhoz?

Egészen véletlenül csöppentem bele.

Mert mi is a startup? Az én definícióm szerint egy olyan, nagy növekedési potenciállal rendelkező, nemzetközi piacokra törő, többnyire technológiára épülő induló vállalkozás, amelyet erős innováció és társadalmi-szociális küldetés jellemez.

Kevesen tudják, hogy olyan vidéki családból származom, amely a vállalkozás frontján megbukott. Eleinte ez visszatartott attól, hogy valami hasonlóba vágjam a fejszémet, így egyetemi tanulmányaim után, amit Gödöllőn, gazdasági agrármérnök és mérnöktanár szakokon végeztem, alkalmazottként kezdtem dolgozni, az első meghatározó munkahelyem a ProfiPower fejvadászcég volt, ahová 2006-ban léptem be informatikus toborzóként, és hamar kiderült, hogy jól megy nekem a “levadászás”.

A fordulópontot a 2008-2009-es időszak hozta meg, amikor bekerültem az OpenCoffee Club közösségébe. Olyan emberekkel ismerkedhettem meg, akik újat akartak alkotni és értéket kívántak teremteni.

Itt találkoztam először a startupokkal, és ekkor döntöttem el, hogy ennek a világnak leszek a fejvadásza. Akkoriban mindenki furán nézett rám emiatt, mert nem is tudták, miről van szó, és úgy gondolták, nincs ebben elég pénz.

Eközben a ProfiPower összeolvadt a Randstad Hungary toborzó céggel, egy ideig még ott dolgoztam, majd 2012-ben megtalált a Prezi.

Mit tanult a Prezitől?

Elsősorban gondolkodásmódot. A Prezi új lendületet adott a magyar startup-szférának, és talán nem is a termékét, hanem az általa meghonosított gondolkodásmódot tekinthetjük a legnagyobb vívmányának.

Árvai Péter, a ma már világhírű vállalkozás társalapító-vezérigazgatója magyar származású, de Svédországban született, nőtt fel és tanult, és például a Spotify online zenei szolgáltató alapítójával járt egy osztályba az egyetemen. A Prezit 2009-ben Halácsy Péterrel és Somlai-Fischer Szabolccsal hozta létre Magyarországon, többek között azért, hogy megmutassa: innen is útjára lehet indítani egy nemzetközileg sikeres vállalkozást. Egy ilyen csapatba kerültem, egyébként nem teljesen ismeretlenül, mert külsősként már dolgoztam nekik korábban. Tulajdonképpen azért is kerestek meg, mert én voltam az egyetlen fejvadász a piacon akkor, aki startupokkal foglalkozott.

A Prezi első fejvadászaként juthatott ki tehát San Franciscóba.

Akkoriban már nagyon pozitív volt a Prezi nemzetközi megítélése, a cégnek, illetve például a LogMeInnek volt köszönhető, hogy hazánk újra felkerült a térképre, a nyugati köztudatba.

Mert valljuk be, idehaza néhány generáció egyszerűen kiesett a nemzetközi vérkeringésből. Az egy hónapos amerikai út – amelyre minden Prezi-alkalmazottnak lehetősége volt – a tanulásról szólt. Rengeteg kinti fejvadásszal, munkaerő-toborzóval találkoztam, és a végén rájöttem: nem tudnak többet ők, mint én. Azzal a tudattal jöttem haza, hogy amit én tudok, az világszinten is ér valamit.

A mai napig szinte mindenkinek a Prezi, a LogMeIn vagy a Ustream neve ugrik be, ha magyar startupokról van szó. Milyen inspiráló hatású sikersztorikat lehetne még megemlíteni?

Ha csak egy céget emelhetnék ki, akkor egész biztosan a magyar Turbine.AI-t nevezném meg. A Turbine csapata a rákgyógyításban hozhat áttörést: mesterséges intelligencia használatával szimulálják a különböző típusú rákos sejtek viselkedését, s ezzel felgyorsítják a megfelelő gyógyszerek alkalmazásának lehetőségét. A több nemzetközi startup-díjat is elnyerő vállalkozás forradalmasíthatja a gyógyszergyártást. Ugyancsak az egészségügy területén tevékenykedik a DokiApp, amelynek egyik alapítója a gyerekkori barátom. Háziorvosként azt tapasztalta, hogy az esetek túlnyomó részében a betegeknek egyáltalán nem kellene személyesen orvoshoz menniük.

A DokiApp lehetővé teszi, hogy a páciens otthonról is kapcsolatba tudjon lépni illetve konzultálni a háziorvosával, vagy akár a szakorvosával.

Már elkészült a termékük, leszerződtek számos orvossal, most éppen tőkebefektetőt keresnek. 

De nemcsak az egészségügy generál új üzleti ötleteket. Az informatika világából érdemes megemlíteni a Greenfox Academy és a Codecool magyar startupokat. Mindkét cég junior programozókat képez a munkaerőpiacra. S van még egy olyan történetem, amelynek a főszereplője nem egy tipikus startup, de mégis jó példa arra, hogy vidéken is fel lehet építeni egy sikeres vállalkozást. A Nógrád megyei Őrhalomban élő Varga Balázs már gyerekkorában is imádott órákat szerelni. Ma Phestom márkanéven alakítja át a zsebórákat karórává, amelyek kifejezetten egyedi termékek. Sőt, expedíciós, túlélő órákat is készít felfedezők, pilóták, utazók számára.

Előadásaiban gyakran hozza fel pozitív példaként Észtországot. Mi az észt csoda lényege?

Szerintem zseniális, amit csinálnak: úgy növelik az adófizetők számát, hogy nem költözik oda senki. Tulajdonképpen az észt állam működik startup alapon. Ma már szinte az összes ügyintézés digitálisan megy, az egyszeri regisztráció révén bárki lehet észt e-állampolgár, és használhatja az állam szolgáltatásait, de nem költözhet oda. Európai cégként, európai üzleti környezetben lehet ott működni.

A mindössze 1,3 millió lakosú ország GDP-jének 15 százaléka származik a technológiai cégektől. Gondoljunk bele, nálunk milyen bonyolult a vállalatok élete, pedig érdemes lenne egyszerűsíteni.

A lengyeleknél jövőre már olcsóbb és könnyebb lesz a vállalatalapítás.

Valóban, a Startup Poland néven működő nonprofit lobbitársaság nemrég jelentette, hogy az észthez hasonló módon sikerült egyszerűsíteni a rendszert. 2020-tól az egyszerű részvénytársaság alapításához egyszerűsített formában, online lehet majd regisztrálni, és az induláshoz elegendő lesz 1 zloty, azaz 76 forintnak megfelelő összegű alaptőke. Nem lesz szükség sem vezetőségre, sem felügyelő bizottságra, a vállalkozók akár otthonukból, interneten keresztül 24 órán belül megalapíthatják a céget.

Ettől még elég messze vagyunk. Most milyennek látja a hazai startupok helyzetét? Miben fejlődhetnénk még? 

Úgy látom, a magyarokra általában jellemző az önbizalomhiány, ami nagyban köszönhető a nyelvünknek és a történelmünknek.

Nekem is inspiráló példákra volt szükségem ahhoz, hogy elhiggyem, magyarként is rendelkezhetek nemzetközi szinten ütőképes tudással. Ez a hozzáállás még hiányzik idehaza, és ezért fontosak az inspirációk. Szerintem az önbizalom megszerzése terén kellene a legtöbbet fejlődni.

Azt is hátránynak tartom, hogy nálunk ma még nincs olyan kifejezetten gyakorlatias üzleti oktatás, mint az észak-európai országokban. Ha valaki komolyan akar felsőfokú üzleti tanulmányokat folytatni, akkor jobban teszi, ha Stockholmban vagy Koppenhágában megy egyetemre. A nyelvtudás terén is le vagyunk maradva, bár a mai magyar egyetemisták már sokkal jobban állnak ezen a téren. Fontos a külföldi tapasztalat, ha valaki nem tudja kívülről nézni az országunkat, nem tudja értékelni az itthoni életet, lehetőségeket.

Hogyan látja, a régiónkban hol a legpezsgőbb a startup-világ?

Nincsenek nagy különbségek az egyes országok között, a startup most mindenhol nagyon pörög. A startup-világban inkább kiemelkedő városokról beszélhetünk országok helyett. Ilyen Budapest, Varsó, Prága vagy Bécs a több mint száz milliós lakosságú közép-kelet-európai régióban. Budapest a meghatározó városok közé tartozik, ráadásul nagyon szerethetővé vált. Ezért is jönnek ide szívesen a külföldi cégek. De a magyar szakembereknek is jó a hírük, a cégek úgy látják, nálunk erősebb a munka szeretete és a lojalitás. Ez nagy érték egy vállalat számára.

Nincs ez ellentmondásban azzal, hogy sok magyar megy külföldre dolgozni? Lehet, hogy épp startupot alapítani. 

Sokan kimennek, de ezt a jelenséget másképpen ítélem meg, mint a legtöbben. Hasonló mozgás ment végbe a kilencvenes években például Írországban is. Néhány év elteltével azonban elkezdtek visszaszállingózni az emberek. Rövid távon persze nehézséget okoz az elvándorlás, de ha tíz elmenőből visszajön három, már sokkal jobban járt az ország, mintha mind a tízen itthon maradtak volna, hiszen ezek az emberek tapasztalatot, tudást, tőkét és új nézőpontot, friss energiákat hoznak magukkal. S különben is, a mai világban egyre kevésbé fontos, hogy ki éppen hol ül, amikor dolgozik.

Számos foglalkozás esetében akár a Föld másik felére is költözhetnék, mert ugyanúgy el tudnám látni a munkámat. A távolról dolgozás egyre inkább valósággá válik.

Ma már saját vállalkozásai is vannak, bár nem szeret startup cégként beszélni róluk. 

Társaimmal együtt először a kifejezetten startupokat kiszolgáló fejvadász ügynökséget, az IseeQ-t alapítottuk meg. A cég szépen prosperál, de a napi működésben már nem veszek aktívan részt. Azért indítottuk el a vállalkozást, mert a saját utunkat szerettük volna járni a fejvadászatban, amelyhez értettünk.

Idővel azonban annyi mindennel kezdtünk foglalkozni, hogy az új dolgok szétfeszítették az IseeQ kereteit. Ekkor hoztuk létre az xLabs céget, amelybe belekerült a rendezvényszervezés, az oktatás – a jövő szakmája például a felhasználói felülettervezés –, a közép-kelet-európai régió legnagyobb startup fesztiválja, a Budapest Startup Safari, vagyis minden, ami nem kifejezetten a fejvadászatról szólt. S végül az xLabs-ből nőtt ki a Global Startup Awards, amely a világ legnagyobb független startup ökoszisztéma versenye.

Ez a startup-világ Oscar díjátadója, amely hét – három európai, három ázsiai és egy afrikai – régióban van már jelen. Számtalan kategóriában osztunk díjat, és nemcsak a különböző érettségi fázisú és iparági fókuszú startup-vállalkozásoknak.

Többek között díjazzuk a régió digitális világának legnagyobb hatású nőjét, az év befektetőjét és a legjobb közösségi irodát is. Idén összesen közel 20 ezer jelölés futott be, ami órási szám. A verseny többlépcsős, az országos nyertesek mennek tovább a régiós döntőbe, majd az itt díjazottak mérhetik össze az erejüket globális szinten. 2012-ben rendeztük meg először a versenyt, de 2014-től indult be igazából a történet. A célunk az, hogy összekapcsoljuk és kiemeljük a startupokat és az ökoszisztéma többi szereplőjét a régiókon belül, a régiók között és végül globálisan is. Reméljük, idén is lesznek magyarok a díjazottak között.