"Izraelnek hiába van óriási erőfölénye, az iráni atomprogrammal egymaga nem bír elbánni"

Nyilván Izrael számított rá, hogy a pénteki csapások után Irán is visszafog támadni. Viszont a válaszcsapások mértéke érhette-e őket meglepetésként?

Úgy gondolom Izraelnek pontos információi vannak az iráni rakéta-arzenálról. Nagy meglepetés ezen a téren aligha érte őket.

Azt láthattuk, hogy néhány iráni rakéta átjutott az izraeli védelmi rendszeren és nem csak katonai, hanem civil létesítményekben is károkat okozott. A csapásoknak pedig halálos áldozatai voltak.

De szerintem Izrael ezt is előre bekalkulálta. Az iráni csapások a politikai színtéren még segítik is Izraelt. Így könnyebb legitimizálni a későbbi támadásokat. Látható, hogy az Európai Unióban például, még olyan tagállamok is, amelyek a gázai kérdésben rendkívül kritikusak voltak a Netanjáhú-kormányzattal szemben, most alapvetően kiállnak Izrael mellett.

Mire van most a legnagyobb esély: milyen kimenete lesz a konfliktusnak?

Kérdés, hogy Izrael meddig megy el. Most minden jel arra mutat, hogy a csapások folytatódni fognak.

Izrael katonai fölénye hatalmas, viszont nincsenek meg hozzá az eszközeik, hogy teljesen felszámolják az iráni nukleáris programot, mivel ehhez föld alatti létesítményeket is meg kellene semmisíteni.

Az Egyesült Államoknak vannak olyan nehézbombáik, amelyekkel ezen a téren sikert lehetne elérni, de kérdés, hogy az USA mennyire és hogyan akar belefolyni a konfliktusba.Izraelnek kétségkívül érdeke, hogy az Egyesült Államok is beszálljon a támadásokba.

Lehetséges, hogy Netanjáhú rezsim-váltást akar elérni Iránban?

Netanjáhú már hosszú évek óta rendszeresen elmondja, hogy a két rezsim így ebben a formában nem tud egymás mellett élni. Nemrég pedig leszögezte, hogy Ali Hámenei ajatollah meggyilkolása vetne csak véget a harcoknak. Ugyanakkor például az izraeli külügyminiszter azt mondta, hogy nem céljuk a rezsimváltás.

Nehéz átlátni, hogy mi a konkrét terv. Ha likvidálják Irán legfőbb vezetőjét az regionális eszkalációt indíthat el, ráadásul Hámenei kiiktatása egyáltalán nem vonja magával feltétlenül az egész hatalmi rendszer bukását.

A rezsimváltás eleve egy komolyabb katonai akciót feltételez. Azt aligha lehet levegőből indított támadásokkal elérni. Szárazföldi háborúra pedig nem számítanék, hiszen a két ország között van két másik állam és több mint kétezer kilométer.

Mekkora esélyt lát rá, hogy a harcok kiszélesednek és más országok is beszállnak az összecsapásokba?

Irán fenyegetőzött az elmúlt napokban azzal, hogy amerikai támaszpontokat fognak megtámadni az öböl térségében. Ha erre sor kerülne az nyilván könnyen eszkalációhoz vezetne.

A környező országok egyelőre nagyon ki szeretnének maradni a háborúból. Nem áll érdekükben az izraeli beavatkozás Iránban, de az sem, hogy Iránnak katonai célú nukleáris programja legyen. A legnagyobb félelem most az, hogy ha a kőolaj-kereskedelem szempontjából kulcsfontosságú Hormuzi-szorosban bármi probléma adódik, az a régiós országok gazdaságát érzékenyen érintheti.

A negatív forgatókönyvek közé tartozik az is, ha a húszi felkelők Jemenből elkezdik a szaúdi vagy az emírségekbeli olajinfrastruktúrát támadni. Előállhat egy olyan helyzet is, hogy egy mozgalom esetleg függetlenül Irántól úgy dönt, hogy eszkalálja a konfliktust és újabb szereplőket rángat bele.

Oroszországnak lehet érdeke, hogy valamiképp segítse Iránt?

Idén januárban az iráni elnök és az orosz vezetés aláírt egy stratégiai partnerségi megállapodást. 

Viszont ez a konfliktus olyan gyorsan játszódik le, hogy nagyon nehéz lenne Oroszországnak egy-két napon belül segítséget nyújtani. Iránban nincsenek orosz tanácsadók, vagy olyan orosz harcászati eszközök, amelyek orosz tulajdonban lennének.

Valószínűbb, hogy Moszkva nem fog közvetlen segítséget nyújtani Teheránnak, inkább közvetítőként igyekszik támogatni az iráni vezetést.Oroszországnak egyébként nem jön rosszul, ha most a támadások miatt felmegy az olaj ára, hisz akkor a bevételeik is feltörnek, ami megkönnyítheti az ukrán háború finanszírozását.

Mekkora az esély rá, hogy az izraeli-iráni konfliktus gazdasági hatásai hozzánk is begyűrűznek?

Sajnos erre már láttunk is példát az elmúlt napokban. Miután a hordónkénti olajár felugrott több mint 10 százalékkal 70 dollár fölé, rögtön emelkedésnek indultak az üzemanyagárak is.

Az elemzőcégek most arra számítanak, hogyha lezárul a konfliktus, akkor az olajár visszatér a 60-65 dollár közötti szintre. Viszont, ha a Hormuzi-szoros valamilyen okból kifolyólag lezárásra kerül, ennek az árszintnek a duplája is elképzelhető.