Magyarország erőteljes haderőfejlesztésbe kezd – a NATO ezt értékeli

A 2017 januárjában indult Zrínyi-2026 program mennyi forrást biztosít haderőfejlesztésre?

A program 3500 milliárd forintba kerül. A Honvédelmi Minisztérium elvégezte a fejlesztés tervezését, amely illeszkedik a NATO tízéves távlati elképzeléseihez, ezen belül a 4+2 éves tervezési időszakokhoz. A Zrínyi-2026 honvédelmi és haderőfejlesztési program az elmúlt harminc év legátfogóbb és legkomplexebb védelmi fejlesztési programja. A hivatalos közlemény szerint:

A kormány kiemelten fontos tényezőként számol a hazai védelmi ipar minél szélesebb körű, átgondolt fejlesztésével, valamint lehetséges bővítésével, annak gazdaságélénkítő és munkahelyteremtő hatásaival együtt.

Mennyire befolyásolja a politika a beszerzéseket, a haderőfejlesztést?

Igen jelentős mértékben, és ez nem hazai jelenség, a világ gyakorlatilag minden országában így van. A nagy fegyverzetdöntéseket politikai alapon hozzák meg. Vegyük példának a most bejelentett, An-26-os gépeket kiváltó katonai szállítógépek megvásárlását. A sajtóban megjelent, hogy Portugália után Magyarország lehet a második európai állam, amely a brazil Embraer gyár KC-390-es szállítógépét megvásárolja. Ilyenkor az összefüggéseket keresve óhatatlanul eszébe jut az embernek, hogy a magyar kormányfő a közelmúltban Braziliában járt az új elnök beiktatásán.

Az erős politikai indíttatást jelzi, hogy Magyarországon létesítettek egy sajátos posztot, a nemzeti védelmi ipari és védelmi célú fejlesztésekért, valamint a haderő-modernizáció koordinálásáért felelős kormánybiztosét, amelyet 2018. július óta Maróth Gáspár tölt be.

Ezt a megbízatást a NATO-ban nemzeti fegyverzeti igazgatóként (NAD) ismerik, amit általában védelmi minisztériumok gazdasági helyettes államtitkárai (sok esetben katonák) töltenek be. Korábban ez Magyarországon is így volt, a tavalyi döntést követően azonban ez a terület kikerült a HM alól. A rendszerváltás óta első eset, hogy a hagyományosan a HM-hez tartozó megbízatást egy nem honvédelmi minisztériumi vezető nyerte el. Ez koordinációs-kommunikációs problémákat is kiválthat a HM és a kormány között. A kormánybiztos hivatala munkájának sok részletét nem ismerjük, így a haderő-fejlesztés és haditechnikai beszerzések közötti összefüggések nem jelennek meg a nyilvánosságban. 

Mennyire megterhelő Magyarország számára a nagyütemű haderőfejlesztés?

2016 előtt a JAS 39-es Gripenek lízingdíja elvitte a Honvédelmi Minisztérium (HM) csaknem teljes, fejlesztésre szánt költségvetését. A Gripen lízingszerződés 2026-ban lejár, már jóval előtte dönteni kell arról, hogy megtartjuk-e a JAS 39-es Gripeneket, vagy mást veszünk. A mai fegyverzeti beszerzések hosszú távú hatásait nem ismerjük, a szerződések nem nyilvánosak.

Azt tudjuk viszont, hogy az új generációs fegyverek rendszerbe állítása sok időbe és pénzbe kerül. A nagyütemű haderőfejlesztés csak akkor nem jelent erőn felüli terhet, ha a gazdasági fejlődés töretlen lesz, a 10 éves tervben jóváhagyott fejlesztési forrásokat a HM megkapja. 

Milyen Magyarország kapcsolata a NATO vezetőivel?

Míg a NATO-val Magyarország kapcsolatai rendben vannak, a magyar-EU biztonság- és védelempolitikai kapcsolatok csak az elmúlt évtől (strukturált védelmi együttműködés) kezdtek fejlődni. A magyarok teljesítik a NATO-ban a „három C”-vel jellemzett elvárásokat (Costs-Költségek, Capabilities-Képességek, Contributions-Hozzájárulások). 

Mit jelent ez részleteiben?

Ami a költségeket illeti, öt éven belül a kormány vállalása szerint a védelmi kiadások elérik a magyar éves GDP (bruttó hazai termék) 2 százalékát, a NATO által ajánlott szintet. Tavaly Magyarország a GDP-je 1,41 százalékát fordította védelemre, ebbe beleszámítják a kiegészítő forrásokat, például a kormányzati központi tartalékból vagy a határvédelemből átutalt pénzeket. A NATO-statisztikákban 2018-ban a magyarok csak a GDP 1,15 százalékával szerepelnek, ebben a kiegészítő források nincsenek benne.

A második C – képességek terén is megfelelünk, hisz a Zrínyi-2026 keretében megindult beszerzéseket (légierő: szállítógépek, helikopterek – szárazföldi erő: páncélosok, páncélozott önjáró lövegek, páncéltörő fegyverek) NATO-körökben elfogadják, értékelik.

Ami a harmadik C-t illeti, a NATO-ban a magyar békefenntartási hozzájárulással sohasem voltak problémák, a Magyar Honvédség (MH) jól teljesít. Napjainkban például a többi között értékelik a balti légtér biztosításában (Baltic Air Policing – Quick Reaction Alert, QRA – Gyorsreagálású Riasztás) való jelenlegi magyar részvételt. Kivesszük a részünket a NATO parancsnoksági struktúrák létrehozásából, működtetéséből is. Idén február közepén Ausztria, Horvátország, Szlovákia, Szlovénia védelmi miniszterei szándéknyilatkozatot tettek, hogy magyar vezetéssel kisebb közös bevetésekre létrehozzák a rugalmasan működő, bármely részvevő által aktivizálható Regionális Különleges Műveletek Komponens Parancsnokságát (R-SOCC). A magyar R-SOCC a NATO Monsban működő Különleges Műveleti Központ sztenderdjei szerint felállítandó vezetési szerv, amelynek székhelye várhatóan Szolnok lesz.

A haderőfejlesztésben milyen hosszú távú elképzelések vannak?

Haderőfejlesztésünkben a NATO védelmi rendszere meghatározó szerepet játszik. A politikai döntéseket a NATO átteszi a gyakorlati megvalósítás asztalára. Erre egy példa: 2016-ban a NATO varsói csúcsértekezletén döntött a kibertér műveleti területté való nyilvánításáról. Ennek folyományaként idén a Magyar Honvédség Szentendrén MH kibervédelmi akadémiát létesített. Vagy: 1998-ban Magyarország – az akkori NATO-felfogást követve – egy könnyű felszerelésű dandárt ígért. Ebből a későbbiekben, 2014 után, amikor a NATO-gondolkodás e kérdésben megváltozott, egy nehézdandár lett, harckocsikkal, önjáró nehézlövegekkel, lánctalpas eszközökkel.

Vajon elég lesz-e az eddig beszerzett nehéz haditechnika, a 44 Leopárd 2A7+ páncélos és a 24 darab 155mm-es/52-es kaliberű PzH 2000-es önjáró tarackágyú a nehézdandár felállításához?

Gyalogsági harcjárműveket feltétlenül vásárolnunk kell az orosz gyártmányú BTR-ek felváltására. 2028-ra fel kell, hogy álljon a megígért magyar nehézdandár, és ahhoz további nehéz haditechnika vásárlása kell. Beszélik, hogy beszerzési forrásként továbbra is Németország, illetve Törökország (vagy is-is) vehető számításba.

Ám az új haditechnika, a „nagyvasak” (ahol a katonai szlengben nevezik a többtonnás guruló-csikorgó-repülő monstrumokat) gyors ütemű beszerzése csak a legelső lépés. Innen még hosszú út vezet addig, amíg a magyar katonák, kiképzők, karbantartók alaposan megismerik az új, sok tekintetben szokatlan fegyvereket – és azokat rendszerbe állítják. A Gripenek „honosítása”, a velük, rendszereikkel való (technikai) megbarátkozás nyolc évet vett igénybe.

Kényes kérdés az „orosz kapcsolat”... 

Az egyébként orosz gyártmányú helikoptereinket az oroszokkal újíttattuk fel – és kétségkívül ezt nem mindenütt nézték jó szemmel. Mert a NATO-ban 2014, a kelet-ukrajnai események, a Krím elcsatolása után a tagországok egységét jelentősen növelte az „orosz komponens”, a Moszkvával szembeni katonai erő demonstrálásának szükségessége. Az Európai Unió gazdasági szankciókat léptetett érvénybe. És ami a helikopter-felújítást illeti: lettek volna más lehetőségek is, akár Visegrádi Négyek együttműködés keretén belül is. 

Az eddigi fegyverbeszerzések 90 százaléka Európából származik. Mit szól ehhez az Egyesült Államok, a NATO gerince, a világ legnagyobb fegyverexportőre, fegyvergyártója?

Még nem látni, hogy a magyar kormány mit lép ez ügyben: amerikai C-130-as Herculeseket veszünk, vagy a brazil KC-390-eseket? Míg a Lockheed Martin C-130-as gépei jónéhány évtizede repülnek, számos katonai konfliktusban bizonyítottak, addig az Embraer többcélú KC-390-ese még kipróbálatlan, éles bevetésekben nem vett részt. És a C-130-as Herculesek két régiószomszédunknál, a lengyeleknél és a románoknál is rendszerbe vannak állítva. Igaz, az Embraerrel jó kapcsolatot tartó Boeing tavaly év végén közös vállalatot alapított a brazil céggel a gép értékesítésére. Hírek vannak arról is, hogy a HM olyan légvédelmi rakétarendszert vesz, amelyben szintén jelentős arányú amerikai részesedés van. A Gripenek esetleges felváltására is szóba jöhetnek modern amerikai vadászgépek. 

Milyen most a honi hadiipar?

A magyar haderő modernizációjának egyik célja a magyar hadiipar megújítása is, ami szintén nem könnyű feladat.

A magyar hadiipari termelést végző vállalatok panaszkodnak, hogy kimaradnak a nagy volumenű külföldi beszerzésekből, a részvétel, a beszállítás lehetőségéből – noha a kormány több ízben is ígéretet tett a hadiipar támogatására, az új fegyvervásárlásokba való bekapcsolódás lehetőségére. Ebből ez idő szerint leginkább a HM-hez tartozó hadiipari vállalatok részesültek.

A katonák felszerelésében, az „egyesharcos programban” nagy jelentőségű váltást előmozdító hazai kézifegyver-gyártást a Honvédelmi Minisztérium vállalata, a HM Arzenál felügyeli. A gyártó gépsorok Csehországból való megérkezésével az eddigi összeszerelés gyártássá emelkedik, pisztolyokat, gépkarabélyokat, géppisztolyokat állítanak elő Kiskunfélegyházán. 

Mindazonáltal úgy tűnik fel, hogy nincs igazi gazdája a hadiiparnak. Nem a HM, még csak nem is a kormánybiztosi apparátus, hanem az Innovációs és Technológiai Minisztérium dolga lenne a hadiipar felkarolása, felügyelete, irányítása.

A szakmai érdekek gyakran ütköznek a kormányzatiakkal, az Irinyi Terv 2020-ban lejár. Ugyan van egy tárcaközi bizottság, de nincs nyilvános fórum és a koncepciót sem látni. Az utolsó hadiipari kiállítást, a C+D-t, 2007-ben rendezték meg.

Igazából jól teljesít az ország a NATO-ban, de ez nem jelentkezik a szövetség honi népszerűségét jelző mutatókban. Ma a NATO népszerűsége negyven százalék felett van. Korábban ez 60 százalékos volt, 1997-ben, a csatlakozás előtt pedig 85 százalékos.