Matolcsy György: "Világos jövőkép és stratégia kell"

Elnök úr már 2009-2010-ben kezdeményezte a keleti nyitást, amely hazánk meghatározó külgazdasági stratégiájává vált. Miért tartotta fontosnak, hogy Magyarország új irányokat keressen?

A 2008-as globális pénzügyi-gazdasági válság feltárta azokat a gyengeségeket, amelyeket az egypólusú világrend, illetve az egyközpontú világgazdaság hordoz magában. A krízis nyilvánvalóvá tette azt is, hogy sem a Nyugat, sem más térségek nem képesek önállóan, elszigetelten válaszokat találni a 21. század kihívásaira. Míg Nyugaton a gazdasági kilábalás hosszabb időt vett igénybe, Kínát és más ázsiai gazdaságokat kevésbé érintette a válság, így felgyorsult a közeledésük a nyugati gazdasági teljesítményhez. 

A válságtól függetlenül is jól látszott már, hogy új erőközpontok emelkednek fel a világban, amelyek előbb-utóbb technológiai szempontból sem követők, hanem vezetők lesznek.

Az olyan megatrendek előnyeinek megragadásához, mint a digitalizáció és a fenntarthatósági fordulat, elengedhetetlen ezeknek az új centrumoknak a bevonása, a konnektivitás és a tudáshálózatok kiszélesítése. Magyarország felzárkózásához tehát olyan utakat szükséges keresnünk, amelyek megtartják nyugati kapcsolatainkat, ugyanakkor új összeköttetéseket hoznak létre a világgazdaság ázsiai motorjaival. Hazánk földrajzi adottságai, történelmi gyökerei és számos egyéb erőssége (például a képzett munkaerő, a „tudásipar”) ráadásul azt is lehetővé teszik, hogy a Nyugat és Kelet találkozási pontjává, a kelet-közép-európai kaputérség multi-hubjává váljunk.

A fejlődési „csodák” (Szingapúr, Dél-Korea vagy akár a kínai megavárosok, mint Shenzhen, Sanghaj stb.) között sok olyat találunk, amelyek sikerüket szintén a multi-hub szerepnek köszönhetik.

A 2016-ban megrendezett közgazdász-vándorgyűlésen úgy fogalmazott, hogy az új selyemút, azaz az Övezet és Út kezdeményezés (BRI) megduplázhatja Magyarország GDP-jét. Tavaly pedig bejárta a kínai médiát a pekingi Övezet és Út Fórumon tett megállapítása arról, hogy a BRI minden résztvevő számára előnyös, „win-win-win” együttműködés. Hogyan hozhatja ki Magyarország a maximumot a BRI-ből?

Hazánk számára kulcskérdéssé vált a termelékenység és a belföldi hozzáadott érték növelése. A 2010-es évtizedben végrehajtott munkaerőpiaci fordulattal (egymillió új munkahely létrehozásával) és a hazai működőtőke-állomány bővítésével az extenzív növekedés lehetőségeit kihasználtuk, így szintlépés – új, intenzív növekedési fázis – szükséges.

Ezt már elkezdték megalapozni az olyan hazai sikerágazatok, mint például a gyógyszeripar, a kreatívipar és az információtechnológia, ugyanakkor legalább két fontos tényezőt még biztosítani kell.

Egyrészt az egyensúly és növekedés képletét kell előtérbe helyezni, mert a kettő elválaszthatatlan egymástól.

Csak a fenntartható növekedési pálya megtalálásával nyerhetjük meg a 21. századot. A másik kiemelt feltételt a működőtőke-beruházások jelentik. Itt kapcsolódik be a stratégiába az Övezet és Út kezdeményezés, amely már eddig is hozzájárult a magyar felzárkózás megalapozásához. Jelenleg ugyanakkor elsődlegesen a BRI magas hozzáadott értékű projektjeire kell fókuszálnunk.

A „win-win-win” együttműködés akkor valósul meg igazán, ha tudás- és technológiamegosztással, közös fejlesztésekkel és tudásközpontokkal hálózzuk be az eurázsiai térséget. Természetesen fontosak az infrastrukturális és termelőberuházások is, de ezeknek a 21. századi tudás-, tehetség-, tőke- és technológiavezérelt fejlődést kell szolgálniuk, és nem utolsósorban a zöld fejlődést. Ezt a kínai döntéshozók is felismerték, így a BRI ezekbe az irányokba mozdult el.

A „win-win-win” kimenetet támogatja a BRI pénzügyi együttműködése is.

A célzott finanszírozás és a pénzügyi innovációk elválaszthatatlan részét képezik a fenntartható felzárkózásnak. A pénz jövője és a jövő pénze a szemünk előtt formálódik, amit Kína gyorsan felismert és az élére állt a digitális pénzforradalomnak. A magyar keleti nyitás politikájának és a BRI-nek köszönhetően a pénzügyi együttműködés – beleértve a kínai bankok hazai megjelenését, a jegybanki kooperációt és a hozzáférést a kínai pénzügyi piacokhoz – a magyar–kínai kapcsolatok egyik motorjává vált az elmúlt 15 évben.

Ahogyan arra Amerikai Birodalom vs. Európai Álom című könyvében is rámutatott, az ötszázéves atlanti korszak és az amerikai hegemónia által meghatározott unipoláris világrend végét jelzi, hogy a világ jelentős része, így a Globális Dél is inkább egymásban és Kínában látja a szövetségest, nem pedig a Nyugathoz akar igazodni. Milyen lehet az új világrend, és hol van ebben Európa, azon belül is Magyarország szerepe?

A Globális Dél gazdasági súlya és nemzetközi ambíciói kétségtelenül növekszenek, amihez új formációkat és vezetőket keres magának Kína vagy adott esetben India és más feltörekvő hatalmak személyében. Ezeket az országokat – rendkívüli sokféleségük ellenére – még mindig összekötik a nyugati gyarmatosítás sokszor keserű tapasztalatai és a saját út keresésének igénye.

Ezek természetes törekvések a részükről, ugyanakkor ahogy a Nyugat, úgy a Globális Dél irányából sem tekinthetjük észszerűnek az esetleges „leválási”, blokkosodási törekvéseket. A Nyugatnak – ezen belül Európának mindenképp – továbbra is fontos szerepet kell betöltenie a globális hálózatokban.

A konnektivitás teszi lehetővé a tudás maximális megsokszorozódását, amely különleges erőforrásként az elfogyasztásával nem csökken, hanem bővül. Magyarország szerepe – ahogy korábban is említettem – elsősorban az lehet, hogy előnyös kapcsolódási pontot kínál ehhez, sőt eközben maga is hozzáadott értéket teremt a magyar társadalom javára.

Magyarország a hagyományos nyugati kapcsolatrendszere mellé az elmúlt évtized óta egyre szorosabb együttműködést alakít ki a fejlett Ázsia és a Globális Dél országaival.

E kapcsolatok közül is kiemelkednek azok az összeköttetések, amelyeket a világ olyan gazdasági, technológiai, geopolitikai és fenntarthatósági központjaival létesítettünk, mint Kína, Dél-Korea, Szingapúr, Törökország és Dubai (Egyesült Arab Emírségek). A továbbiakban is kiegyensúlyozott és blokkokon átívelő, azokat összekötő stratégiára van szükség, amelynek köszönhetően Magyarország multi-hubbá válhat.

Az Ön által életre hívott Budapest Eurasia Forumon felhívta a figyelmet, hogy technológiai fejlődésben, innovációban egyértelműen Ázsia vette át a vezető szerepet a világon. Ha Magyarország profitálni akar ebből a technológiai forradalomból, miként szükséges kiépíteni az Elnök úr által többször is hangsúlyozott 4T, azaz tehetség-tudás-technológia-tőke saját, magyar képletét?

A 4T univerzális keretén belül, a részleteket tekintve minden országnak a saját erősségeire kell építenie. Ezért szükséges a 4T magyar modelljének kialakítása. Magyarország számára például a tőkeképzés bizonyos forrásai (nyersanyagok és energiahordozók, egyes természeti kincsek) nem vagy csak korlátozottan állnak rendelkezésre.

Ugyanakkor komoly erősségünk a földrajzi elhelyezkedésünk Európa szívében, ehhez kapcsolódóan pedig az Európai Unióban betöltött tagságunk. Mindez kiváló alapot jelent ahhoz, hogy hazánk a Nyugat és a Kelet egyik globális jelentőségű találkozási pontjává, az ellátási láncok egyik kulcsszereplőjévé váljon.

Erősségeink kiaknázásához ugyanakkor világos jövőképre és stratégiára is szükség van, hiszen már a régi bölcsek is felismerték, hogy semmilyen szél nem kedvez annak, aki nem tudja, melyik kikötőbe tart. Magyarország igenis rendelkezik erős támpontokkal a jövőbeli felzárkózási célokhoz. Ilyen az az 1100 rejtett bajnok – különösen innovatív és a külpiacokon is versenyképes magyar vállalat –, akiket az MNB csapatával azonosítottunk.

Ők a saját szervezeti szintjükön már jól példázzák a 4T összefüggéseit.

De a magyar 4T-modell részeként említhetném még a magyar felsőoktatást – különösen annak erős vonzerejét a külföldi vendéghallgatók részére –, vagy akár a magyar gazdaság komplexitását és versenyképes szolgáltatási exportját. A 4T-modell kiteljesítését a társadalmi, üzleti és pénzügyi környezet is elősegíti hazánkban. Ez utóbbira fentebb már utaltam a kínai bankok hazai megjelenése kapcsán.

Azaz nem véletlenül választották a nagy kínai bankok (Bank of China, China Construction Bank) Magyarországot régiós központjuknak, hiszen olyan nemzetközi pénzügyi beágyazottsággal rendelkezünk, ami nem magától értetődő még a fejlett világban sem. Ezen felül hazánk pénzügyi stabilitást és rugalmas üzleti környezetet biztosít, az MNB vezetésével pedig megindult a további, kiegyensúlyozott pénzügyi kapcsolatépítés.

Az elmúlt 14 évben igen sokat tett a magyar–kínai kapcsolatokért, a sanghaji Fudan Egyetem tiszteletbeli professzora, valamint a pekingi Tsinghua Egyetem tanácsadója. Miért fontosak a kínai egyetemekkel kiépített együttműködések?

A kínai egyetemek a – Nyugaton szerkesztett – nemzetközi felsőoktatási rangsorok élmezőnyébe kerültek az elmúlt évtizedben. Az említett Tsinghua Egyetem például a 2025-re vonatkozó QS World University Rankings szerint a 20. helyen áll, míg a Times Higher Education 2024-es rangsorában a 12. helyet foglalja el. Ugyanezek a helyezések a Fudan Egyetem esetén rendre: 39. és 44.

A rangsorokban elért helyezés persze egy tényező, de semmiképp nem hagyható figyelmen kívül, főleg mivel a magyar egyetemeknek is vannak hasonló ambícióik (bekerülés a világ top felsőoktatási intézményei közé).

Az egyetemi és tudományos életben különösen fontos a nyitott szemlélet, a kapcsolatok – így a tudásbővítés lehetőségeinek – megsokszorozása. Ehhez hozzátartoznak a különböző ösztöndíjak, vendéghallgatói lehetőségek. Kína egyre inkább nyit a külföldi tehetségek irányába, amit a világszínvonalú kínai campusokon a fizikai környezet és a felkínált oktatási programok egyaránt tanúsítanak. A Tsinghua Egyetem a kínai jegybankkal (People’s Bank of China) közösen tart fenn pénzügyi kart, amely napjainkra már kiemelkedő nemzetközi beágyazottságra tett szert:

az Egyesült Államok és Európa top egyetemeivel működik együtt az MIT-tól kezdve a London School of Economics-ig.

Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a kínai diákok is szívesen jönnek Magyarországra, hiszen hazánk több képzési területen is versenyképes ajánlatot nyújt számukra még a nemzetközi felsőoktatási központokhoz viszonyítva is.

A távol-keleti kultúrákban mindig is óriási jelentőséggel bírt az oktatás, amit ma is megfigyelhetünk, amennyiben az egyetemekre és kutatóközpontokra fordított ottani forrásokat és kormányzati stratégiákat vizsgáljuk. Magyarország multi-hub szerepéhez mindenképpen szükséges, hogy kölcsönösen előnyös együttműködések keretében a maga javára is mozgósítsa ezeket az erőforrásokat, ötvözve a nyugati és a keleti oktatási rendszerek legjobb hagyományait és jövőbe mutató irányait.

Miről szólna pontosan a kínai gyorsvasút program, amit az idei közgazdász-vándorgyűlésen elmondott beszédében szorgalmazott?

Magyarország számára régóta gyenge pontot jelentenek a Liszt Ferenc Repülőtér és Budapest – sőt a környező térségek – közötti közlekedési összeköttetés hiányosságai. Erre a problémára a múltban is többször rámutattam. A világszínvonalú légicsomópontok már régóta kezelik a logisztikával járó kihívásokat, míg hazánk egyelőre csak részsikereket ért el ezen a területen.

Mivel a repülőtér bővítését illetően előremutató tervekkel rendelkezünk, közlekedési fejlesztés is szükséges, amibe illeszkedhetnek a kínai gyorsvasúti beruházások.

Kína az elmúlt évtizedeket arra használta fel, hogy magas színvonalú vasútvonalakkal hálózza be a területét, emiatt hatalmas tapasztalatra tett szert a vasúti technológia terén. Meg kell találnunk a módját, hogy ezt a tudást, technológiát – amelyhez akár a tőke, sőt a magyar mérnöki tehetség is rendelkezésre áll – integráljuk a magyar közlekedés fejlesztésébe.

A Budapest-Belgrád vasútvonal mellett más, radikális javulást ígérő projektek azonosítására is lehet mód. Hiszen a Pareto-elv szerint az erőforrások 20 százalékának ráfordítása már az eredmények 80 százalékát biztosíthatja. Azaz megfelelő stratégiával akár korszakváltás is bekövetkezhet a magyar szállítási-közlekedési hub – sőt multihub – történetében.

Biztos vagyok abban, hogy a 21. század Magyarország számára megnyerhető, sőt a fenti szempontok figyelembe vételével már akár 2040-re is nyerhetünk.

A tapasztalatok szerint az egyes évszázadokban hamar, de legalábbis az első évtizedekben eldől, kik lesznek a korszak nyertesei.

A 2020-as évtized most az 1970-es és az 1940-es évek rokona a hosszabb távú, 50 és 80 éves ciklusok alapján, így különösen figyelnünk kell arra, hogy az inflációval, a geopolitikai turbulenciával, az energiaválságokkal terhelt forgatókönyveket kivédjük. Persze minden évtized egy kicsit más is. Mégis figyelembe kell vennünk az idő mintázatait, a jelenlegi kihívásokra pedig a hosszú távú fenntartható fejlődés magyar modelljének kidolgozása kínál választ.

Az interjú eredetileg az Eurázsia Magazin oldalán jelent meg. Az eredeti cikk ITT tekinthető meg.