Szalai Piroska: Ha javul a családok biztonságérzete, nőhet a gyermekvállalási kedv

Egyesek az Eurostat adataira hivatkozva azt állítják, hogy Magyarország mindössze az uniós átlag harmadát költi családtámogatásokra. Mi az igazság?

Valótlanok ezek az állítások! Az uniós statisztikai hivatal (Eurostat) csak a költségvetési kiadásokon belüli szociális kiadásokat számolja bele a családtámogatásokba. Nála nem jelenik meg például a családi adókedvezmény és az szja-mentesség vagy az otthonteremtés széleskörű támogatása. Az adókedvezmény és a -mentesség nem kiadás, mivel ezek az összegek be sem folynak a költségvetésbe, hanem ottmaradnak a munkavállalóknál. A magyar ellenzék gátlástalanul kiforgatta és félremagyarázta az Eurostat számait.

A tények az ellenzéki állításokkal szemben azt mutatják, hogy a magyar kormány a GDP 5 százalékát költi családtámogatásokra, ami uniós szinten is egyedülálló.

Nincs még egy olyan ország Európában, amelynek ilyen méretű és ilyen szerteágazó családtámogatási rendszerére lenne. Ráadásul a kedvezmények köre még tovább növekszik a már bejelentett és részben el is indult intézkedések révén. Júliusban megkezdődött a családi adókedvezmény megduplázása, októbertől több lépcsőben az édesanyák szja-mentessé válnak.

Szalai Piroska, miniszterelnöki főtanácsadó

Sikerülhet a családbarát politikával a gyermekvállalási kedvet növelni Magyarországon?

Sajnos az elmúlt öt év polikrízises időszakában Európában mindenütt csökkent a születések száma, a legjelentősebb romlás az orosz-ukrán háború kitörése óta figyelhető meg.

2023-ban már szinte minden uniós tagállamban alacsonyabb volt a születések száma, mint 2019-ben.

Az unióban az átlagos termékenységi ráta 1,50-1,57 között mozgott 2006-2021 között végig, majd soha nem látott mértékű zuhanás indult, s 2023-ra már 1,38-ra esett.

Magyarországon a valaha volt legalacsonyabb értékünk 2011-ben volt, 1,23. Mi voltunk akkor az unióban a legrosszabbak. A 2010-ben induló családbarát kormányzás hatására 2021-ig folyamatosan javultunk, akkor az 1,61-es szintet értük el. 2018-tól már az unió átlaga fölött vagyunk.

A háború kitörésével Európa szerte olyan mértékben romlott le a családok biztonságérzete, hogy ismét sokan halasztani kezdték a gyermekvállalást. Nálunk azonban kisebb mértékben esett vissza a mutató, mint más tagállamokban, így 2023-ban az 1,55 termékenységi rátánk a 3. legjobb érték lett az unióban. Soha korábban nem voltunk még dobogósok.

Ez az előrelépés egyértelműen a családbarát politika eredményének tekinthető.

Milyen további lépésekkel lehet a gyermekvállalást ösztönözni Magyarországon?

Az uniós szinten élmezőnyben levő termékenységünkkel sem igazán lehetünk elégedettek, ez csak a körülményekhez képest mondható jónak. Sajnos a születések száma nagyon alacsony. Mindez annak köszönhető, hogy a szülőképes korú nők közül hiányoznak azok, akik a kilencvenes években nem születtek meg. A családok anno halasztani kezdték a gyermekvállalást a korábban nem tapasztalt kilátástalan helyzetben: az 1988-ban kezdődő egy évtizedes életszínvonal romlás, a kilencvenes évek elején elszabaduló munkanélküliség miatt, amit még tetőzött a Bokros-csomag idején a reálkeresetek 1967-es szintre történő visszazuhanása.

A legaktívabb szülőképes korú, azaz 20-40 éves női népesség létszáma ma már negyedével, közel 400 ezer fővel kevesebb, mint 2007-ben volt.

Ez nagymértékben behatárolja a lehetőségeinket. Épp ezért van hatalmas szükség a családok hatékony támogatására, hogy a vágyott gyermekek megszülethessenek, ne kelljen anyagi okból halogatni a gyermekvállalási döntést.

Hogyan lehet ezt elérni?

A tervezett gyermekek akkor születnek meg, ha a családok biztonságban érzik magukat, és anyagi szempontból az előttük álló két-három évet zökkenőmentesnek látják. Ha a gyermekvállalás a szegénységi kockázat jelentős növekedésével jár, akkor a tudatos gyermekvállaló szülők halasztják a döntésüket. 2010-ben nálunk járt a gyermekvállalás a szegénység vagy társadalmi kirekesztés kockázatának legnagyobb mértékű növekedésével az unióban. A családbarát kormányzás hatására mára már nem jelent plusz kockázatot. Ezt nem én mondom, hanem az Eurostat adatai mutatják.

Az elmúlt tizenöt évben 1,18 millió embert léptetett át a középosztályba a szegények közül, közöttük 800 ezren kiskorú gyermeket nevelő családban élnek és 350 ezren gyerekek.

Böjte Csabát idézem, aki nagyon találóan fogalmazott a témában:

Folyamatosan félrevert harangok mellett nem lehet családot alapítani, munkát vállalni, gyereket szülni. Abba kellene hagyjuk az állandó pánikolást, nyafogást, siránkozást és merjük kimondani a gyerekeink, fiataljaink előtt, hogy ennyi cipőnk, ruhánk soha nem volt, és őseinknek sem volt az elmúlt ezer év alatt. És azt is mondjuk el, hogy ilyen mennyiségű élelmiszer, információ, luxuscikk soha nem volt még a Kárpát-medencében.” 

Az ellenzék szakértői azt állítják, hogy a magyar szülők külföldre menekülnek. Mit mutatnak a számok?

Az Eurostaton 1995-ig vannak adatok a ki- és bevándorlásról és nem volt olyan esztendő, amikor hazánkban a bevándorlás ne lett volna nagyobb, mint a kivándorlás.

Minden évben többen költöznek Magyarországra, mint ahányan elhagyják az országot, 1,3 millióan jöttek Magyarországra és nagyjából hétszázezer kivándorló volt összesen 1995 óta.

Ezeket a számokat nem én találom ki, a Központi Statisztikai Hivatal adatsoraiban is szerepelnek.

A családtámogatási intézkedéseink is hozzájárulnak ahhoz, hogy mára már egyre többen költöznek haza gyermekük születése után azok közül, akik korábban munkavállalás vagy tanulmányok miatt külföldre távoztak.

Az itthon elérhető támogatások hihetetlen mértéke és sokfélesége – mint az egyedülálló adókedvezmények, kamatmentes vagy kedvezményes lakáshitelek, illetve egyéb különféle támogatások – különlegesek Európában, de valószínűleg globális viszonylatban is.

Tehát nem érdemes felülni a hamis híreknek, olvassuk az adatsorokat a valóságnak megfelelően! Van még bőven fejleszteni való, de amit elértünk, arra érdemes büszkének lenni.

Hogyan lehetne ismét 10 millió fölé emeli hazánk lakosságát? Ez egyáltalán megvalósítható lenne?

Mostanában a Tisza Párt elnöke szokott erről beszélni. Ez egy Háry János féle ígérgetés. 2035-ig be kell engedni hazánkba egymillió migránst, s egyből ismét tízmillióan leszünk. Milyen jó lesz, ugye, még az uniós büntetést sem kell fizetni!

Számoljunk! Idén januárban 9 millió 539 ezren voltunk, s évente közel 50 ezerrel csökken a magyar lakosság. Ha 2035-re a mostani létszámot tartani akarjuk, akkor kellene félmillió bevándorló, ha pedig el akarjuk érni a 10 millió főt, akkor egymillióra van szükség.

Ha nem a bevándorlással, hanem a születésekkel kívánjuk kompenzálni a halálozásokat, akkor a mostani népességszám úgy tudna megmaradni, ha az éves születésszám elérné a halálozások számát, 127 ezer fő lenne minden évben 2035-ig.

Ha még a mostani létszámunkhoz viszonyítva 500 ezres növekedést is szeretnénk, az csak úgy valósulhatna meg, ha minden évben 177 ezer gyermek születne, ahhoz pedig 3,2 termékenységi ráta kellene már jövőre is. Még a Ratkó korszakban sem volt 3 fölött a termékenységi ráta.

Elhangzott olyan ígéret is, hogy 80 évre emelnék a várható élettartamot 2035-ig. Ehhez mit szól?

Ez kicsit olyan, mintha a Kétfarkú Kutyapárttól lopták volna az „örök élet ingyen sőr” gondolatát. De ha megnézzük az adatokat nagyon érdekes összefüggésre bukkantam.

A számok azt mutatják, hogy ez csupán annyi, hogy fenntartják a születéskor várható élettartam eddigi 30 éves javulását. Tehát csak annyit kell tenniük, hogy nem verik szét a 2010 előttinél jóval hatékonyabb, eredményesebb magyar egészségügyet és a prevenciós rendszerünket, illetve nem vezetnek be újabb adót.

1993 óta több mint hét évet nőtt a születéskor várható élettartam hazánkban. Az Eurostat legutolsó adata szerint 2023-ban már 76,7 évnél tartottunk. Ha ehhez a korábbi harminc éves javulásunk 12 évre eső időarányos részét hozzászámoljuk, már majdnem elértük a 80 évet.

Nézzünk egy másik fontos adatot!

A várható egészséges élettartamot illetően 2010-2023 között 6,1 évet javultunk, ami az unióban a második legnagyobb emelkedés, s már az unió átlaga felett vagyunk ebben is.

A tiszások szépen tálalják azt, hogy nem terveznek semmit sem fejleszteni!

Komoly viták zajlanak az egykulcsos és a többkulcsos adórendszer körül. A családokra és a termékenységre miképpen hatna a progresszív, azaz többkulcsos rendszer bevezetése?

A Tisza Párt közelmúltban kiszivárogtatott adótervei szerint többkulcsos adórendszert vezetnének be, ami brutális adóemelést jelentene szinte minden munkavállalónak, a családokat pedig fokozottan érintené. Ha bevezetnék 2026 második félévétől a többkulcsos szja-rendszert, a dolgozók igen nagy része a jelenlegi 15 százalékos szja-kulccsal szemben átkerülne egy magasabb adózási kategóriába. Már évi 5 millió forintos keresettől a jövedelem 22 százalékát kellene befizetni az államnak. Ennyit a szakképzett minimálbért kereső is megkaphat, ha a fizetése mellé egy kis műszak- vagy teljesítménypótlékra is jogosult. Mint tudjuk, a teljes éves keresetünk után adózunk, ami átlagosan közel 20 százalékkal nagyobb, mint az alapbérünk, hiszen az alapra még rájönnek a pótlékok, jutalmak, egyéb évközi kifizetések.

A munkavállalók közül sokan a legmagasabb kulccsal, 33 százalékkal adóznának a személyi jövedelmük után, ami a mostaninak több mint duplája. Nem nehéz belátni, hogy az ilyen intézkedések a gazdaságot a fekete, illetve a szürke zóna felé hajthatják; voltunk már ilyen helyzetben 2010 előtt, mára szerencsére sikerült kijutni ebből a zavarosból.

Az előbbieken túl a kedvezmények megvonása is sújtaná valószínűleg a társadalom széles rétegét, nem csak a jól keresőket. A 25 év alattiak és az édesanyák elveszthetnék az szja-mentességüket, a gyermeket nevelők családok adókedvezményei is veszélybe kerülnének – egyelőre a részleteket nem tudjuk.

A többsávos rendszer a jelenlegi éves 4,8 millió adózóból legalább 3,8 milliót érintene hátrányosan, a kedvezmények jövő év júliusi megvonása pedig 1,8 millió honfitársunkat. Összesen a kettő együtt legalább 4 millió foglalkoztatott nettó keresetét csökkentené.

Ugyan a kiszivárgott tervet Magyar Péter cáfolta, s előállt egy sokkal kidolgozatlanabb változattal, ami még ha azt is állítja, hogy nem többkulcsos, valójában a sávos adójóváírás miatt a többkulcsos rendszer minden hátrányát magával hordozza. Mivel bonyolult lesz követni, ki mikor lépi át a sávhatárt, ezért arra ösztönzi a munkavállalót és a munkáltatót is, hogy inkább szürkén-feketén fizessen. Ez aztán mérhetetlenül zavaros helyzeteket fog teremteni a munkaerőpiacon, de a társadalombiztosítási és nyugdíjrendszerben is.

S figyeljünk arra, hogy a cáfolatban szó sem esett arról, hogy maradnak a jelenlegi adókedvezmények és mentességek! Szóval úgy érzem, hogy igazi orwelli újbeszél az a mondata, miszerint az ő kormánya az adócsökkentés kormánya lesz. Épp az ellenkezője!

Összességében a Tisza-adóval az alacsonyabb keresetűek nettó fizetése több tízezer forinttal csökkenne, a magasabb kategóriáknál havi szinten nettó százezres nagyságrendű kiesések jöhetnének. Ez nagymértékben befolyásolná az eddigi tapasztalatok alapján a gyermekvállalási kedvet is, hiszen ahogy említettem: ahhoz, hogy a vágyott gyermekek megszülethessenek, az egyik legfontosabb feltétel, hogy a családok biztonságban érezzék magukat a következő két-három évben.