A jelen és valószínűleg a közeli jövő is a növekvő környezeti bizonytalanságról szól. Ilyenkor felértékelődik a belső előreláthatóság, kiszámíthatóság. Másrészről az alkalmazkodás kulcsfeltétele a rugalmasság, a változtatási képesség, az agilitás.
A rugalmasságot leginkább a bürokrácia nehezíti.
A gyors alkalmazkodás pedig elsősorban a kisebb cégekre jellemző.
Ezért figyelmeztetnek nemzetközi hírű közgazdászok arra, hogy most nem a nagyvállalatok további munkahelyteremtését kell ösztönözni, hanem a kisebb vállalkozások környezetét kell vállalkozásbarátabbá tenni.
A Gazdasági Kutatás Német Intézete (German Institute for Economic Research) egyik kutatója így fogalmaz: amikor minden jól megy a gazdaságban, akkor kisebb lehet a késztetés arra, hogy a meglévő kisvállalkozásokra figyeljen a gazdaságpolitika vagy újabb kisvállalkozások létrejöttét ösztönözze. De amikor a gazdasági környezet bizonytalanná válik, akkor innovációra, újdonságokra, közöttük új piaci megoldásokra, mozgékony és rugalmas kisvállalkozási szektorra van szükség.
Magyarországon soha nem volt igazán könnyű kisvállalkozónak lenni.
Összehasonlítva a nagyvállalatok környezetével, a kicsiket mindíg jobban nyomta a bürokrácia, és több ellenőrzést is kellett elviselniük.
Ezen segített a KATA bevezetése 2013-ban, amellyel jelentős adminisztrációs tehertől szabadultak meg a kiscégek és önfoglalkoztatók adó- és közteher csökkentés mellett.
Hangsúlyoznunk kell, hogy ezek a kiscégek a piacon mérettették meg magukat, munkájuk csak akkor volt, ha azt jó minőségben és korrekt áron végezték. Vagyis önállóak, nem függenek mástól, mint például állami kapcsolatrendszerektől, csak a piactól.
A munkát végezhették cég vagy magánszemély számára egyaránt. Tipikus vállalkozói formává vált a KATA azon kreatív ágazatokban működők számára, akiket esetenként és időszakosan alkalmaztak hazai vagy külföldi cégek művészeti, informatikai, kiadói, sport, egészségügyi tevékenységekre. Az ezeket a feladatokat elvégzők többnyire független értelmiségiek, akik nem kívánnak a céges hierarchiák keretei közepette munkát vállalni.
De általában nem is vennének fel ilyen munkákra a cégek állandó munkavállalót, hiszen a feladatok gyakran egyszeriek és egyediek.
A KATA rendszerben 500 ezer kiscég, önfoglalkoztató lehet, és a tulajdonos gyakran többgyermekes fiatal, aki egyébként is csak ebben a rugalmas vállalkozási formában tud működni.
A KATA rendszer megváltoztatását a kormány azzal magyarázta, hogy a cégek visszaéltek vele, és munkavállalóikat „katáztatták”. Ez igaz, közszájon forgott mindig is, hogy állami vállalatok és multicégek, de még az állami hivatalok háttérintézetei is járulékcsökkentésre használják a KATA rendszert.
A cégek és intézmények is ismertek voltak, fel lehetett volna lépni ellenük anélkül, hogy a vállalkozókat kellett volna „büntetni”. Hosszú ideig azonben semmi sem történt.
A másik indok a KATA teljes átalakítására az alacsony adó volt.
Ez is igaz, de az alacsony adót fel lehet emelni, nem kell hozzá a teljes rendszert megváltoztatni.
Bár ezen a ponton a KATA-s vállalkozók joggal említik meg, hogy a multicégek extraprofitjának 14%-os adóját viszont éppen a magyar kormány szavazta le, és a világon legalacsonyabb 9%-os társasági adót alkalmazza, amelyet egyébként a nagycégek – a különböző adókedvezmények miatt – gyakran be sem fizetnek.
Nem csoda ezért, hogy az állami költségvetéshez a társasági adóbefizetések csupán kb. 3%-kal járulnak hozzá, míg a foglalkoztatottak, azaz a magánemberek személyi jövedelemadó hozzájárulása 17%.
Az pedig végképpen nem érthető, hogy miért nem dolgozhat egy önfoglalkoztató kisvállalkozó cégeknek, illetve miért nem csinálhat mást vállalkozása mellett, azaz miért kell főállásos vállalkozónak lennie.
Tipikusan a nagy hozzáadott értéket előállító kreativ emberek, informatikusok, művészek, és egyéb szellemi foglalkozásúak nem magánembereknek adják el szolgáltatásaikat, és éppen a vállalkozás természetes rugalmassága miatt egyszerre több cégnek is dolgozhatnak.
Az sem kizárt, hogy van egy főállásos munkaviszonyuk, amely mellett vállalkozni is tudnak.
Mindez előny és nem hátrány a gazdaság szempontjából.
Az pedig az üzleti környezet kiszámíthatóságát, tervezhetőséget lehetetleníti el, hogy egy új szabályról, amelyet január 1-től terveztek bevezetni, hirtelen, 24 óra alatt, minden szakmai és társadalmi egyeztetés nélkül, úgy döntenek , hogy azt az adóév kellős közepétől, szeptember 1-el már alkalmazni is kell, igaz nem mindenkinek.
Felmentést kapnak ugyanis a taxis vállalkozók azzal az indokkal, hogy esetükben a csak magánszemély számára történő szolgáltatás nem megoldható. Vajon egy informatikus, egy művész vagy egyéb kreativ munkát másik cégnek végző esetén miért más a helyzet?
Hangsúlyoznunk kell, hogy a szabályok betartása jogos követelmény.
Egy rendszert arra kell használni, amire megalkották. Viszont a társadalmi értékrend azt követelné meg, hogy a hibát elkövetőt büntessék, és nem azokat, akiket a hiba elkövetésére rákényszerítenek, vagyis valóban ott zárják be a kiskapukat, ahol azok megvannak, és ne a fürdővízzel együtt öntsék ki a csecsemőt is, hiszen az öszes KATÁ-s kisvállalkozást érintő, előre nem becsülhető és hirtelen jelentős korlátozás a gazdaság egészséges működésére is negatív hatással lesz.
Egyik nyilvánvaló hatás az árak további emelkedése, az infláció erősödése lesz. Továbbá rongálja a közbizalmat is, ami szintén hátrányos lehet a gazdaságra, elbizonytalanítja a kisvállalkozói szektort, és elbátortalanítja, visszafogja azokat, akik kisvállalkozás indításán gondolkodnak.
Pedig a jelenlegi kiszámíthatatlan környezetben több és nem kevesebb vállalkozásra van szükség.
Minél több innovációra, az új lehetőségek észrevételére, kihasználására, azaz igazi vállalkozói mentalitásra, pezsgő gazdasági légkörre lenne szükség. Ezért sem igazán jó ötlet a vállalkozóknak azt javasolni, hogy ha nem tetszik a változtatás, akkor ’”menjenek ki a munkaerőpiacra” , hiszen ott munkaerő kereslet van.
Tudjuk azt is, hogy éppen a munkaerő hiány miatt, nincs is igazán szükség több munkahelyre, hiszen az újonnan betelepülő cégek már egyre inkább külföldről hoznak munkaerőt.
Vagyis nem még több munkahelyre, sokkal inkább még több, a változásokban lehetőséget látó, mozgékony, rugalmas valódi vállalkozásra és vállalkozóra van szükség.
Ezért kár, hogy a recessziós helyzet kezelésére készült kormányzati program 10 pontja között az egyik a külföldi tőkebefektetések továbi ösztönzése, amely – köztudottan - nálunk jelentős költségvetési kiadást jelentő állami támogatásokkal jár együtt. (Éppen most kapott többedszerre állami támogatást –most 14 md Ft-ot - összeszerelő üzemének bővítésére az egyik külföldi cég.)
A hazai üzleti környezet vállalkozóbarátabbá, bürokrácia mentesebbé, és kiszámíthatóbbá tétele és ezzel együtt a vállalkozások ösztönzése, számuk növelése – ami a változásokhoz való sikeresebb alkalmazkodás kulcsa lehetne – nem szerepel a problémakezelési eszköztárban.
Pedig a folyamatban lévő változásokba való sikeres bekapcsolódásra a hagyományos módszerek nyilvánvalóan nem elegendők.
A külföldi tőkebefektetésekre építő extenzív, mennyiségi növekedés fejlődési csapdába vezet.
A siker, sőt egyre inkább a túlélés záloga is a minőségi változás, a magas tudásszinten, kreatívan dolgozó, helyben teremtett, nagy hozzáadott érték termelésre képes növekvő számú helyi vállalkozás, amelyek működését az alacsony bürokráciaszint, a kiszámíthatóság és az igazságos, előre tervezhető adórendszer is támogatja úgy, mint más, innovációban és versenyképességben előttünk járó országokban, például Ausztriában.
A szerző közgazdász, egyetemi tanár.
