Elhunyt az egykori legendás cégvezér, aki teljesen átalakította az amerikai cégvezetési kultúrát

Először is: a készpénz a legfontosabb.

Másodszor: kommunikálj!

Harmadszor pedig vedd meg vagy tedd tönkre a konkurenciát.

Ez a három idézet tökéletes jellemzést ad a 20. század egyik legnagyobb befolyású és hatású amerikai vállalatvezetőjéről, a nemrég elhunyt Jack Welch-ről.

Mint annyi más később óriási karriert befutott vezetőnek, neki is nehéz gyermekkora volt.

Szedett golflabdákat, újságot hordott ki, volt cipőügynök. Később vegyészmérnöki diplomát szerzett. 1960-ban csatlakozott a GE-hez, de egy évvel később már ott is akarta hagyni, mert elégedetlen volt az előmenetelével, kevesellte a fizetését és elege lett a vállalati bürokráciából. Egyik felettese azonban képes volt maradásra bírni a tehetséges mérnököt, ígéretet tett arra, hogy megteremti azt a bensőséges, szinte kisvállalati légkört, amire Welch vágyott. Aztán pár évvel később a Welch irányítása alatt álló üzemben robbanás történt, amelyik leszakította az épület tetejét - majdnem kirúgták. Végül sikeresen átvészelte a nehéz időszakot és 1968-ban a cég alelnöke és műanyagipari divíziójának vezetője lett.

Aztán karrierje töretlenül ívelt felfelé, míg végül 1981-ben a cég legfiatalabb elnök-vezérigazgatója lett.

Két évtizedig állt a cég élén és örökre rajta hagyta keze nyomát az amerikai vállalati kultúrán.

Elve az volt, hogy a kevésbé hatékony munkaerőtől és a kevésbé nyereséges üzletágaktól villámgyorsan meg kell szabadulni.

Stratégiája a ‘90-es évekre a legértékesebb amerikai vállalattá tette a GE-t. Olyan menedzserek tanulták nála a szakmát, akik később szintén vállalatóriásokat, például a Boeinget vagy a Home Depot vezették. 2001-ben ment nyugdíjba, életrajzi könyve bestseller lett.

Öröksége azonban nagyon nehéznek bizonyult. Jeffrey Immelt lett a cég első embere, akit Welch választott utódjának. Immelt azonban sokkal kevésbé volt sikeres a szerteágazó tevékenységű óriásvállalat menedzselésében.

A GE gyökerei az amerikai gazdaság klasszikus korszakába, Thomas Edison és John Pierpont Morgan idejére nyúlnak vissza. Modern nagyvállalattá azonban Welch tette. Gúnyneve “Neutron Jack” volt, ugyanis regnálása első éveiben 100 ezer ember rúgott vagy rúgatott ki. Az alatta dolgozókat arra ösztönözte, hogy gondolkodás nélkül vágják ki a kevésbé hatékony munkavállalókat.

Oldd meg, zárd be, vagy add el

- ez is egy híres mondása volt és tartotta is magát hozzá.

Csaknem 20 éves pályafutása során nagyjából ezer vállalati tranzakciót - eladást, vételt, összeolvadást - menedzselt le.

Megvette például a médiaipari RCA-t, benne az NBC tévétársasággal és eladta a GE légiipari üzletágát.

Semmi más nem érdekelte, csak a profit, a vállalati teljesítmény és a cég árfolyama tükrözte is ezt az elkötelezettséget.

A GE Capital, a vállalat finanszírozási üzletága nagy segítségére volt ebben, hogy aztán a 2008-as pénzügyi válság idején csaknem bedöntse az egész konglomerátumot.

Az utána következő vezetők nem tudtak megbirkózni a nagy feladattal. A pénzügyi üzletág és a fő tevékenységi körnek számító energetikai üzletág veszteségei nyomán kénytelenek voltak feldarabolni a vállalatot és az egykor mesés osztalék is jókorát zuant. A GE árfolyama 2017-2018 során csaknem 75 százalékkal zuhant, 200 milliárd dollár részvényesi értéket húzva ki a tulajdonosok zsebéből.

Megosztó személyiség volt, részvényesei imádták - amíg hozta a profitot, alkalmazottai viszont mintha már belülről látták volna, hogy amit Welch felépített nem tartható fennt hosszú távon.

Kritikusai szerint túl nagy hangsúlyt fektetett a vezetői kultuszra, nem tűrt ellentmondást és rövid távon gondolkodott.

Bostoni akcentusa, meglehetősen érdes stílusa és macsó viselkedése szintén számos ellenséget szerzett neki. “Még egy egyszerű “Helló!”-t sem tudtál neki a nélkül mondani, hogy ne lett volna benne a levegőben a konfliktus” - emlékszik rá vissza egy régi vezetőtársa.

Az eredmények viszont magukért beszéltek - legalábbis egy ideig.

Vezetése alatt a részvények árfolyama (az osztalékkal együtt számolva) 5000 (!) százalékkal emelkedett, ami durván évi 20 százalékos hozamnak felel meg. Ez idő alatt az S&P 500-as tőzsdeindex “csak” 1400 emelkedett, évi 14 százalékos hozamot produkált.

Az volt a vágya, hogy a GE a világ legversenyképesebb vállalata legyen. Hogy ez sikerült-e, vagy sem, döntsék el a részvényesek, az azonban biztos, hogy a GE lett az USA legnagyobb cége. A kenyérpirító és tévé gyárból média konglomerátumot (NBC) és bankbirodalmat (GE Capital) épített fel.

Vezérigazgatósága első négy éve alatt egynegyedével csökkentette a GE létszámát. Teljesen átalakította a menedzsment struktúrát és a cég kompenzációs-jövedelmi rendszerét, bevezette például azt, hogy saját részvények juttatásával motiválja a jobb munkára kollégáit. Persze szerencséje is volt, hiszen regnálása alatt a világgazdaság fellendülő fázisban volt, a tőzsdeindexek szárnyaltak. A tőkeerős GE könnyen fel tudta vásárolni a konkurenciát.

Amikor 1980-ban átvette a céget, az árbevétel 27 milliárd dollár volt, 20 évvel később, amikor nyugdíjba ment, már 130 milliárd. A kapitalizáció 14 milliárdról 410 milliárdra nőtt ez idő alatt.

Utolsó nagy dobása a rivális Honeywell 45 milliárd dolláros felvásárlása lett volna, ám ezt az amerikai szabályozó hatóságok megakadályozták.

Öntörvényű stílusa még nyugdíjazása után is megmaradt. Amikor elvált a második feleségétől kiderült, hogy továbbra is kap évi 2,5 millió dollárt a cégtől, továbbá használhatja a vállalati repülőgépet és fizetik exkluzív klubtagságait is.

Amikor második feleségével, Jane-nel a válás mellett döntöttek 13 év házasság után elétett egy hosszú listát, rajta a legjobb válóperes ügyvédek elérhetőségével. Mrs. Welch azonban inkább a saját listájáról választott. Welchet ugyanaz a helyi, connecticuti ügyvéd képviselte, aki 15 évvel korábban, első válása idején is. Felesége azonban egy igazi nagyágyút, William Zabelt fogadta fel. Welch macsó önérzete számára ez súlyos csapás volt, abból a szempontból is, hogy a külvilág felé közvetített örök nyertes imázs sérülhet. Jack gyors megegyezésben bízott, miután viszonyba keveredett a Harwerd Business Review című lap korábbi szerkesztőjével (aki egyébként harmadik felesége lett) felesége, azonban keményen alávágott.

Nyilvánosságra hozta ugyanis, hogy Welch milyen juttatásokat kap még nyugdíjba vonulása után is a GE-től: New York-i apartman, virágcsokrok, tisztító, még a vitaminjait is a GE fizette. Egy ilyen kaliberű embernek valóban szüksége lenne arra, hogy piti dolgokkal húzza le volt vállalatát? Welch beleállt a harcba és kiszivárogtatta, hogy felesége viszonyt folytat a Fiat akkori elnöke, Paolo Fresco szintén olasz sofőrjével. Az amerikai nagyipar legmenőbb figurája a bulvárlapok szappanopera-sztorijává vált.

A méltatlan vádaskodások után végül megegyezésre jutottak: Mrs. Welch 180 millió dollárral távozott a házasságból.

A hírnév rombolás ellenére tevékenysége örökre rányomta bélyegét az amerikai vállalati kultúrára.

Ő alakította ki a “határok nélküli” vállalat fogalmát, vagyis egy olyan konglomerátum elképzelését, amelynél elmosódnak a hagyományos funkciók, amelyben több, adott esetben egymástól teljesen eltérő tevékenységet végző cég is megfér egy vállalati ernyő alatt.