Önerőből lett milliomos: ez az út vezet a pénzügyi függetlenséghez

Tisztánlátás

Elsőként részletesen át kell tekinteni a pénzügyeket, hogy konkrétan mekkora összegről van szó, van-e tartozás, és mik a pénzügyi célok.

Nem juthatunk el oda, ahová szeretnénk anélkül, hogy tudnánk, honnan indulunk

– mondja erről Sabatier.

Önellátás

Ezután pénzügyi értelemben véve a cél, hogy mindenki megálljon a saját lábán. Vagyis elegendő bevételt kell szerezni ahhoz, hogy fedezni lehessen a költségeket külső segítség nélkül. Ezen a szinten előfordul, hogy valaki fizetéstől fizetésig él, vagy kölcsönt vesz fel, hogy kijöjjön a pénzből.

Érdekesség, hogy az amerikai munkavállalók fele állítólag ezen a szinten helyezkedik el, azaz fizetéstől fizetésig él.

Mozgástér

A harmadik szinten az embereknek marad pénzük a megélhetési költségek kifizetése után is. A maradék pénzt félreteszik például vészhelyzetekre, vagy nyugdíjcélú befektetésekre áldozzák.

Ők már rendelkeznek némi pénzügyi mozgástérrel, ami ugyanakkor nem feltétlenül jelenti azt, hogy sokkal magasabb a fizetésük.

Csak azért, mert sok pénzt keresünk, még nem jelenti azt, hogy félre is teszünk belőle

– emeli ki Sabatier.

Stabilitás

Azok, akik elérnek a negyedik szintre, jellemzően kifizették a hitelkártya-tartozásaikat és hat hónapra elegendő vésztartalékkal rendelkeznek.

Ezen a szinten nem aggódunk, ha elveszítjük a munkánkat, vagy ha másik városba kell költöznünk

– hangsúlyozza Sabatier.

Pénzügyi szakértők szerint, amikor kiszámoljuk, hogy mennyi pénzt kellene vészhelyzetre félretenni, gondoljunk arra, hogy milyen kiadásaink lennének, ha elveszítenénk az állásunkat – ilyenkor bizonyára lemondanánk néhány kevésbé szükséges dologról, tehát egy minimumösszeggel számoljunk.

Rugalmasság

Az ötödik szinten az embereknek legalább két évre elég megtakarításuk van, amelyek fedeznék a megélhetési költségeiket, ha szükség lenne rá. Sabatier szerint, ha eljutunk erre a szintre, látni fogjuk, a pénzünkkel tulajdonképpen időt vásárolhatunk magunknak:

Akár kivehetünk egy év szabadságot is.

Nem kell készpénzben tartani az összes pénzt, be is lehet fektetni, vagy egy része lehet bankbetétben is. Az a fontos, hogy baj esetén könnyen hozzá lehessen férni.

Pénzügyi függetlenség

A Sabatier-féle rendszer szerint az anyagilag független emberek a befektetéseikből származó bevételükből élhetnek.

„Általában két dolog közül az egyik áll fenn” – magyarázza Sabatier.

Vagy van egy halom pénzünk befektetési portfóliókban, és a kamatokból meg tudunk élni, vagy bérelhető ingatlanjaink vannak, és a bérleti díj fedezi a megélhetési költségeket, vagy a kettő kombinációja.

Ahhoz, hogy ide eljussunk, a bevétel nagy százalékát be kell fektetni, ami miatt lehet, hogy szerényebb életmódot kell folytatni, hogy ezáltal drasztikusan csökkenjenek a megélhetési költségek.

Az embereket arra tanítják, hogy jövedelmük 5, 10, 15 százalékát takarítsák meg, és talán 65 évesen nyugdíjba mehetnek. Szerencsére egyre több fiatal kezdi megérteni, hogy ha aktívan – már már agresszíven – megtakarítanak és befektetnek, kevesebbet kell dolgozniuk, és ezáltal jobban kézben tudják tartani a jövőjüket.

Bőség

A pénzügyileg független emberek, akik befektetéseik hozamából élnek, az úgynevezett „4 százalékos szabályra” esküsznek – eszerint a befektető minden évben kivehet 4 százalékot (figyelembe véve az inflációt), egy kiegyensúlyozott részvényekből és kötvényekből álló befektetési portfólióból, és biztosak lehetnek benne, hogy a pénzük gyarapodni fog, és nem is fogy el.