Önerőből lett milliomos: ez az út vezet a pénzügyi függetlenséghez
SikerGrant Sabatier önerőből lett dollármilliomos, sikerének titka pedig többek között egy olyan ütemterv, amelyet ő maga dolgozott ki, és a pénzügyi függetlenséghez vezető út szakaszait veszi sorra. Mi jellemzi ezeket a szakaszokat?
Tisztánlátás
Elsőként részletesen át kell tekinteni a pénzügyeket, hogy konkrétan mekkora összegről van szó, van-e tartozás, és mik a pénzügyi célok.
Nem juthatunk el oda, ahová szeretnénk anélkül, hogy tudnánk, honnan indulunk
– mondja erről Sabatier.
Önellátás
Ezután pénzügyi értelemben véve a cél, hogy mindenki megálljon a saját lábán. Vagyis elegendő bevételt kell szerezni ahhoz, hogy fedezni lehessen a költségeket külső segítség nélkül. Ezen a szinten előfordul, hogy valaki fizetéstől fizetésig él, vagy kölcsönt vesz fel, hogy kijöjjön a pénzből.
Érdekesség, hogy az amerikai munkavállalók fele állítólag ezen a szinten helyezkedik el, azaz fizetéstől fizetésig él.
Mozgástér
A harmadik szinten az embereknek marad pénzük a megélhetési költségek kifizetése után is. A maradék pénzt félreteszik például vészhelyzetekre, vagy nyugdíjcélú befektetésekre áldozzák.
Ők már rendelkeznek némi pénzügyi mozgástérrel, ami ugyanakkor nem feltétlenül jelenti azt, hogy sokkal magasabb a fizetésük.
Csak azért, mert sok pénzt keresünk, még nem jelenti azt, hogy félre is teszünk belőle
– emeli ki Sabatier.
Stabilitás
Azok, akik elérnek a negyedik szintre, jellemzően kifizették a hitelkártya-tartozásaikat és hat hónapra elegendő vésztartalékkal rendelkeznek.
Ezen a szinten nem aggódunk, ha elveszítjük a munkánkat, vagy ha másik városba kell költöznünk
– hangsúlyozza Sabatier.
Pénzügyi szakértők szerint, amikor kiszámoljuk, hogy mennyi pénzt kellene vészhelyzetre félretenni, gondoljunk arra, hogy milyen kiadásaink lennének, ha elveszítenénk az állásunkat – ilyenkor bizonyára lemondanánk néhány kevésbé szükséges dologról, tehát egy minimumösszeggel számoljunk.
Rugalmasság
Az ötödik szinten az embereknek legalább két évre elég megtakarításuk van, amelyek fedeznék a megélhetési költségeiket, ha szükség lenne rá. Sabatier szerint, ha eljutunk erre a szintre, látni fogjuk, a pénzünkkel tulajdonképpen időt vásárolhatunk magunknak:
Akár kivehetünk egy év szabadságot is.
Nem kell készpénzben tartani az összes pénzt, be is lehet fektetni, vagy egy része lehet bankbetétben is. Az a fontos, hogy baj esetén könnyen hozzá lehessen férni.
Pénzügyi függetlenség
A Sabatier-féle rendszer szerint az anyagilag független emberek a befektetéseikből származó bevételükből élhetnek.
„Általában két dolog közül az egyik áll fenn” – magyarázza Sabatier.
Vagy van egy halom pénzünk befektetési portfóliókban, és a kamatokból meg tudunk élni, vagy bérelhető ingatlanjaink vannak, és a bérleti díj fedezi a megélhetési költségeket, vagy a kettő kombinációja.
Ahhoz, hogy ide eljussunk, a bevétel nagy százalékát be kell fektetni, ami miatt lehet, hogy szerényebb életmódot kell folytatni, hogy ezáltal drasztikusan csökkenjenek a megélhetési költségek.
Az embereket arra tanítják, hogy jövedelmük 5, 10, 15 százalékát takarítsák meg, és talán 65 évesen nyugdíjba mehetnek. Szerencsére egyre több fiatal kezdi megérteni, hogy ha aktívan – már már agresszíven – megtakarítanak és befektetnek, kevesebbet kell dolgozniuk, és ezáltal jobban kézben tudják tartani a jövőjüket.
Bőség
A pénzügyileg független emberek, akik befektetéseik hozamából élnek, az úgynevezett „4 százalékos szabályra” esküsznek – eszerint a befektető minden évben kivehet 4 százalékot (figyelembe véve az inflációt), egy kiegyensúlyozott részvényekből és kötvényekből álló befektetési portfólióból, és biztosak lehetnek benne, hogy a pénzük gyarapodni fog, és nem is fogy el.