A francia riviéra titka: ezért vonzza turisták millióit

Naponta indulnak járatok Budapestről Nizzába, így kevesebb, mint két óra alatt a Riviéra egyik központjában találhatjuk magunkat.

A nizzai repülőtér terminálja előtt áll meg a villamos, ami a tengerparti sétánnyal párhuzamosan, de egy utcával feljebb végigfut a város hosszán, és 20 perc alatt a központba juthatunk vele. Tavasszal Nizza talán a legszebb arcát mutatja: a nyári csúcsszezon tömege még nem érkezik meg, a levegő viszont már meleg, a mimózák és bougainvilleák virágzanak, a tengerparti sétányok pedig megtelnek élettel. A híres Promenade des Anglais ilyenkor különösen hangulatos, sokan futnak és kerékpároznak a part mentén, és érdemes legalább egy italra felkeresni a Negresco szálloda ikonikus bárját. Habár a dresscode intézményét láthatóan itt is elengedték, ami a kifinomultabb utazók szemét bánthatja, de a berendezés patinája és a kiszolgálás minősége a régi. 

A város bővelkedik látnivalókban: Matisse és Chagall is kedvelte a tengerparti nyaralóhelyet, így mindkét művésznek dedikáltak saját múzeumot, de a katedrális mellett számos szép templomot is megtekinthetünk. 

A város egyik legjobb élménye ilyenkor az óváros, a Vieux Nice felfedezése:

szűk, terrakotta színű utcák, piacok, hangulatos helyi éttermek.

Érdemes megkóstolni a soccát, a nizzai csicseriborsólepényt, amelyet hagyományosan fatüzelésű kemencében sütnek,

de a tenger kincseit is nagyon változatos módokon készítik el, mi a Peixes éttermet próbáltuk ki, ahol főleg portugál ízvilággal készítik el ezeket. 

A Grand-Hôtel du Cap-Ferrat a francia Riviéra egyik legismertebb és leglegendásabb luxusszállodája,

amely több mint száz éve a mediterrán elit egyik kedvenc találkozóhelye. A hotel 1908-ban nyitotta meg kapuit a Cap-Ferrat-félsziget csúcsán, egy akkoriban még szinte érintetlen, vadregényes területen. Az épület elegáns Belle Époque stílusban készült, ikonikus rotundájátpedig Gustave Eiffel irodájához kötik. A szálloda hamar a királyi családok, arisztokraták és művészek téli menedékévé vált. 

A hotel történetének egyik érdekes szála II. Lipót belga királyhoz kapcsolódik, aki a 19. század végén felvásárolta a félsziget jelentős részét. Az első világháború alatt a szálloda katonai kórházként működött, majd a két világháború között újra a luxusutazás egyik szimbóluma lett. Megfordult itt többek között Winston Churchill, Charlie Chaplin, AristotleOnassis és Somerset Maugham is. A legenda szerint Pablo Picasso gyerekei itt tanultak úszni a híres tengervizes medencében. 

A második világháború idején a környéket kiürítették és elaknásították, de maga a hotel csodával határos módon szinte sértetlenül élte túl a harcokat. Az 1950-es és 60-as években a hollywoodi sztárok és európai arisztokraták kedvenc nyári menedéke lett, így a hotel a Côte d’Azur „régi világ” luxusának egyik utolsó élő emlékművévé vált. Erről ma is büszkén emlékeznek meg, számos kiállított és dedikált képpel. 

A tulajdonosi háttér az évtizedek során többször változott, de

a legnagyobb fordulat 2015-ben történt, amikor az üzemeltetést átvette a Four Seasons.

Azóta a hotel neve hivatalosan „Grand-Hôtel du Cap-Ferrat, A Four Seasons Hotel”. A szálloda ma is a világ egyik legexkluzívabb resortja: 75 szobával, Michelin-csillagos étteremmel, privát villákkal és híres Club Dauphinmedencével működik. A szezonális nyitvatartás miatt télen rendszerint bezár, nyáron viszont hónapokra előre teltházas. Aki itt szeretne megszállni, mélyen a zsebébe kell nyúlnia, mivel

már májusi hétvégén is legalább 2000 euró egy szoba két főre, reggelivel,

különösen, ha a klasszikus élményt kínáló főépületből szeretnénk csodálni a tengeri kilátást. 

Már a kapuból lélegzetelállító kilátás tárul a szemünk elé, a főépület grandiózus, régi idők luxusát idéző látványa. Az előcsarnokban letisztult, tengerparthoz illő dizájn fogad, szellős terek, fehér és tengerkék árnyalatok uralják. A tengerre néző szobákban az ágyból fekve csodálhatjuk a kilátást, és ha szerencsések vagyunk, a szirt híres világítótornyát is.

Az éttermek közül kiemelkedik a Michelin csillaggal is büszkélkedő Le Cap,

ami azonban a főszezon előtt még nem fogadott vendégeket, de kárpótolt minket a La Veranda, ahol a reggelit is felszolgálják és a Club Dauphin étterme, amely a medence mellett kínál könnyű nyári fogásokat. A ceviche kihagyhatatlan, de érdemes a táblára írt napi menüt is megfontolni.

A hotel a popkultúrában is rendszeresen felbukkan: itt forgatták például az Emily in Paris egyik epizódját, miközben továbbra is megőrizte visszafogott, „old money” hangulatát. A vendégek szerint nem a hivalkodó luxus, hanem az elegancia, a történelem és a különleges atmoszféra teszi igazán egyedivé. 

Nappal a vendégek főleg a Club Dauphinban tartózkodnak, hiszen ez a tenger fölé épített ikonikus medenceklub a Côte d’Azur egyik legismertebb helyszíne,

ahol a vendégek rosét isznak, grillezett tengeri halakat és könnyű provence-i fogásokat fogyasztanak, miközben a mediterrán panorámát nézik. A hely egyszerre luxus és feltűnésmentes: a régi európai arisztokrata világ eleganciáját idézi, nem a Saint-Tropez-féle harsány luxust. 

Ehhez az atmoszférához

jól illeszkedő program Villa Ephrussi de Rothschild, a francia Riviéra egyik legkülönlegesebb villájának megtekintése,

amelyet Béatrice de Rothschild bárónő építtetett a 20. század elején, és szintén a Belle Époque korszak eleganciáját idézi, belső tereit pedig ritka műkincsek, gobelinek, porcelánok és antik bútorok díszítik. 

A birtok egyik legnagyobb különlegessége a kilenc tematikus kert, amelyek között található francia, spanyol, japán és egzotikus kert is. A központi szökőkutak zenére „táncolnak”, miközben a teraszokról lenyűgöző kilátás nyílik a Földközi-tengerre. Amikor felkerestük, éppen a híres rózsafesztivál zajlott, ami pezsgő életet vitt a kertekbe.

Utunkat Mentonban folytattuk, ami már ötvözi a francia életérzést az olasz lazasággal.

A városnak egészen más hangulata van, mint Nizzának vagy Monacónak: csendesebb, kevésbé hivalkodó, hétköznapibb, ahol érdemes elveszni az óváros szűk utcáiban, felsétálni a Basilique Saint-Michel barokk templomához vezető lépcsőkön, hogy megcsodáljuk ezt a történelmi templomot. A város éttermeit inkább az olasz gasztronómia jellemzi, de helyi ajánlásra mi a Le Cozy nagyon franciás, nagyon helyi konyháját tapasztaltuk meg, és nem kellett csalódnunk. 

Menton legismertebb különlegessége a citrom.

Nem véletlenül hívják a „citromok városának”: a helyi citrusokállítólag különösen édesek és intenzív aromájúak. Mindenütt citromos desszertek, likőrök és lekvárok jelennek meg, és számos lakberendezési és divatkiegészítő is citrom motívummal van ékesítve.

Persze

a Riviérán járva nem lehet kihagyni Monte-Carlót,

ahol tavasszal szinte minden hétvégén különleges programok várják a látogatókat, kezdve a Rolex Masters teniszversenytől, ahol idén is felsorakoztak a legjobb játékosok, folytatva a klasszikus versenykocsik viadalával, amit az Formula E és az F1 követ. Közte még megcsodálhatjuk a kortárs műalkotásokat az Art Monte-Carlo rendezvényen, és ha megkóstolhatjuk a számtalan kiváló étterem fogásait. A Zefferino például egy világhírű genovai étterem helyi kistestvére, ahol rendszeresen megfordulnak a Formula 1 sztárjai, így érdemes nyitott szemmel falatozni. 

Közlekedés

A Cote d’Azur tömegközlekedése kiváló, így nem igazán érdemes autót bérelni,

bár ezt viszonylag jó áron meg lehet tenni, a parkolás azonban a legtöbb településen nehéz és drága. Vasúttal minden település jól megközelíthető Cannes és Ventimiglia között, a vonatok átlagosan 20 percenként járnak, igaz, a munkaidő végén nagyon zsúfoltak, mivel a helyiek is ezt használják ingázásra.

Monaco kivételével mindenhol, még a legkisebb településen is, néhány percen belül tudunk Ubert hívni,

amivel reális áron lehet akár a kisebb települések között is közlekedni. Mentonból a repülőtér például 80 euróért érhető el ezzel a szolgáltatással.