Brutális összegeket emészt fel nemzetgazdasági szinten a depresszió 

A Magyar Pszichiátriai Társaság vándorgyűlésén bemutatott tanulmány látványos infografikán összegzi a major depresszió társadalmi-gazdasági terheit.

A tanulmány készítői megállapítják, hogy más európai országokhoz hasonlóan, az unipoláris major depressziót hazánkban is a felnőtt lakosság 15 százaléka tapasztalja meg élete során. Egy év alatt 7,1 százaléka betegszik meg, tehát éves szinten közel 700 ezer ember szenved depresszióbal. A szakirodalomból ismert nemek közötti különbség a magyar adatokban is megmutatkozik: a major depresszió a nők 20, a férfiaknak csak a 9 százalékát érinti.

A major depresszió gyakorisága a háziorvosi praxisokban a hazai felmérések szerint 8-10 százalék között van, és a háziorvoshoz fordulók gyakran testi panaszok vagy betegség miatt kérnek konzultációt, így a „háttérben meghúzódó” depresszió felismerése gyakran (bár egyre csökkenő mértékben) elmarad.

Bármely életkorban jelentkezhet, de általában 40 éves kor körül diagnosztizálják. Az utóbbi években a betegség kezdete egyre fiatalabb korra tolódik, 20-30 év közé, de nemritkán már a serdülőkorban jelentkezik az első epizód.

A várandósság, valamint a szülés körüli időszakban a kismamák 12-19 százaléka szenved depressziótól, de a szülés után kialakuló megbetegedés is gyakran előforduló mentális betegség. Ezt igazolja az a szomorú tény is, hogy a szülést követő időszakban az anyai halálozás 2. leggyakoribb oka a befejezett öngyilkosság.

A depresszió számos területen nagyobb életminőség-romlást eredményez, mint sok más, súlyos és sokakat érintő krónikus betegség, így komoly gazdasági teherrel jár mind egyéni, mind össztársadalmi szinten. A major depresszió 2010-ben a világon a harmadik leggyakoribb oka volt a teljes egészségben megélhető életévek elvesztésének, de az előrejelzések alapján 2030-ra az unipoláris depresszió és a következményes öngyilkosság lesz az első számú ok. A mentális egészséget érintő kórképek napjainkban a munkaképesség-csökkenés 21,1 százalékáért felelősek.

A betegség okozta terheket jellemzően két csoportrba: direkt (az adott betegség közvetlen, finanszírozót vagy magát a beteget érintő), és indirekt (a tágabb értelemben vett, társadalmi és állami) költségek körére.

A major depresszió okozta teljes gazdasági teher évi 362,457 milliárd forint, amiből a direkt költségek 28,440 milliárdra, az indirekt költségek pedig 334,017 milliárdra becsülhetők. Az indirekt költségek jelentősen meghaladják (92 százalék) a direkt költségek (8 százalék) terhét: a társadalomra nehezedő közvetett teher megközelítőleg a teljes éves gyógyszerkassza nagyságával egyenértékű.

A major depresszió okozta legnagyobb indirekt teher a betegek munkanap-kiesése és produktivitás-csökkenése. 

Ha a közvetlen ellátási költségeket nézzük, a becsült – háziorvosi ellátás keretében kezelt – betegszám, illetve az ellátási költség alapján az összes hazai depressziós beteg háziorvosi ellátása évente közel 800 millió forintos kiadást generál.

A járóbeteg-szakellátásban megjelenő unipoláris depressziós betegek száma évente 360 ezer főre tehető, a betegek kezelése kapcsán elszámolt pontérték alapján éves szinten mintegy 1,9 milliárd forintos finanszírozási költséget generálva.

Talán némiképpen meglepő, de a major depressziós betegek fekvőbeteg-ellátására fordított éves összeg nem éri el a 300 millió forintot sem.

A hazai szakértők által kezelésben részesülő betegek becsült száma (300 ezer fő), illetve a szóban forgó gyógyszerek általánosan 90 százalékos támogatási kulcsát tekintve a major depresszióval diagnosztizált magyar betegek éves gyógyszeres terápiájára fordított összeg megközelítőleg 16 milliárd forint. A depresszió kezelésének költségében a gyógyszeres terápiákkal összefüggő költségarány mindösszesen 6-29 százalék.

A Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő 2019. évi adatai alapján látható, az ambuláns pszichoterápiára az állam mindösszesen 650 millió forintot költött, amiben nem a depresszióval küzdők, hanem az összes, ambuláns terápiában részesülő mentális beteg (közel 130 ezer fő) államilag finanszírozott pszichoterápiája benne volt. Ez fejenként, évente 5000 forint.

A depresszió sokszor nem önmagában jelentkezik, hanem gyakran társbetegségek kialakulása kíséri. Ilyenek a szorongásos betegségek, a szív-koszorúér-betegség, szívinfarktus, a stroke, a daganatos megbetegedések, a Parkinson-kór, valamint a cukorbetegség is. A major depresszió fennállása több, mint kétszeresére növelte a későbbi 2-es típusú cukorbetegség kockázatát, és ez az egy tényező önmagában 6,4 milliárd Ft költséget generál évente.

Az indirekt költségek kapcsán a depresszióval összefüggő produktivitás-csökkenéshez kapcsolódó kiadásokat, a szociális ellátórendszer terheinek növekedéséhez kapcsolódó kiadásokat és a depresszió okozta öngyilkosságok társadalmi terheit vették számba.

Major depresszióval élő beteg esetén egy év alatt átlagosan 41,6 kiesett munkanappal, és további 76,8 csökkent hatékonyságú munkanappal kalkulálhatunk, tehát tehát az érintett az év 12 hónapjából mindösszesen 8 hónapban képes teljes értékű munkát végezni,ami több mint 245 milliárd forint indirekt költséghez vezet évente.

A bruttó táppénzkiadásokat összehasonlítva más betegségcsoportokkal (szív- és érrendszeri betegségek, emésztőrendszeri betegségek) a depresszió miatti táppénzkiadás volt a legmagasabb (évi 52,762 milliárd forinttal).

Nemzetközi és hazai kutatások alapján az öngyilkosságot elkövetők vagy megkísérlők 65-87 százaléka (nem kezelt) depresszióban szenved az elkövetés idején, illetve kezeletlen major depressziós betegek 15-19 százaléka öngyilkosságban hal meg. Ezzel szemben a sikeresen kezelt depressziós betegeknél a befejezett öngyilkosság és az öngyilkossági kísérletek gyakorisága is a tizedére csökken.

2019-ben 1550 befejezett öngyilkosság történt, amely alapján több mint 1.000 önkezűleg elkövetett haláleset esetében játszhat szerepet a depresszió. A számítások szerint a depressziós betegek öngyilkosságával összefüggő szociális teher meghaladhatja az évi 35 milliárd forintot.

Külön említést érdemel az úgynevezett terápiarezisztens depresszióval élő betegek (akiknél két, adekvát dózisú és időtartamú antidepresszív terápia sikertelen volt, ill. a beteg állapota lényegesen nem javult, esetleg romlott). Egy, a közelmúltban végzett hazai kutatás százezer beteget adatait elemezte, akiket major depresszióval diagnosztizáltak, a betegek 8,3 százaléka szenvedett terápiarezisztens depresszióban. A szakmai becslések 24-30 ezer terápiarezisztens depresszióval élő beteggel számolnak.

A terápiarezisztens depresszióban szenvedő betegek életminősége hatványozottan rosszabb, mint a nem terápiarezisztens társaiké, az ilyen betegek többsége munkaképtelen, továbbá számosan közülük önellátásra is képtelenek. Körükben 7-szer gyakoribb az öngyilkosság, mint a nem terápiarezisztens betegeknél és a további társult betegeségek (komorbiditások) közel másfélszer gyakoribbak.