A kalandozó magyarok kiktől „szerezték” a legtöbb kincset? Őseink több tonna ezüstöt hoztak a Kárpát-medencébe
ElemzésekA kalandozások korából származó magyarországi sírleleteknél csak az érmék hét százaléka német eredetű. A legtöbb eltemetett "kincs" máshonnan származik.
Sokáig élt az a képzet, hogy a kalandozások nem voltak többek pusztító rablásoknál. De ma már a legtöbb történész egyetért abban, hogy a teljes kép ennél árnyaltabb. Sejthetően többször előfordult, hogy a nyugati belső háborúk egy-egy résztvevője bérelte fel a magyarokat.
Azt például biztosan tudjuk, hogy I. Berengár itáliai király 921-ben azért küldte a magyarokat Verona közelébe, hogy fogják el a politikai ellenfeleit.
A portyákat jó párszor diplomáciai találkozók előzhették meg. Ugyanakkor a beszámolók alapján az is ténynek tűnik, hogy a legtöbb esetben, ami nemesfémet meg tudtak mozdítani azt a magyarok magukkal vitték.
A honfoglalás után a külföldi hadjáratokon megszerzett zsákmányok fontos alapját képezhették a törzsszövetség működésének.
Ráadásul nem csak csillogó tárgyakat, hanem rabszolgákat is hoztak magukkal. Van arab forrás, amely arról számol be, hogy az őseink még a honfoglalás előtt néha úgy jutottak luxusárukhoz - így például színes gyapjúszönyeghez -, hogy szlávokat adtak el a bizánci rabszolga-kereskedőknek.
A nyugat-európai hadjáratokon is voltak, akiket foglyul ejtettek.
De nem minden szolgán adtak túl. Néhányukat személyes szolgálatra köteleztek. Az ő feladatuk volt például a barmok legeltetése, a lovak gondozása vagy a földek megmunkálása. Egy német krónikás, Prümi Regino szerint volt, hogy a szolgákat a magyarok még a fegyverforgatásra is kiokították.
Legalábbis a sorai szerint akár csak a szabad embereket, őket is „nagy gonddal tanítják lovaglásra és nyilazásra”.
A kalandozások alatt a béke is egyfajta árucikk lett: aki el akarta kerülni a magyarok nyilait, némi adóval megválthatta a nyugalmát.
Madarász Henrik német király 924-ben például részben némi adó fejében vásárolta meg a békét kilenc évre a magyaroktól.
Sajátos eset Páviáé: az olasz várost 924-ben felperzselték a magyarok. A tűzvészben odaveszett több mint 40 templom és két püspök is. A lakosok végül a romok közül összegyűjtöttek nyolc véka ezüstöt, amivel megváltották az életüket. Őket már békén hagyták.
De vajon a kalandozások évtizedei alatt honnan jött a legtöbb pénz? Bár a pontos válasz a történelem homályába vész, azt tudjuk, hogy a feltárt temetkezési helyeknél az érmék 7 százaléka német, 21 százaléka francia és 67 százaléka olasz eredetű – derül ki a Zrínyi Kiadó gondozásában megjelent „Magyarország hadtörténete I.” című könyvből.
Az Itáliából érkező pénzek főleg adó formájában köthettek ki az őseinknél. Az ezüst érméket és az itáliai dénárokat néha átlyukasztva ékszerként vagy ruhadíszként is használták. Olykor a lovakat is csinosították velük.
A Kárpát-medencébe úgy 15 tonna ezüstöt hoztak be az elődeink, de a tényleges szám ennek akár a sokszorosa is lehet.
Hogy mennyi pénz került a kalandozókhoz, azt már csak azért is nehéz megbecsülni, mert valószínűleg miután szétosztották egymás közt a zsákmányt az érmék jó része ötvöstárgyakba lett beolvasztva. Az ezüstből ékszereket és viseleti tárgyakat is készítettek.
Bizáncból aranypénzek is eljutottak az ősmagyarokhoz, de az előkerült leletekben viszonylag ritkák az arany tárgyak. Néhány gyűrű és hajkarika került elő, amely a csillogó nemesfémből készült.
