Az ősmagyarok ilyen messzire jutottak – Ez volt a legtávolabbi kalandozó hadjárat

Miután a birtokukba vették a Kárpát-medencét a portyáik során a kalandozó őseink alaposan bejárták Európát: Burgundiában, Lotaringiában és Bizáncban is félték a magyar nyilait.

A nagy távolságok megtétele persze komoly szervezést igényelt. Ha csak nem a közelben „kalandoztak” akkor a nagy utakra alaposan fel kellett készülni.

Nem csak a nyílvesszőkről, fegyverekről és az abrakról kellett gondoskodni: a harcosoknak napi élelmet kellett biztosítani, emellett tömlőket is kellett vigyenek magukkal a folyókon való átkelésekhez. Egyes becslések alapján, ha egy ötezer fős portyázó csapatot veszünk, akkor nekik úgy 10 ezer hátast kellett magukkal vinniük - hisz időnként váltaniuk kellett a négylábú jószágokat.

Az említett ötezer fős csapatnál úgy 50 tonnát tehettek ki a tegezek és a nyílvesszők, amelyeket mintegy 625 málhás állat szállíthatott.

Már csak emiatt is figyelemreméltó, hogy a magyarok eljutottak egész a mai Spanyolország területére is. Az máig vita tárgya, hogy erre mikor került sor először. Lehet, hogy már a 920-as években felbukkantak az Ibériai-félszigeten.

Bár ekörül vannak kérdőjelek az viszont biztos, hogy 942-ben sor került egy hispániai hadjáratra. Ennek az eseményeit részben egy mór történetíró Ibn Hajján jegyezte le.

A magyarok eredetileg úgy tűnik nem akartak ennyire nyugatra menni. Először délen harcoltak. Immáron sokad ízben törtek be Itáliába. Csak hogy az akkori királlyal Hugóval sikerült kiegyezniük.

Az olasz uralkodó hadisarcot és egy vezetőt is adott a magyaroknak, akivel együtt Hispánia felé vették az irányt.

Minden bizonnyal abban reménykedtek, hogy a hosszú út végén dúsgazdag zsákmány várja őket. A már említett történetíró úgy tudja a magyarok Katalónia felől érkeztek és amerre csak vonultak „mindenkit leigáztak”. Vagyis az útjukba kerülő falvakat, templomokat sorra kifoszthatták.

A hispániai betörés után Lérida ostromával nyolc napig próbálkoztak végül feladták és tovább álltak. Valószínűleg több másik várost is megpróbáltak bevenni, de hiába.

Általában elmondható, hogy a kalandozó magyaroknak nem volt az erőssége a városostrom: ahol erős falak álltak ott nem nagyon tudtak sikereket elérni.

Emiatt ahogy fény derült rá mennyire hasznosak tudnak lenni a védekezésben, Európában a magyar portyázások nyomán több helyen is felélénkültek a városfalépítések.

A kalandozóknak az egyetlen érdemi sikert Hispániában Barbastrónál sikerült elérni, amely a mai Kelet-Spanyolországban fekszik. A város kormányzóját ugyanis elrabolták. Az előkelőséget harminchárom napig tartották fogva, egész addig, amíg egy kereskedő némi pénzért cserébe ki nem váltotta a fogságból.

Feltehetően Córdoba városát is célba akarták venni, de mivel a vízkészleteik fogyatkozóban voltak nem mertek tovább menni a száraz vidéken.

A hispániai hadjárat eredményeivel sejthetően nem voltak elégedettek.

Erre enged következtetni az is, hogy a magyarok a vezetőjüket, akit még az itáliai királytól kaptak, halálra verték. A meglévő zsákmánnyal nem jutottak messzire. Már épp a hazaút felé vették az irányt, amikor a katalán sereg súlyos vereséget mért a portyázókra.