A mamutvállalatok kapzsiságáról szól már a kereskedelmi háború

Egyre több közgazdász véli úgy, hogy nem az országok nemzeti érdekeinek védelméről és a külkereskedelmi deficitről szól az amerikai-kínai kereskedelmi konfliktus, sokkal inkább a nemzeti szintet túllépő transznacionális vállalatok kapzsiságáról és érdekérvényesítéséről.

Jól látható, hogy a tavaly márciusban az alumínium és acélra kirótt amerikai büntetővámokkal kezdődött "háborúskodás" akkor lépett igazán szintet, amikor a Google bejelentette a Huawei bojkottját, a hétköznapi emberek számára ugyanis csak ekkor vált kézzelfoghatóvá a konfliktus.

Vagyis akkor, amikor egy olyan transznacionális vállalat lépett hadviselésbe, amely - a jelek szerint - egy-egy ország érdekérvényesítő képességénél is jóval erősebb befolyással bír.

Egyre több közgazdász figyelmeztet erre a jelenségre, hangsúlyozva, hogy a kereskedelmi háború - amiből a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) furcsa módon teljesen kihúzta magát - katasztrofális következményekkel járhat a hétköznapi fogyasztók életére.

A valódi gazdasági problémát az USA számára nem Kína, hanem saját hatalmas nagyvállalatai és a washingtoni politika „kapzsisága” okozzák – írja Jeffrey Sachs a CNN portálján megjelent véleménycikkében. Az amerikai közgazdászprofesszor szerint országa nagyvállalatai, csúcsgazdagjai elutasítanak bármilyen olyan intézkedést, ami az amerikai társadalmat igazságosabbá tenné. Úgy látja,

a növekvő amerikai egyenlőtlenségért bűnbakká kikiáltott Kína elleni amerikai fellépés, az új hidegháború elindítása – ami akár katonai színtéren is jelentkezhet – katasztrofális következményekkel járhat az egész világ számára.  

„Kína nem tekinthető az USA ellenségének, hanem inkább egy olyan országnak, amely életszínvonalának emelésére törekszik többek között a nemzetközi kereskedelem révén” – kezdi írásában Jeffrey Sachs. A Columbia Egyetem közgazdászprofesszora szerint Kína azt teszi, amit bármely más országnak kellene tennie, amikor számot vet azzal, hogy le van maradva más, előrébb járó országoktól.

Büntetővámok helyett a multik adóztatása lenne a megoldás 

A professzor úgy véli, hogy nem elsősorban a külkereskedelmi deficitről szól a háborúskodás, hanem 

Washington Kínát tette meg a növekvő amerikai egyenlőtlenség felelősévé, bűnbakává,

miközben az amerikai-kínai kereskedelmi kapcsolatok összességében vizsgálva kölcsönösen kedvező hatásúak évek óta. Sachs elismeri, hogy a középnyugati amerikai államok gyárainak munkásai hátrányos helyzetbe kerültek, miután Kína egyre erősebb versenytársként jelent meg a növekvő termelékenysége és viszonylag alacsony (bár emelkedő) munkaerőköltségei miatt.

Szerinte azonban Washingtonnak ahelyett, hogy Kínát okolja a piaci verseny e normális jelensége miatt, az amerikai multinacionális nagyvállalatok növekvő profitjait kellene megfelelően megadóztatnia,

és az így keletkező bevételt a munkásosztálybeli háztartások segítésére, az omladozó infrastruktúra újjáépítésére, a munkavállalók képzésére, illetve az új technológiák támogatására kellene felhasználnia. 

Sachs úgy látja, hogy Kína nagyjából ugyanazt a fejlődési stratégiát alkalmazza, mint Japán, Dél-Korea, Tajvan, Hongkong és Szingapúr tett korábban. Szerinte nagyon leegyszerűsítő az a visszatérő amerikai állítás, hogy Kína „ellopja” a különböző amerikai technológiát. A felzárkózó országok technológiai szintjüket ugyanis számos módon fejlesztik, beleértve az utánzást, a felvásárlásokat, a külföldi befektetéseket, a szabadalmakkal nem védett tudás nagymértékű használatát, és – igen – a másolást is – emelte ki.

„A technológiai cégek vezetőinek tudniuk kell, hogy vezető szerepük megőrzésében nem a protekcionista intézkedésekre kell támaszkodniuk, hanem a folyamatos innovációra” – teszi hozzá.

A professzor emellett kitér arra is, hogy a Kínával való kereskedelem révén az amerikai fogyasztók alacsony áru, de egyre jobb minőségű termékekhez juthatnak hozzá, amellett, hogy a Kínával közvetlenül versengő amerikai feldolgozóipari ágazatokban munkahelyek szűnnek meg. „Így működik a nemzetközi kereskedelem. Helytelen emiatt Kínát tisztességtelenséggel vádolni” – jegyzi meg, hozzátéve, hogy számos amerikai cég élvezi annak előnyét, hogy Kínában gyártat, vagy oda exportál termékeket.

"A kapzsiság dominálja a washingtoni politikát"

A közgazdászprofesszor úgy látja, hogy nem szabad korlátozni a nemzetközi kereskedelmet, mert az az életszínvonal csökkenését, gazdasági válságot, illetve konfliktusokat okozhat.

Ehelyett szerinte a gazdasági növekedés előnyeinek megosztására kell törekedni, vagyis a nyerteseknek kompenzálniuk kell a veszteseket.

Az amerikai kapitalizmus azonban jelenleg arról szól, hogy a nyertesek teljesen elutasítják az általuk élvezett előnyök megosztását. „A kapzsiság dominálja a washingtoni politikát” - írja.

Úgy véli, a valódi küzdelem nem Kínával, hanem Amerika saját hatalmas vállalataival szemben folyik, amelyek közül sok vagyonokat söpör be, miközben nem fizet tisztességes bért a dolgozóinak.

Az amerikai üzlet élet vezetői és a csúcsgazdagok adócsökkentést, még több monopóliumot – bármit, ami több profitot eredményez – sürgetnek, miközben elutasítanak bármilyen olyan intézkedést, ami az amerikai társadalmat igazságosabbá tenné.

Nem lesz győztese a konfliktusnak

„Ha nem kerekedik felül a józan ész, akkor tovább sodródhatunk a Kínával szembeni konfliktus felé, először gazdasági, aztán geopolitikai és katonai téren, az utóbbi katasztrófa lenne mindenki számára. Egy ilyen konfliktusban nem lesznek győztesek” – állapítja meg.

Összességében úgy látja, hogy a Kínával szembeni kereskedelmi háború nem oldja meg Amerika gazdasági bajait. Szerinte ehelyett a megoldást az USA számára

a megfizethető egészségügyi ellátás, a jobb iskolák, a modernizált infrastruktúra, a magasabb minimálbér és a nagyvállalatok kapzsiságának letörése jelenthetik.

„Ebben a folyamatban egyben megtanulnánk azt is, hogy jóval többet nyerhetünk a Kínával való együttműködéssel, mint a vakmerő és tisztességtelen provokációval” – zárja véleménycikkét Jeffrey Sachs.

A kereskedelemi háborúnak katasztrofális hatása lesz - írja a Bloombergen megjelent cikkében Carmen Reinhart, a Harvard Egyetem közgazdásza, aki szerint Kína lassulása sokkal rosszabb is lehet, mint aminek most látszik.

Ha a kereskedelmi háború és kiszámíthatatlan monetáris politika kockázatai mögé nézünk, a mélyebb gazdasági lassulás több veszélyt is hordoz magában, jelentette ki Reinhart.

Ha nem változik a kereskedelmi háború helyzete, azaz továbbra, hosszabb ideig is fennáll, akkor az egy 600 milliárd dolláros csapás is lehet a globális gazdaságra nézve. A világ nagy jegybankjainak továbbá el kell gondolkozniuk, hogy milyen muníciójuk is van jelenleg, hogy felvegyék a harcot egy esetleges recesszióval szemben- teszi hozzá.