Sokféle adaton keresztül közelíthetjük meg egy-egy ország gazdaságának fejlettségét, de az előrejutás egyik legfontosabb mutatója manapság kétségtelenül a termelékenység. Alakulása tükrözi annak a tudásnak a meglétét is, amely alapvető feltétele a versenyképességnek. Ebből a szempontból is fontos figyelmeztetés: a lengyelek képest is lemaradtunk ebben a kérdésben.
A termelékenység a gazdaság nagyon fontos jellemzője. Azt mutatja meg, hogy egy főre vagy egy ledolgozott órára vetítve, mekkora új érték keletkezik. Ez hatással van a GDP alakulására és végső soron a versenyképességre is. A cégek és országok egyaránt keresik a termelékenységi szint emelésének lehetőségeit. Általános szakmai vélemény, hogy az innováció és a digitalizáció hozzájárul a termelékenység javulásához. Fontosak a beruházások is.
Az elemzések azonban arra hívják fel a figyelmet, hogy
önmagukban a gépi, technológiai, azaz fizikai beruházások kevéssel járulnak hozzá a termelékeny növeléséhez.
A legfontosabb tényező a tudás, a képességek és mindazok a beruházások, amelyek ezeknek a szintjét növelik.
A következőkben néhány érdekes összefüggésre mutatunk rá a rendelkezésre álló Eurostat adatokra támaszkodva. Példaként elsősorban Magyarországot és Lengyelországot idézzük.
Először nézzük meg néhány ország esetében a 2024. évi termelékenységi mutatót és az egy főre jutó GDP-t, amiket az EU-s átlaghoz viszonyítunk.
1. ábra. A magyar termelékenység (egy főre jutó hozzáadott érték) nemzetközi összehasonlításban 2023, EU átlag=100
Forrás: Eurostat 2025.08.14.
*A zárójelben a GDP/fő adatot látjuk. (Eurostat 2025.07.10.)
Az ábra szerint 2023-ban az egy főre vetített termelékenységi érték az EU átlaghoz mérve Magyarországon 73,3, Lengyelországban pedig 82,7 százalék volt. A V4-ek között a magyar érték a legalacsonyabb, de
egyik V4-es ország értéke sem éri el az EU-s átlagot, bár a cseh érték a közelében jár (91 százalék).
Érdemes arra felfigyelni, hogy a német érték is alacsony, alig haladja meg az EU-s átlagot. Továbbá érzékelhető az is, hogy a termelékenység és az egy főre jutó GDP között szoros összefüggés van. Összességében feltűnően nagy a szakadék mindkét mutató esetén a fejlett gazdaságú országok és az úgynevezett volt szocialista országok között.
Fontos következtetésekre adhat alapot, ha megvizsgáljuk, hosszabb távon hogyan alakul a termelékenység. A 2. ábrán a magyar és lengyel értékeket látjuk a 2013-2023 éves idősávban.
2.ábra. A magyar és a lengyel termelékenység (egy főre jutó hozzáadott érték) alakulása hosszabb időtávon (2013-2023, EU=100)
Forrás: Eurostat 2025.05.14.
Az ábrán egyrészt azt látjuk, hogy a magyar termelékenység még 2023-ra sem érte el újra a 2013-ban mért szintet. Vagyis képtelen volt szintet lépni, értéke az egész időtartam alatt az EU átlag 68-73 százaléka körül változott.
Ezzel szemben a lengyel versenyképesség, amely kissé alacsonyabb szintről indult, folyamatosan javult: 2023-ban már 9,7 százalékponttal haladta meg a tíz évvel korábbit.
Fontos lenne az ágazati felosztások összehasonlítása is, hiszen a nagyobb helyi új értéket előállító ágazatok magasabb aránya javítja a termelékenység általános szintjét. Emeljük ki viszont a feldolgozóipart, mivel ez az ágazat mindkét országban jelentős arányt képvisel a gazdaságban, ezért ennek termelékenysége erősen hathat az országos szintű termelékenységre is.
Nézzük, hogyan alakult a termelékenység a feldolgozóiparban Magyarországon és Lengyelországban egy öt éves időtáv alatt! Ez az adat a 2015. évi bázishoz mérve áll rendelkezésre az Eurostat adataiban.
3.ábra. A termelékenység (létszámra vetítve) alakulása a feldolgozóiparban Magyarországon és Lengyelországban, 2020-2024 (2015=100)
Forrás: Eurostat 2025.08.14.
Azt látjuk, hogy 2015-höz viszonyítva a lengyel feldolgozóipar termelékenysége végig nőtt, a magyar érték pedig a kezdeti 2020-2022 évi növekedés után csökkenésnek indult.
Összességében azt mondhatjuk, hogy
a magyar termelékenységi adatok általában gyengék és a lengyelhez viszonyítva lemaradásban vannak.
Melyek lehetnek ennek a legfőbb okai? Ennek átfogó elemzése nem fér bele egy cikk keretébe.
Azonban egy dolgot ki lehet emelni: ez pedig az innovációs, ezen belül is a tudásberuházások nagyobb hangsúlya Lengyelországban. Ezt csupán néhány mutatóval illusztráljuk, amelyek az Európai Unió 2025-ös Innovációs Teljesítménytáblájából származnak. (European Innovation Scoreboard 2025).
1. táblázat. Magyarország és Lengyelország helyezése néhány innovációt befolyásoló, átfogó mutatót tekintve (pozíció, 2025)
|
Mutató |
Magyarország |
Lengyelország |
|
Humán vagyon felkészültsége |
25 |
22 |
|
Informatikai befektetések |
18 |
12 |
|
Az innovációs tudásteremtés (létrejövő intellektuális érték) |
22 |
16 |
Forrás: European Innovation Scoreboard 2025
Az látható, hogy a humán vagyon felkészültségére a lengyel pozíció 3 hellyel jobb. Az informatikai befektetések és az innovációs eredmények (például, mint a 2. táblázatban látni fogjuk, a védjegyek bejegyzése) terén a lengyelek 6 hellyel előznek meg bennünket.
A 2.táblázatban további részleteket találunk. Ezeknek a mutatóknak az értékét az EU-s átlaghoz viszonyítjuk.
2.táblázat. Magyarország és Lengyelország átlaga néhány részmutatóra (EU27=100)
|
Mutató |
Magyarország |
Lengyelország |
|
Felsőfokú végzettséggel rendelkezők (25-34 év) |
33,3 |
109,0 |
|
K+F ráfordítás a közszférában |
41,7 |
71,7 |
|
KKV-k, amelyek üzleti folyamat innovációt vezettek be |
32,9 |
50,8 |
|
Védjegy bejelentés |
24,1 |
139,3 |
|
Foglalkoztatás innovatív cégekben |
30,2 |
50,7 |
Forrás: European Innovation Scoreboard 2025
Jól látható, hogy két mutató értékét tekintve a lengyelek jobbak, mint az EU-s átlag. A magyar értékek közül viszont egy sem éri el az EU-s átlag felét.
A felsorolt mutatók mind tudásszinthez, illetve tudás beruházáshoz kapcsolódnak. A védjegyek esetén például arra kell gondolnunk, hogy bőven lehet olyan lengyel termék, amelynek eredetét érdemes megvédeni. Ilyenek lehetnek a saját márkanevek is.
Az alacsony szintű folyamatmenedzsment gyakorlat tudáshiányt érzékeltethet, az alacsony szintű innovatív foglalkoztatás pedig a munkahelyek jellegéről árul el jellemzőket. A vizsgált mutatók mind összefüggenek a termelékenység alakulásával. Az adatokból összességben jól kiolvasható, hogy
leginkább a tudásberuházások szerepe nagy.
Ennek oka, hogy egyre javuló tudás és képességszint szükséges ahhoz, hogy a munkavállalók megtanulják és alkalmazni tudják az új technológiákat, esetleg saját új ötleteik születhessenek, így végső soron a termelékenység is javulhasson.
