Adósságeltörlés jöhet: a Valutaalap vészjelzést adott le

A magas adósságszolgálati költségek egyre nagyobb kihívást jelentenek az alacsony jövedelmű országok számára -írja az IMF elemzése.

A viszonylag magas kamatkörnyezetből és az alacsony jövedelmű országok adósságtörlesztésének üteméből eredő finanszírozási nyomás megterheli a költségvetéseket.

Ez megakadályozza, hogy ezek az országok többet költsenek alapvető szolgáltatásokra vagy a vállalkozások bevonzására, a munkahelyteremtésre, a jólét javítására és az éghajlatváltozással szembeni ellenálló képesség kiépítéséhez szükséges kritikus fontosságú beruházásokra.Az egyik fontos mérőszám a kormány által a lakosságtól adók és egyéb díjak formájában beszedett bevételeknek az a része, amely a külföldi hitelezők kifizetésére megy.

Bár a teher mértéke országonként nagyon eltérő, általában körülbelül két és félszer nagyobb, mint egy évtizeddel korábban.

Ez azt jelenti, hogy egy tipikus alacsony jövedelmű hitelfelvevő esetében ez az arány körülbelül 14 százalékra emelkedett a korábbi 6 százalékról, és egyes gazdaságokban akár 25 százalékra is nőtt, a korábbi 9 százalékról.

Ez az adósság fenntarthatóságának értékelésére szolgáló keretrendszerben használt egyik legfontosabb mutató, amely jelzi, hogy egy országot fenyegethet az a veszély, hogy pénzügyi támogatásra szorul az IMF-től, vagy hogy elmarad egy adósságtörlesztés.

Az alacsony jövedelmű országoknak a következő két évben jelentős adósságtörlesztési kötelezettségeik is esedékesek. Évente mintegy 60 milliárd dollárnyi külső adósságot kell refinanszírozniuk, ami a 2020-ig tartó évtized átlagának mintegy háromszorosa.

A külső adósságszolgálatra költött összes a teljes bevétel arányában (%)

Mivel azonban számos egymással versengő finanszírozási igény van, többek között a fejlett és a feltörekvő piacgazdaságok részéről, így jelentős a likviditási válság kockázata - nem sikerül elegendő finanszírozást szerezni megfizethető áron. Ez viszont destabilizáló adósságválsághoz vezethet.Ahhoz, hogy ezt a finanszírozási kihívást kezelni tudjuk, meg kell értenünk, miért történik ez, és mit tehetnek az érintett országok és a szélesebb nemzetközi közösség, hogy segítsenek.

A legalacsonyabb jövedelmű, államcsőd közeli helyzettel küszködő országok (pl. Ghána, Mozambik, Srí Lanka, Etiópia) mellett Venezuela, Argentína és Libanon esetében merült fel a technikai fizetésképtelenség veszélye az elmúlt két évben.

A likviditási szorítás súlyosbodása

Az egyik tényező a nagyobb állami hitelfelvétel és hiány volt, hogy enyhítsék a világjárvány és más külső gazdasági megrázkódtatások hatását. Ez növelte az adósságszintet és következésképpen az adósságszolgálat költségeit.

Ez a tendencia kezd megfordulni, mivel az országok az elsődleges hiányt a járvány előtti szintre kezdik visszavezetni.

Emellett a nemzeti bankok jelentősen megemelték a hitelfelvételi költségeket az infláció megfékezése érdekében. Ezáltal a kormányok számára költségesebbé válik az új adósság felvétele vagy a meglévő adósság refinanszírozása.

Bár a központi bankok talán már befejezték a kamatemelési ciklust, nem látni, hogy mikor kezdik el a kamatszintek csökkentését, és ez a bizonytalanság a pénzügyi piacok volatilitásában is megmutatkozhat.

Az alacsony jövedelmű országok is egyre több hitelt vettek fel a magánszektortól - az elmúlt évtizedben a finanszírozás körülbelül egyharmada származott magánhitelezőktől, szemben az előző évtized körülbelül egyötödével.

Ez azt tükrözte, hogy az évtized korábbi részében a multilaterális fejlesztési bankoktól és a hivatalos fejlesztési segélyszervezeteken keresztül történő finanszírozás 2020-22-ben a hitelfelvételi igényekhez képest lelassult.

Ez az eltolódás növelte mind a finanszírozási költségeket, mind a globális pénzügyi sokkokkal szembeni sebezhetőséget.

A költséges adósságválság elkerülése

Az ellenálló képesség kiépítése ezekkel a tendenciákkal szemben az országoknak cselekedniük kell. Néhány ország előrelépést tett - Angola, Gambia, Nigéria és Zambia például lépéseket tett a jelentős energiatámogatási reformok végrehajtása érdekében, hogy teret teremtsen a fejlesztési kiadásoknak.

Sokan azonban lemaradásban vannak, különösen a bevételek növelésére irányuló erőfeszítések terén, mint például az adóalap kiszélesítése, az adómentességek csökkentése és az adóigazgatás hatékonyságának növelése.

Például egy tipikus szubszaharai afrikai ország 2022-ben a bruttó hazai terméknek mindössze 13 százalékát szedte be bevételként, szemben a többi feltörekvő gazdaság és fejlődő ország 18 százalékával és a fejlett gazdaságok 27 százalékával.Azok pedig, akiknek magas az adósságérzékenysége, nem engedhetik meg maguknak, hogy várjanak. Politikai reformokra van szükség a növekedés fellendítéséhez és a növekedésből származó több bevétel megszerzéséhez, például adóreformok révén.

Ez közvetlenül javítja az országok kulcsfontosságú adósságmutatóit, és biztosítja, hogy elkerülhessék a költséges adósságválságot.

A reformoknak azonban időbe telik, amíg eredményeket hoznak, ezért az országoknak proaktívan kell dolgozniuk az alacsonyabb költségű finanszírozás, különösen a támogatások mobilizálásán. Egyesek számára ez azt jelentheti, hogy az IMF-hez fordulnak segítségért.

Ez valóban az egyik legfontosabb feladatunk - segíteni az országoknak áthidalni a finanszírozási hiányt, miközben együttműködünk velük szakpolitikai kereteik megerősítésében - írják az elemzők.

Más partnerek, különösen a fejlesztési bankok vagy a hivatalos fejlesztési segélyt nyújtók szintén hajlandóak lehetnek a finanszírozás kiterjesztésére, különösen az olyan reformok támogatása érdekében, amelyek segítenek az olyan globális kihívások kezelésében, mint például az éghajlatvédelem.

A hivatalos hitelezőknek pedig saját korlátjaikkal kell szembenézniük.

Több rendszerszintű megoldásra van szükség?

Még nem világos, hogy az országközpontú intézkedések és a megnövelt mértékű multilaterális pénzügyi támogatás elegendő lesz-e e kihívások megoldására, de egyes elemzők már megkérdőjelezik, hogy az adósság átprofilozásának vagy refinanszírozásának rendszerszintű megközelítésére van-e szükség.

Az alacsony jövedelmű országok már most is kérhetnek adósságkönnyítést a G20-ak (Group of Twenty) közös keretrendszerén keresztül, többek között a közvetlen adósságszolgálati terheik csökkentése érdekében. A közös keretet eddig csak arra használták, hogy segítsék az országokat az adósságszint csökkentésében (az Etiópia számára megállapított adósságstop kivételével).

A keret azonban arra is hivatott volt, hogy átmenetibb likviditási könnyítést nyújtson. Ahhoz azonban, hogy ebben a szerepkörben hatékony legyen, nagyobb kiszámíthatóságra és gyorsaságra lenne szükség.

Történt előrelépés - Ghána esetében a hivatalos hitelezők adósságkezeléséről szóló megállapodás kevesebb mint feleannyi időbe telt, mint két évvel korábban Csád esetében.

De fontos a technikai kérdésekkel kapcsolatos folyamatos elkötelezettség, többek között a (tavaly az IMF, a Világbank és a G20 által létrehozott) globális államadóssági kerekasztal révén.

Lehetséges egy olyan forgatókönyv, amelyben elegendő alacsony költségű finanszírozás valósul meg, de vannak olyan forgatókönyvek is, amelyekben ambiciózusabb reformokra, erősebb nemzetközi együttműködésre és a globális adósságátütemezési struktúra gyorsabb fejlesztésére lehet szükség ahhoz, hogy ezek az országok erősebbek és ellenállóbbak legyenek - húzzák alá az IMF elemzői.