Elszabadult a pokol Hongkongban, vajon meddig tűri Kína?

Akkor és most

Bő két hónapja, hogy Hongkongban tiltakozások kezdődtek egy látszólag jelentéktelen ügy miatt, a tüntetők azt akarták elérni, hogy Hongkong és Kína között ne lépjen életbe a tervezett kiadatási egyezmény (ami egy országon belül eleve különös helyzet, még ha az egy ország-két rendszer szisztéma van is életben). Nos, az intézkedést fel is függesztették, de a tüntetők csak nem nyugodtak.

A megjelenő jelszavak, követelések, módszerek eleve azt mutatták, hogy a kiadatási intézkedés csak ürügy, valami mást akarnak az elégedetlenkedők, esetleg valaki feltüzeli őket. Akkor ezt még akár rá is lehetett fogni Jeremy Hunt volt brit külügyminiszterre, miniszterelnök-jelöltre, mondván, ez kampánya része. Hunt azonban Boris Johnson hatalomra kerülésével eltűnt, különösebb brit beavatkozás jelei nem látszanak.

Szabadságharc vagy terrorizmus?

A tüntetések azonban folytatódtak, és most egészen eldurvultak. A tüntetők Molotov-koktélokat dobtak a rendőrökre, ami már mindennek nevezhető, csak a szólásszabadság békés gyakorlásnak, emberi jognak nem. Kína rögtön fel is vetette, hogy akár terrorcselekményről is szó lehet, és ez nem meglepő, mivel a 2001. szeptember 11-i, Amerikában elkövetett támadások óta sokkal könnyebben minősülnek az előre megfontolt, több ember ellen elkövetett támadások terrorcselekménynek.

A tüntetők immár a hongkongi repülőteret is megszállták, hétfőn meg is bénult a repülőtér működése. Tegnap újra kezdődött ugyanez, így a repülőtér nem tudott járatokat indítani. Az utasok igen mérgesek voltak, teljesen érthetően, ugyanakkor a hatóságok felszólították őket, hogy hagyják el a reptér épületét, nehogy ártatlanul áldozatai legyenek esetleges erőszakos cselekményeknek.

Mit akarnak?

A legmeglepőbb az egészben, hogy nem is igazán lehet tudni, mit akarnak a tüntetők elérni. Követelik Carrie Lam, a város vezetőjének távozását, általában szabadságot és demokráciát, de ez nem túl logikus, miután Kína más részeihez képest sokkal szabadabban és jobban élnek, elvileg még legalább 28 évig, amikor lejár a Kína és Nagy-Britannia által kötött szerződés, mely szerint 1997-től, amikor Hongkong a brit fennhatóság alól visszatért a kínai alá, még 50 éven át fenntartják a városban az addigi gazdasági és politikai rendszert.

A szerződés értelmében a város rendőrsége gondoskodik a rend fenntartásáról, Kína csak akkor avatkozhat be, ha ez valamiért nem működik, például természeti katasztrófa történik. Arra a szerződés kidolgozói vélhetően nem is gondoltak, hogy a rendőrök ne bírnának a feldühödött városlakókkal, hisz teljesen valószerűtlennek tűnt, hogy a szabad város lakói saját szabad rendszerüket akarnák megdönteni, kockáztatva a kínai beavatkozást.

Nem logikus

Ezen a ponton merül fel két kérdés: egyrészt, hogy a tüntetőknek mi járhat ténylegesen a fejében, amikor olyan cselekményeket követnek el, amelyet egyetlen, mégoly szabad és demokratikus ország sem tűr el? A másik kérdés, hogy hol az a pont, ahol Kínának muszáj lépnie, és akkor mit fog tenni?

A tüntetők motivációira lehetetlen értelmes választ találni, hisz így pont azt érhetik el, amit elvileg a legkevésbé akarnak: egy kínai beavatkozást. Ez olyannyira nem logikus, hogy óhatatlanul felvetődik a kérdés: nem külső erők heccelik-e fel őket, hogy politikai bizonytalanságot okozzanak Kína számára? A kérdés ebben az esetben az, hogy kinek állna ez érdekében?

Zavarkeltés?

Az Egyesült Államok, pontosabban inkább az elnök, Donald Trump kereskedelmi háborúba bocsátkozott Kínával, de ilyen jellegű zavarkeltésnek az ügyben semmi értelme nem lenne, mivel, ha ki is provokálnának egy kínai beavatkozást, ez alig viselné meg a hatalmas országot, ráadásul eddigi viselkedésén látszik is, hogy nem akar felülni semmilyen provokációnak, addig nem lép, amíg nem elkerülhetetlen, akkor viszont már senkinek egy szava nem lehet ellene.

Szóba kerülhetne Nagy-Britannia, hogy elvonja a Brexit-válságról a figyelmet gyarmati múltja egy kicsi darabkájának felpiszkálásával, de ugyanúgy nem érne el semmit, így ennek sincs sok realitása, pláne, hogy Boris Johnson a túlélésért küzd, mivel ragaszkodik az EU október 31-i elhagyásához bármi áron, ezért viszont megbuktathatja a szeptember elején összeülő parlament egy bizalmatlansági indítvánnyal.

Kína óvatos

Lehetne még keresni esetleges felbujtót, de értelme nincs, mivel semmilyen értelmes eredményt nem tudna ezzel senki elérni. Maga Kína rendkívül óvatosan kezeli a helyzetet: eddig nem avatkozott be, jól láthatóan vigyáz rá, hogy betartsa az 50 évre szóló szerződést, így csak akkor fog erőt alkalmazni, ha ez elkerülhetetlen, például, ha a város rendőrsége már egyáltalán nem tudja fenntartani a rendet, és káosz alakul ki.

Ebben az esetben elkerülhetetlen a jól felszerelt kínai katonai, esetleg terrorellenes erők beavatkozása, ahogy ez mindenhol máshol is történne. Feltehetőleg Kína nem szeretne okot szolgáltatni arra, hogy az ügyet a szabad város elnyomásaként állíthassák be, ezért vélhetően nagy körültekintéssel, szakszerűen, lehetőleg minimális áldozattal próbálna meg rendet teremteni, úgy, hogy az erőszakos bajkeverők felelősségre vonását már a hongkongi hatóságokra hagyja, és a lehető leghamarabb visszavonul, visszaállítva a város státusát az egy ország, két rendszer elv szerint.