Minden nyolcadik Magyarországon gyártott autó Amerikába megy – de vajon meddig? Az új vámalku után hazánk versenyképessége is kérdésessé vált. A Növekedés.hu elemzése az exportőrök várható nehézségeiről és a kereskedelem új világáról.
Nem most hallunk először arról, hogy az amerikai vámok érzékenyen érinthetik a magyar gazdaságot. Magyarország számára az USA kiemelten fontos piac:
a teljes magyar export mintegy 5 százaléka az Egyesült Államokba irányul,
amivel az USA Németország és Olaszország után hazánk harmadik legfontosabb exportpiaca. Ráadásul jelentős magyar többlet alakult ki: 2023-ban 7,7 milliárd dollár értékben exportáltunk az USA-ba, míg importunk csak 2,9 milliárd volt.
Ez tehát egy nyereséges kapcsolat – legalábbis eddig az volt. Okkal merül fel a kérdés, mi lesz most azokkal az ágazatokkal, amelyek ebből a kereskedelemből élnek.
A magyar kivitel összetételét nézve néhány iparág különösen kitett az amerikai piacnak.
Minden nyolcadik magyar autó az USA-ban talál vevőre,
és a Magyarországról induló amerikai export 23 százalékát a járművek adják, további 4százalék az autóalkatrészek aránya, és 11 százalék az akkumulátoroké (bár utóbbiak nem mind járművekbe kerülnek).
Vagyis az amerikai piacra tartó magyar export mintegy 30–40 százalékát közvetlenül érinti az autóiparra kivetett vám.
Nem véletlen, hogy ezen a téren már a fenyegetés is éreztette hatását: amikor Trump 25 százalékos pótvámot helyezett kilátásba az európai autókra, a BMW hírül adta, hogy debreceni gyárában az eredetileg tervezett évi 150 ezer helyett csupán 80-90 ezer autót fog gyártani.
Az alkudozás eredményeként most 15 százalékos vám jut az autóiparnak a korábban lebegtetett 25–27,5 százalék helyett, ami különösen kedvező fordulatnak tűnik – egyes vélemények szerint ennél jobb forgatókönyvet aligha remélhetett a német és a magyar autóipar.
Ez azonban csak a megközelítés egyik oldala: még a 15 százalék is érezhetően csökkenti az érintett termékek versenyképességét, és várhatóan visszaveti a keresletet. Wolfgang Niedermark, a német iparszövetség (BDI) vezetője rámutatott:
„még a 15%-os vámkulcs is óriási negatív hatással lesz az exportorientált német iparra”,
hiszen a Volkswagen már az év első felében 1,3 milliárd euró profitcsökkenést szenvedett el a magasabb vámok miatt. Azt pedig tudjuk, hogy Németország gazdasági teljesítménye erősen átgyűrűzik Magyarországra – a negatív német folyamatok automatikusan fékezik a magyar növekedést. A vámalku tehát – a pozitív forgatókönyvek ellenére – még mindig fájni fog Európa fő exportőreinek.
A CNBC szakértői is figyelmeztettek: a mostani alku hosszabb távon átalakítja az ellátási láncokat, és új, állandó költségelemként nehezedik minden exportra termelő cég vállára. Ez alól Magyarország sem lesz kivétel.
Már középtávon is fájhat a fejünk
Az amerikai piacra termelő vállalatok (autó-, gép- és elektronikai ipar) bevételei csökkenhetnek a vámok miatt, vagy kénytelenek lesznek lenyelni a többletköltséget, ami a nyereségüket apasztja.
Már most akad példa: a német tulajdonú ZF egri gyára 110 dolgozót bocsátott el, részben a megváltozott piaci kilátások miatt. Magyarország közvetve is érintett a német–amerikai kereskedelem által. Legfőbb exportcélunk Németország, ahová rengeteg magyar akkumulátor és autóalkatrész kerül – ezek jelentős részét a németek továbbexportálják az USA-ba. Így amikor az amerikaiak kevesebb BMW-t vagy Mercedest vesznek a 15% miatt, az
a magyar beszállítóknak is kevesebb megrendelést jelent.
Ez azonban csak a történet egyik fele: nemcsak az autóipar, de más gépipari, elektronikai területeken is érződik majd a lanyhulás. Összességében az MNB becslése szerint az új amerikai vámok a hazai GDP közel 3 százalékát érintik közvetlenül vagy közvetetten.
Ez a kitettség valamivel az EU-átlag feletti, és a 7. legnagyobb az unióban, vagyis Magyarország az érzékenyebbek között van. Okkal merül fel a kérdés, hogy miből pótoljuk az esetleges kieső amerikai exportbevételt.
Az alku részeként Európa vállalta a gigantikus, 600 milliárd dolláros amerikai beruházási csomagot, ez azt is jelenti, hogy a nagy európai cégek – köztük az autógyártók – a jövőben erőteljesebben invesztálnak az USA-ban, részben hogy megkerüljék a vámokat.
Nem véletlen, hogy például a BMW vagy a Volkswagen fontolóra veheti gyártás egy részének áttelepítését Amerikába, ha ott kedvezőbb feltételek várják (gondoljunk csak az amerikai IRA támogatásokra).
Ahol korábban a kelet-közép-európai országok (így Magyarország) voltak a befektetések első számú célpontjai, most az USA is versenybe szállt az európai tőkéért. Középtávon emiatt
itthon lassabb bővülés várható az ipari beruházásokban,
hiszen a globális nagyvállalatok egy része inkább az USA-ban bővít. Ha a német autógyártók az amerikai bővítést választják egy új modell gyártásánál, abból Győr vagy Kecskemét kimaradhat.
A megállapodás része, hogy
Európa óriási mennyiségű amerikai cseppfolyós gázt és olajat vásárol a következő években.
Sajtóhírek szerint 750 milliárd dollár értékű energetikai import ígéretéről van szó a következő három évben – ami elemzők szerint teljesen irreális vállalás, hiszen ehhez meg kellene háromszorozni az USA-ból érkező energiamennyiséget.
Még ha csak részben is teljesül, a lépés drasztikusan átrendezheti Európa energiaellátását. Magyarország számára ez vegyes hír. Egyrészt nőhet az ellátásbiztonság (ha több forrásból jön gáz, olaj), másrészt viszont a hosszú távú amerikai LNG-szerződések ára magas lehet, így tartósan drágább energiára kell berendezkednünk. A magasabb energiaárak pedig versenyhátrányt jelentenek az energiaintenzív iparágaknak.
Ez már nem a régi világ, ahol olcsó orosz gázra épült az európai ipar – a változás visszafordíthatatlan, és az átmeneti költségeit minden ország, köztük Magyarország is megérzi.
Eljött az új játékszabályok kora
Ahogy azt korábban mi is jósoltuk, ez a vámalku csak tűzszünet, nem végleges békeszerződés. Okkal merül fel a kérdés, mi várható hosszabb távon. Egyfelől a megállapodás ténye azt mutatja, hogy
a világkereskedelem erőviszonyai eltolódtak:
Amerika kemény alkupozícióból érvényesítette akaratát, Európa pedig – egységét megőrizve ugyan, de – kénytelen volt engedni. Nem most hallunk először arról, hogy az EU bizonyos területeken védekezésre szorul az USA-val szemben, de ez a megállapodás nyíltan szembesít a realitással: Washington akár zsarolással is kikényszerítheti a számára előnyös feltételeket.
Nem véletlen, hogy sokan félve kérdezik: ha ez egy győzelem, akkor milyen lehet a vereség?
Hosszú távon tehát Magyarország számára is az a tét, hogy az új játékszabályokhoz hogyan alkalmazkodunk.
Az EU–USA viszony tartósan megváltozik: a szabadkereskedelem kora helyett új korszak köszönt be, ahol nagyhatalmi alku dönti el, mi mennyibe kerül. Ez már nem a régi világ. A magyar gazdaságnak – erős exportkitettsége miatt – fel kell készülnie arra, hogy
a globális ellátási láncok átrendeződnek.
Okkal merül fel a kérdés, hogy az olyan kis, nyitott gazdaságok, mint a miénk, hogyan őrizhetik meg versenyképességüket egy fragmentáltabb, protekcionistább világgazdaságban. A mostani vámmegállapodás kíméletlenül beárazta a transzatlanti erőviszonyokat.
Magyarország számára az alku megítélése vegyes: rövid távon levegőhöz jutottunk, középtávon fájó árat fizetünk, hosszú távon pedig új kihívásokra kell felkészülnünk. Egy biztos: a kereskedelem régi világa végleg a múlté, és Magyarországnak ebben az új világban kell megtalálnia a helyét.
