Foglalkoztatási rekordok és rejtett problémák a magyar munkaerőpiacon
ElemzésekA magyar munkaerőpiac az elmúlt másfél évtizedben jelentős átalakuláson ment keresztül. A foglalkoztatás bővítése régóta meghatározó gazdaságpolitikai cél, amely különösen az „egymillió új munkahely” ígéretével került a középpontba. Bár a statisztikák jelentős javulást mutatnak, egyre több szakmai vita övezi azt a kérdést, hogy a mennyiségi bővülés mennyiben járult hozzá a gazdaság valódi fejlődéséhez, és milyen szerkezeti problémákat fedhet el. Ezeket a kérdéseket járták körül a szakértők a Magyar Közgazdasági Társaság Munkaügyi Szakosztálya és a MunkaügyiSzemle.hu folyóirat közös szakmai rendezvényén.
Az egymillió új munkahely gondolata nem új keletű. Már az Európai Unió 2003 körül megfogalmazott elvárásai között szerepelt, hogy a teljes foglalkoztatottság eléréséhez egy szűk évtized alatt mintegy egymillió fővel, nagyjából 14 százalékkal, kellene növelni a foglalkoztatottak számát Magyarországon.
A Medgyessy-kormány idején azonban ezt a célt nem tartották időszerűnek. A gazdasági helyzet akkor inkább a meglévő munkahelyek megőrzését indokolta, ezért a szakpolitika irreálisnak tekintette a gyors bővítést.A fordulatot a 2008-as időszak hozta, amikor Orbán Viktor már megvalósítható célnak nevezte az egymillió új munkahely létrehozását, mégpedig a gazdaság szereplőivel kötött megállapodásokra alapozva. A cél 2010-ben bekerült a kormányprogramba is
- elemezte az egymillió új munkahely kormányzati megvalósításának előzményeit László Gyula, a Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karának emeritus professzora.
A célok részben teljesültek, de az értelmezésük vitákat vált ki. A statisztikák szerint a foglalkoztatottak száma jelentősen nőtt, azonban a tényleges növekmény nagysága attól függ, milyen csoportokat számítunk bele.
A különböző módszertani megközelítések alapján a bővülés 700–800 ezer fő körül lehet, míg a nettó növekmény inkább 500–600 ezer főre tehető, ha például a közfoglalkoztatottakat vagy a külföldön dolgozókat külön kezeljük. A foglalkoztatási ráta viszont valóban elérte az uniós célértéket, 2019-ben a 20–64 éves korosztályban 75,3 százalék volt. Ezt azonban részben az is segítette, hogy a munkaképes korú népesség száma közben csökkent.
Tartós probléma az alacsony képzettség
A 2010 utáni időszak elején a gazdasági válság és a költségvetési megszorítások miatt nem volt lehetőség a kereslet gyors növelésére. A foglalkoztatás bővítését ezért több irányból próbálták ösztönözni.
Egyrészt a gazdaság rugalmasságát erősítő intézkedések születtek, például a munkajogi szabályozás módosításával. Másrészt a munkaerő-kínálatra is nyomást gyakorolt a politika. Csökkent a munkanélküli járadék időtartama három hónapra, szigorodtak a rehabilitációs felülvizsgálatok, megszűntek egyes kedvezményes nyugdíjak, és szűkült a szociális ellátások köre. A rendszer egyik kulcseleme a közfoglalkoztatás lett, amely sok alacsony képzettségű ember számára biztosított munkalehetőséget.
A szakértők szerint ugyanakkor a munkaerőpiac egyik tartós problémája az alacsony képzettség. A kompetenciahiány nemcsak az inaktív vagy munkanélküli rétegekben jelenik meg, hanem a foglalkoztatottak jelentős részében is.
Az oktatási rendszer teljesítménye, valamint a képzési struktúra hiányosságai így közvetlenül hatnak a gazdaság versenyképességére és a munkaerőpiac minőségére.
Kevésbé sokszínű a hazai gazdaság
A munkahelyteremtés valóban fontos volt, különösen a gazdasági válság után. A gyors megoldást azonban sok esetben az egyszerűbb, kevésbé képzett munkaerőt is foglalkoztatni képes munkahelyek jelentették, főként a külföldi nagyvállalatok szerepében. A gazdaság szerkezetében így a mennyiségi szemlélet került előtérbe, miközben a hozzáadott érték és a termelékenység kevésbé vált hangsúlyossá
- hívta fel a figyelmet a mennyiségi munkahelybővítés korlátaira Csath Magdolna egyetemi tanár, az MKT Innovációs Szakosztályának alelnöke.
Az extenzív jellegű növekedés a szakértő szerint rövid távon segítheti a gazdasági növekedést, hosszabb távon azonban korlátozhatja a magas hozzáadott értékű tevékenységek kialakulását. Az ilyen szerkezet kevésbé ösztönzi az innovációt, visszafoghatja az oktatás fejlődését, és akár migrációs nyomást is erősíthet. A rendszer működtetése ráadásul egyre erősebb állami koordinációt és finanszírozást igényel.
A statisztikai adatok szerint 2023-ban a feldolgozóipar a magyar GDP mintegy 17 százalékát adta, ezen belül a járműipar aránya körülbelül 25 százalék. A gazdaság komplexitása és sokszínűsége ezért jelentősen romlott az elmúlt években.
A versenyképességi mutatók sem kedvezőek, az IMD 2025-ös rangsorában Magyarország a 48. helyen állt a 69 vizsgált ország között, az Európai Unión belül pedig a 21. helyen.
A termelékenységi különbségek is jelentősek. A feldolgozóiparban egy ledolgozott óra alatt előállított hozzáadott érték Magyarországon 2023-ban 23,5 euró volt, míg Ausztriában 66,7 euró.
Az egymillió új munkahely vállalás dilemmáiról szóló teljes rendezvényt az alábbi linken tekintheti meg.
