Hogy lett a világ kormányainál is hatalmasabb a Facebook, a Google és az Amazon?

Annak idején egy amerikai újságíró Kashmir Hill kipróbálta, hogy milyen ha egyáltalán nem használja az Amazon, a Google, a Facebook, a Microsoft és az Apple szolgáltatásait hat teljes hétig. Hamar kiderült, hogy ezt a kísérletet csak úgy tudja keresztül vinni, ha a szakmai és a szociális életét is jelentősen visszaépíti. A tech óriások nélkül már nem tudta „normálisan élni a hétköznapjait”.

Nyilván ezzel nincs egyedül. Amerika digitális mamutjai a fejünkre nőttek. Behálózták az életünket és akkorára nőttek, hogy már a kormányokkal is dacolhatnak. Amikor tavaly januárban Donald Trump hívei megrohamozták a Capitoliumot, az akkor még regnáló elnököt hiába próbálták demokratikusan felelősségre vonni, a törvényhozók előtt egy sor akadály magasodott.

A közösségi oldalak egyik óriásának a Twitternek viszont nem voltak ilyen gondjai.

Mikor úgy döntöttek, hogy Trump büntetést érdemel, azonnal cselekedtek és a kitiltásával elvágták a legfontosabb kommunikációs csatornájától. Így Trump többé nem tudott közvetlenül üzenni a 88 millió követőjének.

A Facebook is megmutatta már az erejét: amikor nem tetszett nekik egy ausztrál adótörvény, megbüntették az összes ausztrál felhasználót. Ezután a szigetország lakói nem tudtak híreket olvasni és cikkeket megosztani a közösségi oldalon. Mivel a legtöbb híroldal az olvasói jó részét a Facebookon keresztül szerzi, ez a lépés rögtön felbolygatta az egész ausztrál sajtót.

A nagy amerikai tech cégek, amelyek együttesen átváltva csak Washingtonban évi 26 milliárd forintot költenek lobbizásra egyre többször kérnek szót maguknak a politikai vitákban. 

Jeff Bezos, az Amazon alapítója az infláció kapcsán például alig pár hete félrevezetéssel vádolta Joe Biden amerikai elnököt.

A probléma világos: egy maroknyi cég rátette a kezét a legfontosabb digitális infrastruktúrákra. A közösségi oldalak például napjainkra olyanok lettek, mint az ókor fórumjai. A kapcsolattartás fő színtereivé váltak. Csakhogy ezek a roppant fontos online terek nem közkézen vannak. A tulajdonosok nehezen átlátható óriásvállalatok.

A megregulázásuk időről időre szóba kerül, mégse történik semmi érdemleges.

Még az amerikai kormány vagy Európai Unió se tud velük mit kezdeni. Vajon miért?

Ian Bremmer politológus szerint roppant gyorsan épültek fel a technológiai óriáscégek, a hirtelen jött változásokat pedig a magas beosztású politikusok van hogy nem is igazán értik. Példaként említette Mark Zuckerberg 2018-as kongresszusi meghallgatását, ahol a képviselők láthatóan néha azt se tudták, milyen kérdéseket kéne feltenni a Facebook-vezérnek.

Ian Bremmer szerint a kormányzatok felépítése is elavult.

Miközben az egyik legvirágzóbb üzlet lett abból, hogy a techcégek a vásárlási szokásainktól a baráti körünkig jóformán az életünk minden fontosabb szegletét ismerik, nincs külön miniszterérium a kormányzatokon belül, amely kifejezetten ezzel a fontos területtel foglalkozna.

Ráadásul nem is látunk rá arra, hogy miféle algoritmusok befolyásolják a böngészési vagy a keresési szokásainkat. Szemben mondjuk egy vakcinával, amely rengeteg teszten kell átessen mire bevezetik, a meghatározó online platformoknál egy új algoritmus - amely akár abba is beleszólhat, hogy a több száz millió felhasználó elé milyen információk kerülnek - az aktiválása előtt nincs érdemben bevizsgálva.

A Google és a társai már csak azért is lépéselőnyben vannak, mert az említett mamutcégek elszipkázták a legjobb IT szakembereket, a kormányzatok már csak úgymond a maradékból válogathatnak.

Beletörődtünk az uralmukba

Amikor a XIX. század végén és a XX. század elején az amerikai gazdaságon úrrá lettek a nagy ipari monopóliumok, könnyebb volt a helyzet. Akkor ugyanis mindenki egyértelmű változást akart. Az óriáscégek megregulázása olyan fontos üggyé vált, hogy 1912-ben négy amerikai elnökjelöltből három a kampányában szorgalmazta az ipari monopóliumok leépítését.

Most viszont nincs ekkora elégedetlenség.

Bár sejtjük, hogy a Google, a Facebook és az Amazon rengeteg mindent tud rólunk és örülnénk, ha nem követnének nyomon minket az online térben, nincs komoly igény a változásra. 

Még ha ki is tör egy-egy botrány és kiderül, hogy több információt gyűjtöttek be rólunk, mint amennyit bevallottak, a túlnyomó többség akkor is folytatja a nagy online szolgáltatások használatát, mintha mi sem történt volna.  

A Cambridge Egyetem egyik kutatója John Naughton elmondása szerint mindezt „magánéleti paradoxon”-nak is hívják.

Emiatt viszont nincs igazi nyomás a kormányzatokon, hogy bármit is tegyenek a tech óriások ellen. Hisz úgy tűnik, hogy kicsit bosszankodva, de mindannyian beletörődtünk abba, hogy a világhálót némi túlzással élve az Amazon, a Google, a Facebook, az Apple és a Twitter uralja.

Bremmer szerint viszont van egy politikai erő, amely megálljt parancsolt a nagy tech cégeknek. Ez pedig a Kínai Kommunista Párt. A politológus úgy véli, hogy az ázsiai online óriás az Alibaba alapítója Jack Ma azért lett kivonva a közéletből, mert Peking látta mi megy a nyugati világban és úgy döntöttek, hogy a tech cégek megregulázását szemben az EU-val és az USA-val Kína nem fogja halogatni.