Kiderült, miért olcsóbb a lengyel élelmiszer 

“Bár a múlt év második felében Lengyelországban is emelkedésnek indultak az élelmiszerárak, ott még mindig sokkal olcsóbban vásárolhatnak be a hétvégére a háziasszonyok, mint Magyarországon” - írtuk meg a napokban hozzátéve, az alacsonyabb lengyel árakat csak részben magyarázza meg, hogy ott nulla százalékos az alapvető élelmiszerek áfája, mivel nálunk is szép számmal vannak öt százalékos forgalmi adóval kapható élelmiszerek.

A cikk több példával igazolta, hogy egyik-másik élelmiszer bizony tényleg lényegesen olcsóbb régiós szomszédunknál. Az írás ugyanakkor kiváló vitaindítónak bizonyult, ezúttal Éder Tamás, a Magyar Húsiparosok Szövetségének elnöke beszélget velünk,és árnyalja a képet.

- Tény, hogy Lengyelországban olcsóbban lehet élelmiszert kapni, ez nem újdonság, ha a témában készült legfrissebb, 2021-es Eurostat felmérés számait nézzük, látható, hogy Európában három olyan ország volt abban az évben, ahol alacsonyabbak voltak az élelmiszerárak, mint hazánkban, ezek Lengyelország, Románia és Bulgária. Magyarország és Lengyelország között ez a különbség biztosan megmaradt a mai napig is, a cikk felvetése igaz, de lássuk tisztán, miből is adódik ez a különbség - mondja a Növekedés.hu-nak az élelmiszeripari szakember, aki szerint

az élelmiszerárakra rakódó áfaterhek jóval nagyobb mértékben járulnak hozzá a különbözethez, mint ahogy azt korábbi írásunk sejteti.

- Lengyelországban az alapvető élelmiszerek jelentős része 0 százalékos áfa alá esik, nálunk a legjobb esetben is  5 százalékos áfát kell fizetni, de a többségük 18, vagy 27 százalékos áfa alá esik. Már csak emiatt is lehetetlen objektív összehasonlítást végezni - teszi hozzá Éder Tamás.

Igenis számít, mennyire erős a forint

"A forint gyengülése tavaly ugyan nagyobb volt, mint a lengyel zlotyié, de hazai előállítású élelmiszereknél ennek kisebb a jelentősége” - fogalmaz korábbi írásunk, ám a szövetség elnöke szerint nagyon is számít, mennyire erős, vagy éppen gyenge nemzeti valutánk függetlenül attól, hogy az élelmiszerek itthon, vagy külföldön készülnek.

- Az előállítás helyének van ugyan jelentősége, de nem sok. Ezen a nagy, nyitott európai élelmiszerpiacon

az alapanyagok, energia, adalékanyagok, berendezések mind euróban, vagy dollárban vannak elszámolva, akárcsak az összes input anyag, sőt az élőállatok ára is valamilyen formában kötődik az EU átlaghoz.

Például a vágósertés ára a legtöbb vágóhíd szerződésében valahogy igazodik a német jegyzéshez. Ha a forint 10 százalékot gyengül, az bizony itthon a termelőknél, élelmiszeripari szereplőknél azonnal 10 százalékos költségnövekedést jelent - húzza alá Éder Tamás.

A körtét a narancslekvárral nem lehet összevetni

Cikkünk a magyar és lengyel Lidl január 12. és 14. közötti akciós újságjában szereplő termékekből vetett össze néhányat, nem az akciós, hanem az eredeti árukat használva. Ahol nem találtunk teljesen egyező termékeket. Ilyenkor a leginkább hasonló termékeket vettük figyelembe.

Így jött ki az eredmény, miszerint a magyar Lidlben a másfél százalékos tej litere 399 forintba kerül, Lengyelországban a fél százalékos tej minden literéért 271 forintot kell fizetni, vagyis itthon mintegy harmadával magasabb az ár.

Éder Tamás ugyanakkor arra hívja fel a figyelmet, hogy ez nem is az alma és a körte összehasonlítása, hanem a narancslekvár és a körte esete, ugyanis az eltérő zsírtartalmú tejek összevetése nem állja meg a helyét.

- A a tej alapvetően három fő összetevőből áll: zsír, fehérje és víz. A lengyel tej mindössze 0,5 százalékos, vagyis egy meghatározó összetevőből kétharmadával kevesebb van benne, mint a 1,5 százalékos magyar áruban - mondja a szövetség elnöke. Ha ehhez hozzávesszük, hogy

a lengyel tej esetében az áfa 0, a magyaron 18 százalék, már nem is tűnik olyan soknak az a 128 forintos különbség. Ugyanez igaz a margarin esetében is.

- A kolbász nálunk 27 százalékos áfa alá esik a lengyeleknél a húsok,  és az abból készült termékek jelenleg nullásak. És még így is mindössze 300 forint különbség van köztük - húzza alá a húsipari szövetség vezetője hozzátéve, a gyümölcslevek összehasonlítását is érdemes górcső alá venni.

Mint írtuk, a Magyarországon kapható alma-körte ital literjéért 240 forintot kérnek, ezzel szemben a lengyeleknek a narancs vagy citrom italból ugyanennyiért alig 125 forintot. Itt már tetemes a különbség, hiszen Lengyelországban 48 százalékkal olcsóbban jutnak az üdítőitalhoz, mint itthon.

Éder Tamás viszont arra figyelmeztet, hogy egyrészt a citrus italok teljesen más önköltségűek, mint az alma és körte italok, másrészt mivel vélhetőleg nem 100 százalékos gyümölcslevekről van szó, a Magyarországon forgalmazott termékekre nem csak a magasabb áfa kerül rá, hanem igen jelentős mértékű népegészségügyi termékadó is.

Azért van még hova fejlődni

Noha Éder Tamás Úgy látja, az élelmiszerárak összevetése itt-ott sántít, rossz színben tünteti fel a Magyarországon kapható termékeket, és nem veszi figyelembe kellő mértékben a költségvetési terhekből fakadó különbségeket, azt sem rejti véka alá, hogy

a végkövetkeztetésben, miszerint a hazai mezőgazdaság termelékenysége még elmarad a vezető európai országokétól, de még a középmezőnybe tartozó lengyeltől is, van igazság.

- A magyar élelmiszergazdaság termelékenység szempontjából nincs az európai élmezőnyben, nem szeretném azt sugallni hogy nincsenek problémák. Az élelmiszeripar tekintetében rendkívül vegyes a kép, hatékonysága bizonyos területeken hagy kívánnivalót maga után, főleg tömegtermékek esetében.

Nagyon sok területen hiányoznak azok a nemzetközi szinten is versenyképes méretű üzemek, amelyekben az európai uniós átlagot elérve, vagy akár meg is haladva lehetne dolgozni

- mutat rá a szakember hozzátéve, a lemaradásunk részben annak köszönhető, hogy a kilencvenes-kétezres években a támogatáspolitika nem kedvezett a magyar élelmiszeriparnak, még az uniós támogatásból is méltatlanul alacsony szinten részesült.

A 2014 előtti hét éves ciklusban 1200 milliárd forintnyi támogatás érkezett vidékfejlesztésre, ebből mindössze 60-70 milliárdot kapott az élelmiszeripar, de a nagyobb vállalkozások ebből is kimaradtak,

jószerével csak a mikro, kis és közepes vállalkozások igényelhettek támogatást. Az ezt követő ciklusban ez már némileg megváltozott, a mostaniban pedig már érdemi források is kilátásban vannak, amelyek segítségével a lemaradásunk behozható.

Ezzel szemben - mutat rá Éder Tamás - Lengyelország egészen más utat járt be. Az elmúlt tizenöt-húsz évben koncentrált élelmiszeripari fejlesztéseket hajtottak végre, nagy, nemzetközi szinten is versenyképes üzemeket építettek fel, és a kiskereskedelmi láncok polcain feltűnő tömegtermékek gyártásában lettek igazán sikeresek.