Kinek az érdeke az európai energiaválság? Csak úgy röpködnek az összeesküvés-elméletek

Azóta, hogy Ukrajnában 2014-ben kitört a forradalom és megbukott az addigi oroszbarát vezetés, majd Oroszország megszállta a Krímet, folyamatosan terjednek a különböző elméletek Ukrajnával kapcsolatban. 

Az interneten terjedő különböző elméletek jó ideje két irányból közelítették meg ezt a kérdést. Nagyon leegyszerűsítve az egyik szerint Oroszország egy régi fényét visszanyert szuperhatalom, ami lesújt a renitens szomszédra, és Putyin nemsokára feldarabolja Ukrajnát.

Ezzel szemben a másik elmélet alapján a Nyugat megerősíti, felfegyverzi Ukrajnát, és szépen lassan integrálja a nyugati szövetségi rendszerekbe. Ez a két elmélet azonban egyre inkább differenciálódott, ahogy éleződött a feszültség az orosz-ukrán határon. Így jutottunk el a 2022. február 24-ig, amikor Oroszország hajnalban megindította az Ukrajna elleni inváziót.

Az orosz területek összegyűjtése, új birodalom építése

Ez egyrészt mélyen megdöbbentette a szakértőket, akik korábban hónapokig azt nyilatkozták, hogy bár kiélezett a konfliktus, mégsem nem torkollik háborúba, másrészt feltüzelte azokat, aki azt az elméletet hangoztatták, hogy Oroszország most visszaszerezné régi szuperhatalmi státuszát, újra összegyűjti az orosz földeket.

A kedélyek azonban hamar csillapodtak. Egyrészt kiderült, hogy az orosz haderő nem az a hadigépezet, aminek Moszkva láttatta az utóbbi évek propaganda tevékenysége során. Másrészt arra is fény derült, hogy Ukrajna sokkal felkészültebb katonailag, mint amire bárki számított, ami magával vonja azt a feltevést is, hogy a nyugat sokkal több fegyvert öntött az ukrán hadseregbe, mint amit bárki (köztük Oroszország) gondolt volna.

A vélhetően rövidnek tervezett háború így elkezdett elhúzódni és a többirányú gyors offenzívát fokozatosan egy kétfrontos állóháború váltotta fel. Eközben a nyugati országok felfoghatatlan mennyiségű fegyvert adtak február vége után Ukrajnának, és gazdasági szankciók sorát foganatosították az oroszok ellen.

Ám míg a fegyverszállítások valóban sok borsot törtek a Kreml orra alá, addig a gazdasági szankciók eddig hatástalannak bizonyultak, sőt visszájára sültek el. Olyannyira, hogy az orosz gazdaság idén mindössze 4-5 százalékos recessziót szenvedhet el, sőt, a rubel ereje is visszatért.Az EU-ban eközben súlyos energiaválság és rekordinfláció ütötte fel a fejét, miközben a recesszió réme is egyre inkább fenyeget. Ebben a helyzetben pedig egyre inkább felmerült az emberekben, hogy mégis kinek állt érdekében ez az egész?!

Ukrajna szenved igazán. Menekül a lakosság, eddig mintegy 8 millióan, a gazdasági visszaesés 45 százalék körülire tehető az első félévben, az újjáépítés költsége pedig az eddigi becslések szerint legalább 500 milliárd dollárra rúghat. Ukrajnának tehát nem lehetett érdeke ez a háború, mégis évek óta mindent megtett, hogy provokálja Moszkvát, holott nyilvánvaló volt, hogy a tűzzel játszanak.

Az Európai Unió is szenved. Hiába tudta mindenki, hogy az EU függ az orosz energiahordozóktól, hiába volt mindenki tisztában azzal, hogy nem szabad szankciókat kivetni az orosz szénhidrogénekre, mégis megtették. 

Emellett az USA-ban az első félévben recessziót mutatott a gazdaság, 40 éve nem látott magasságba szökött az infláció, és kemény kamatemelési hullám indult, ami nehezíti a hitelezést és a mélybe lökte a tőzsdéket.

Épp ezért összeesküvés-elméletek tömkelege jelent meg a közösségi platformokon és a médiában arról, hogy valójában kinek is érdeke ez a háború.

Ezek között az elméletek közt vannak extrémek és a realitás talajához közelebb állók is. Míg az elrugaszkodott hipotézisek a világot a háttérből irányító klánokról, a titkos vezetők hatalmi harcáról, a jó és a rossz összecsapásáról szólnak, inkább a realisztikusabb elképzeléseknek érdemes időt szentelni.

Az egészen csak az USA nyer

Az egyik nagyon népszerű elmélet alapján az egész háború az Egyesült Államok műve. Ez önmagában nem is meglepő. Az elmélet alapján, a világ vezetője státuszt fokozatosan elvesztő Amerika kétségbeesetten kapálózva próbálja ellenfeleit magával rántani, és ezért konfliktusokat generál riválisai szomszédságában, lásd erre példaképp Ukrajnát és Tajvant. A narratíva lényege, hogy az USA Európa meggyengítésére tör, és az amerikai cseppfolyós gáztól tenné függővá a kontinenst.Annyi valóban mindenképp igaz, hogy az utóbbi években belpolitikai gondokkal is küzdő USA tényleg elveszítette egyeduralkodói pozícióját. A Pax America véget ért és az egypólusú világrend mostanra több pólusúvá alakult. Az sem ördögtől való gondolat, hogy Amerika konfliktusok generálásával próbálja gyengíteni az ellenfeleit.

Az USA eszköztárában valóban szerepel ez a módszer és az oroszok provokálásában most is egyértelműen benne volt Washington keze. Valójában azonban gazdasági szempontból az USA rosszul járt a háborúval.

Washington egyetlen haszna ebből Oroszország meggyengülése lehetne, de Amerika fő ellenfele már rég nem az orosz medve, hanem Kína, így valahol értelmetlen ennyi erőforrást elpocsékolni az oroszok meggyengítésére, miközben zajlik az USA – Kína gazdasági ’’háború’’. Ráadásul Kína ellen egy erős Európára lenne szüksége Washingtonnak.

Sőt, az egész a visszájára sült el, hiszen az orosz-kínai kapcsolatokat, egyben Kína orosz energiafüggését erősítette, és az eurázsiai forgatókönyv megvalósulásához vitt csak közelebb. Márpedig ennek létrejötte Kína érdeke, ezért is kezdték el építeni az Új Selyemút összes folyosóját, szárazföldön és a tengeri korridorokat egyaránt.

Mindent összevetve az USA-t okoló elméleteknek ugyan lehet alapja, és vannak részigazságai, de minden bizonnyal nem kenhető az egész háború Amerikára és az amerikai milliárdosok mesterkedésére.

Kína mesterterve, a cél a világelső Eurázsia

Hasonlóan népszerű elmélet, hogy mindaz amit látunk valójában Kína mesterterve az egyeduralom megszerzése érdekében.

Eszerint Kína a háttérből támogatja az oroszokat, és felbiztatta őket a háborúra. Ez alapján a kínaiak eleve azzal kalkuláltak, hogy a nyugati országok megfojtják magukat a szankciókkal.

Az EU és az USA gazdasági válságba fullad, Kína pedig átveszi a vezetést, hiszen a gazdasági hiányosságai miatt számára Oroszország nem valódi ellenfél, viszont katonai ereje miatt szerencsés maguk mellett tudni Moszkvát. Kétségtelen, hogy Kína a világ vezető gazdasági hatalmává szeretne válni és ennek érdekében mindent megtesz.

Az is tény, hogy Kína valamilyen szinten támogatja az oroszokat. Ha nem is nyíltan, fegyverrel segítenek, de sok területen együttműködnek Moszkvával. Az sem kérdéses, hogy Kína bizonyos értelemben haszonélvezője a háborúnak, hiszen így diszkontáron hozzájut az orosz energiahordozókhoz, ezzel pedig versenyelőnyre tesz szert. Az sem szorul magyarázatra, hogy Pekingnek kedvező, hogy a belpolitikai problémákról a különböző külső konfliktusok elterelik a figyelmet, ráadásul az ukrajnai háború egyfajta precedens lehetne nekik Tajvan visszaszerzéséhez.

Mindazonáltal, mivel Kína legfőbb piacai az EU és az USA, a valóság az, hogy Kína gazdasági érdekeit nem szolgálja, ha erősen meggyengíti a saját piacait.

Emellett bármilyen feszült is a helyzet Tajvannál, egyelőre nem úgy tűnik, hogy Kína ott nyílt katonai konfliktusba bocsátkozna, így Ukrajna precedens értéke is lényegtelen.

Továbbá a megemelkedett energiaárak mellett még a diszkont áron adott orosz szénhidrogének is drágábbak a háború előtti világpiaci árnál.

Ráadásul Kína Új Selyemút projektjének a vasúti részét is összekuszálta a háború és a kelet-európai terjeszkedési terveik is nehezebbé váltak. Az ukrajnai háború okozta élelmiszerinfláció is végtelenül kedvezőtlen az élelmiszer importra szoruló távol-keleti nagyhatalomnak.

Ha mindezeket figyelembe vesszük, akkor már kevésbé tűnik úgy, hogy Kína áll a háború mögött. Ettől függetlenül arra komoly esély van, hogy Putyint valamilyen mértékben bátorította Peking, mert bíztak abban, hogy egy rövid villámháború keretében uralma alá hajtja Moszkva Ukrajnát.

Brüsszel és Izrael szerepe?

Népszerű az összeesküvés-elméletek között Izrael szerepe is. Érdemes leszögezni, Izraelnek ehhez a konfliktushoz semmi köze nincs. Nem fűződik Tel-Avivnak semmilyen érdeke az ukrajnai háborúhoz, sőt a helyi zsidó közösségek nagyon is sérültek és veszélybe kerültek a háború során. Egészen biztosan kijelenthető, hogy nem Izrael áll a konfliktus mögött.

Természetesen Brüsszel sem maradhat ki a sorból. Sokan vélik úgy, hogy a háborúhoz valamilyen úton-módon az Európa vesztét akaró brüsszeli bürokraták machinációinak is köze van.

Ezt alátámasztandó szokták felhozni, hogy az EU és NATO tagság ígéretével, a nyugati integráció lehetőségével való kecsegtetéssel olyan magatartást váltottak ki az ukránokból, ami felbőszítette az oroszokat. Az is ezt igazolja, hogy pénzzel, fegyverrel erősen támogatja az uniós országok jelentős része Kijevet, és valóban túl sok mindent elnézett a kisebbségi jogokat sárba tipró, korrupt és oligarchák uralta Ukrajnának a jogállam élharcosaként mutatkozó Unió.

Azonban valószínű, hogy nem erről van szó. Brüsszel az utóbbi években kétségtelenül gyengekezű és a válsághelyzetekben többnyire tehetetlennek mutatkozik. Az ukrajnai helyzetre hozott válaszlépések is logikátlanok, és sokkal inkább az EU-t, mintsem Oroszországot károsítják. Ettől függetlenül nem szükséges bármilyen összeesküvést a jelenlegi uniós politika mögé látni.

A valóságban sokkal inkább arról van szó, hogy az Unió gyengeségei, hibái, belső problémai a mostani válsághelyzet során sokkal élesebben a felszínre kerülnek és ennek köszönhetően ésszerűtlen politikai döntések születhetnek. Nehezíti a helyzetet, hogy az EU legnagyobb gazdaságában Németországban nincs nagykoalíció, és a kormányon belüli feszültségek miatt sokkal erőtlenebb a német vezetés.

Az ország éléről távozott egy stabilitást hozó vezető, és a jelenlegi német kormány képtelen hatékonyan kezelni a helyzetet.

Nyer a fegyverlobbi

Eközben Nagy-Britanniában is hosszú kormányválság zajlott, a francia gazdaság komoly kihívásokkal küszködik, az EU harmadik legnagyobb gazdaságában, Olaszországban pedig ismét kormányválság van. A lengyelek történelmileg mindent támogatnak, ami Oroszország ellen történik; a spanyolok pedig többnyire ignoránsak a témával kapcsolatban, mivel energia ellátás szempontjából szigetként működnek az EU-ban, így kevésbé érinti őket a mostani helyzet.

A fenti okoknak köszönhetően az uniós országok részéről sem működik a szükséges kontroll, így ez is hátráltatja, hogy végül érvényre jusson a józan ész.

Mindent összevetve épp ezért az ukrajnai háborúval kapcsolatos összeesküvés elméleteknek egyértelműen lehetnek részigazságai, ám látható, hogy valójában senkinek nem állt érdekében a háború kirobbantása.

Egy biztos: a háború eddigi nyertese a fegyvergyártó lobbi, az olajipari nagyvállalatok, illetve az olaj és gázexportőr államok (pl.Szaúd-Arábia, Katar), amelyek hatalmas nyereségre tesznek szert a megemelkedett energiaárak miatt.