Melyik az erősebb, a Sárkány vagy az Elefánt?

Kínában a kommunista párt sokat bírált, de hatékony és rugalmas ellenőrzése, a párttag nagyvállalkozók „fából vaskarika” ideológiája egyfajta értelemben hatékonyabb (volt), mint a világ legnagyobb demokráciája címmel gyakran hivalkodó India merev, a szenioritáson és nem az érdemeken, tehetségen, szorgalmon alapuló sokmilliós köztisztviselői testülete.

Ha a hivatalnokok vaskalapossága nem akadályozta volna meg a rugalmas, érdemi lépéseket, akkor ma a Kínából a magasabb bérek miatt kiáramló tőke Indiába megy és nem Vietnamba, vagy Thaiföldre – fakadt ki a tekintélyes Foreign Affairs hasábjain egy neves indiai publicista.

Ami a növekedési ütemet illeti, India fej-fej mellett halad nagy ázsiai riválisával, Kínával. Tavaly valamelyest még gyorsabban is fejlődött, az indiai GDP bővülése megelőzte Kínáét.

2019-ben India gazdasági növekedése várhatóan eléri a 7,3 százalékot, Kínáé ennél az értéknél valószínűleg körülbelül egy százalékkal kisebb lesz.

India úgy számol, hogy lakossága, amely jelenleg 1,3 milliárd, 2024-re nagyobb lesz, mint Kínáé, ahol jelenleg mintegy 1,390 milliárd ember él.

Ám az indiai munkanélküliség a CNBC szerint 45 éves csúcson van, és hosszú távon nem látszik érdemleges program a csökkentésre.

India később kezdett modernizálni

A Nagy-Britanniától való függetlenség megszerzése, 1947 után India évtizedekig szocialista országként működött. Ötéves tervei voltak, mint a Szovjetuniónak és államosította a kulcsiparágakat, a bányászatot, a távközlést, biztosítást és a bankszektor döntő részét.  

A szovjet modelltől India 1991-ben egy hatalmas válság keretében búcsúzott. A többi között az első Öböl-háború nagymértékben visszavetette az emirátusokban dolgozó indiai vendégmunkások hazautalásait.

India szorult helyzetében a Világbankhoz, a Valutaalaphoz fordult, de pénzt, kölcsönt csak úgy kapott, ha reformokat, kapitalista piacgazdaságot vezet be. Így kénytelenek voltak megkönnyíteni a külföldi tőke beáramlását, a privatizációt.

Újabb lépcsőfok következik 2003-ban, India modernizál, az informatikát állítva a középpontba. Ennek eredményeképpen a gazdasági növekedés felgyorsul. 2018-ban az IT-szektor mintegy 170 milliárd dollárt forgalmaz.

Ma az IT-szektor India legnagyobb magán-foglalkoztatója.

A demográfia is Indiát segíti, az ország fiatalodik, ám ez átmeneti jelenség. Az öregek átlagéletkora még nem nő, a fiatal generáció viszont a lakosság jelentős szegmensét képviseli. Jelenleg a lakosság kétharmada 35 évesnél fiatalabb.

Kína a második, India a hatodik legnagyobb gazdaság

Kínában a lakosság átlagéletkora tavaly 76,3 év volt, míg Indiában 68,8 év. Kínában az idősebb lakosságrész sokkal nagyobb mint Indiában, ehhez hozzájárult a hosszú ideig folytatott, államilag szabályzott „egy gyerek” demográfiai korlátozás is.

Kína a második (vásárlóerő-paritáson számolva a GDP-t az első), India jelenleg a világ hatodik legnagyobb gazdasága. India egy főre jutó GDP-je vásárlóerő-értéken (PPP) számolva a kínainak még a felét sem éri el. Ennek megfelelően a munkabérek is jelentősen alacsonyabbak a kínainál.

Narendra Modi, India miniszterelnöke 2014-ben 10 millió új munkahelyet ígért, amit nem tudott teljesíteni. 2016-ban pedig elképesztően rossz döntést hozott a korrupcióellenes harc jegyében.

Bejelentette, hogy az 500 és az 1000 rupiás (2000, illetve 4000 forintos) bankjegyeket kivonják a forgalomból (ezen két bankjegy aránya a készpénzforgalom körülbelül kétharmadát teszi ki). A következmény: gazdasági káosz, készpénzhiány, amely becslések szerint másfél millió munkahelybe került. India ma is a minivállalkozások (ötnél kevesebb alkalmazott, gyakorlatilag családi cégek) országa, ide sorolható az összes vállalkozás 95 százaléka. Ez előny, egyben hátrány is.

Kínával összehasonlítva az utazó Indiát egy túlzsúfolt, elmaradott országnak látja.

Mást jelent az autópálya fogalma Indiában és mást Kínában. Az olyan autópályák (expressways), amilyenekből Kína csaknem 150 000 kilométernyit épített, Indiában alig több mint 1500 kilométert tesznek ki. Noha jelentős autópálya-építési program indult, 2022-re mintegy 20 000 kilométernyi épül meg ebből az országnak. Ennek hosszú távon erős indiai versenyhátrány-hatása lehet.

A kínai autópálya-hálózat átgondoltan épített, egységes, összekapcsolódó, míg az indiai rövid, szétszabdalt, egymáshoz nem kötődő szakaszokból áll.

Kína és India viszonya konszolidáltabb lett az idő múlásával. 1962-ben még komoly háborút vívtak a Himalájában, azóta komoly összecsapás nem történt a Sárkány és az Elefánt között, noha vannak kisebb rendezetlen területi viták a Himalája térségében. A katonai erőviszonyok talán Kína enyhe fölényét jelzik, elsősorban a ballisztikus rakéták számát illetően. India rakéta ereje is számottevő, a minap lőttek le rakétával egy kiselejtezett műholdat. Ilyen képessége Indián és Kínán kívül csak az amerikaiaknak és az oroszoknak van.

Két atomnagyhatalom

Mindkét nagy ázsiai ország atomfegyverekkel rendelkezik, de mindketten vallják az „elsőként nem vetem be” alapelvet.

A fegyverzetükben is sok a hasonlóság, mindkét hadseregben (elsősorban a légierőben) jelentős az orosz fegyverzet aránya. Kína szoros katonai-gazdasági-politikai kapcsolatokat tart fenn Pakisztánnal, India potenciális ellenfelével.

Összehasonlítva Kína, a Sárkány és India, az Elefánt gazdasági makromutatóit, a mérleg a Sárkány javára billen. Egyfelől az egy főre jutó GDP Kínában a CIA nyílt adatai szerint 2017-ben 16,700 dollárt tett ki (vásáróerő-paritáson), ugyanez Indiában 7200 dollár volt.

A növekedési ütemet illetően az utóbbi években India valamelyest jobban teljesített – de a jövő éppoly bizonytalan, mint Kínában. 2018-ban 7% (Kína 6,4%), 2017-ben 6.7% (Kína 6,9%), 2016-ban 7,1% (Kína 6,7%), 2015-ben 8,2% (Kína 6,9%) volt a növekedési ütem.

Ám Kína GDP-je vásárlóerő-paritáson 2017-ben 23 200 milliárd dollárt, Indiáé csak 9500 milliárd dollárt ért el, mindezt nagyjából azonos lakosságszám mellett.

A bruttó nemzeti megtakarítást (gross national savings = a GDP mínusz az aggregát fogyasztás) mint fontos mutatót illetően Kína sokkal jobb helyzetben van, ez a mutató 2017-ben 45,8 százalék, míg Indiánál csak 28,8 százalék.