Miből éli túl Irán a háborút? – Jól működik a szankcióktól rejtett kereskedelem
ElemzésekA több hete tartó háború – amit remélhetőleg tartósan megszakított a tűzszünet – arra is ráirányította a figyelmet, hogy nem győzhető le könnyen az iráni rezsim. Felmerül a kérdés: milyen rejtett tartalékai lehetnek a közel-keleti államnak? Mi az a gazdasági-pénzügyi forrás, ami lehetővé teszi Irán számára a konfliktus tartós fenntartását? A válasz egy elsőre szinte láthatatlan kereskedelemben és egy kikötő felemelkedésében keresendő.
Az iráni bevételek nem egyetlen forrásra épülnek.
Irán az elmúlt évtizedekben egy több rétegből álló finanszírozási modellt alakított ki, amely nem a szankciók ellenére működik, hanem kifejezetten azokhoz alkalmazkodva.
A rendszer nem a klasszikus hadigazdaság logikáját követi, hanem egy rugalmas, részben láthatatlan struktúrára épül, amely korlátozott erőforrások mellett is lehetővé teszi a konfliktus tartós fenntartását.
Elrejtett hajók, váltott kikötők
Bár a híradások elsősorban az olajexport volumenére és a fizikai útvonalakra koncentrálnak, a rendszer működésének szempontjából nem ez a meghatározó. A finanszírozási modell működésének kulcsa ugyanis nem pusztán az olajszállítás ténye, hanem annak a módja.
Az elmúlt években Irán egy kifejezetten a szankciós környezethez igazított exportrendszert épített ki, amely lehetővé teszi a korlátozások következetes megkerülését.
Ennek része a közvetítő vállalati struktúrákon keresztüli értékesítés, a hajózási tevékenység operatív elfedése – ideértve az automatikus azonosító rendszerek (AIS) „szelektív” alkalmazását, valamint a hajók nyilvántartási és tulajdonosi adatainak módosítását –, valamint a több lépcsőben zajló, gyakran ázsiai központokon keresztül lebonyolított kereskedelem.
A legfrissebb becslések szerint
Irán napi akár 1,5-2 millió hordó közötti mennyiséget exportált a háborút megelőzően,
amely éves szinten több tízmilliárd dolláros bevételt jelentett, még a diszkontált árak és a közvetítői költségek figyelembevételével is. Bár a szankciók érdemben csökkentik a realizált jövedelmet, a rendszer szempontjából nem a maximális profit, hanem a folyamatos likviditás biztosítása a döntő.
A Hormuzi-szoros is elkerülhető
E stratégia egyik legfontosabb eleme az exportinfrastruktúra átalakítása volt. A hagyományosan kulcsszerepet játszó Kharg-sziget mellett
Irán az elmúlt években fokozatosan kiépítette a Hormuzi-szorost megkerülő alternatív útvonalakat,
amelyek kapcsán kiemelendő a Jask kikötő. Ez a létesítmény lehetővé teszi, hogy az iráni olaj egy részét közvetlenül az Ománi-öböl irányába exportálják, csökkentve a szoros esetleges lezárásából fakadó kockázatokat, valamint növelve az export rugalmasságát.
A jelenlegi eszkaláció fényében Jask szerepe érdemben felértékelődött.
Miközben Irán olajexportjának döntő része továbbra is a Kharg-szigeten keresztül zajlik, ez a csomópont egyben a rendszer legkritikusabb sebezhetőségi pontját is jelenti. A Khargot érintő potenciális katonai kockázatokra reagálva Teherán felgyorsította az alternatív exportkapacitások operatív bevonását, amelyek közül Jask egyre inkább ténylegesen működő, kiegészítő infrastruktúraként jelenik meg.
Túlélő üzemmódban a rendszer
A rendelkezésre álló piaci adatok és műholdas megfigyelések alapján a korábban korlátozottan használt
Jask terminálról az elmúlt időszakban már nagyméretű nyersolajszállító tartályhajók indultak, amelyek közvetett, többlépcsős ázsiai útvonalakon keresztül jutnak el végső rendeltetési helyükre.
A rendszer tehát nem egyetlen domináns kiviteli pontra épül, hanem párhuzamosan működő csatornákra, amelyek válsághelyzetben részben helyettesíteni képesek egymást.
Mindezt ugyanakkor érdemes a fiskális folyamatok szélesebb összefüggésében értelmezni.
A legfrissebb, 2025 végén közzétett, elérhető költségvetési adatok jól mutatják, hogy Irán pénzügyi mozgástere továbbra is korlátozott.
A nominálisan mérsékelt növekedést mutató állami költségvetés a magas inflációs környezetben reálértéken folyamatosan szűkül, miközben a tartós költségvetési hiány és a monetáris finanszírozás strukturális egyensúlytalanságokat erősít. A 40–50 százalékos inflációs tartomány, valamint a nemzeti valuta drámai leértékelődése a belső finanszírozási kapacitások sérülékenységét jelzik. Bár Irán képes fenntartani exportkapacitását és ezzel a működéshez szükséges forrásokat, a fiskális folyamatok azt jelzik, hogy mindez egy szűkülő költségvetési mozgástér mellett valósul meg.
A rendszer rövid távon fenntarthatónak tekinthető – azaz túlél –,
ugyanakkor működése tartós alkalmazkodást és a rendelkezésre álló erőforrások folyamatos újrateremtését igényli.
A szerző a Ludovika Türk Tanulmányok Kutatóműhelyének szakértője, a Gefyra alapítója
