Aszimmetrikus válságot hozott az iráni háború - Szükség lehet az IMF mentőövére

Amikor egy stratégiai fontosságú ponton – mint amilyen a Hormuzi-szoros – geopolitikai feszültség vagy fegyveres konfliktus alakul ki, annak hatása mindenhol érezhető, azonban ez a globális sokk alapvetően aszimmetrikus – írják a Nemzetközi Valutaalap (IMF) közgazdászai. Az iráni háború nyomán kialakult gazdasági nehézségekről szóló elemzésükben azt vizsgálták, miként formálja át a háború a világgazdasági rendet az energia, az ellátási láncok és a monetáris stabilitás mentén.

A globális vagyon újraosztása

A konfliktusok gazdasági hatásának legközvetlenebb és leglátványosabb terepe az energiapiac. A Hormuzi-szoros szerepe ebben megkerülhetetlen: az itt bekövetkező blokád nem csupán piaci kilengést eredményez, hanem a modern gazdaságtörténet egyik legnagyobb ellátási zavarát idézheti elő.

Az energiaimportőrök számára – különösen Európában és Ázsia nagy gyártó központjaiban – ez a sokk egy hirtelen jövedelemadóval ér fel.

Amikor a nyersolaj és a gáz ára az egekbe szökik, az nemcsak a lakosság fűtési számláiban jelenik meg, hanem beépül minden egyes legyártott termék árába. Ezzel szemben a spektrum másik végén az olajexportáló országok állnak. Számukra a magas világpiaci ár javítja a fiskális pozíciókat és növeli a devizatartalékokat, feltéve, ha képesek áruikat kijuttatni a piacra.

Ez az aszimmetria újraosztja a globális vagyont, miközben a tranzitútvonalak bizonytalansága miatt a kockázati prémiumok tartósan magas szinten maradnak, elriasztva a hosszú távú beruházásokat.

Bekövetkezhet az élelmezési válság

A válság második hulláma az ellátási láncok átrendeződésében mutatkozik meg.

A tengeri útvonalak módosítása, a konténerhajók kényszerű kerülői drasztikusan növelik a szállítási időt és a biztosítási díjakat. Ez a hatás azonban messze túlmutat a puszta logisztikai költségeken.

Különösen kritikus az élelmezésbiztonság kérdése.

A világ műtrágya-ellátásának jelentős része a Perzsa-öböl térségéből származik. Ha ez a forrás elapad, az éppen az északi félteke vetési szezonjában okoz hiányt, ami garantálja a következő évi terméshozamok visszaesését és az élelmiszerárak további emelkedését.

Ez a pont rávilágít a globális egyenlőtlenség egyik legfájdalmasabb pontjára: míg egy fejlett országban az élelmiszer a fogyasztói kosárnak csupán 9 százalékát teszi ki, addig az alacsony jövedelmű országokban ez az arány elérheti a 36 százalékot is. Ezen országok számára a műtrágyahiány nem csupán inflációs adat, hanem közvetlen társadalmi és politikai instabilitást kiváltó élelmezési válság.

Emellett a technológiai szektor is sebezhetővé válik.

A héliumellátás akadozása a félvezetőipart és az orvosi diagnosztikát, a kénhiány pedig az elektromos járművek akkumulátoraihoz szükséges nikkel feldolgozását veszélyezteti.

Látható tehát, hogy a konfliktus nemcsak a múlt (fosszilis tüzelőanyagok), hanem a jövő (zöld átállás és high-tech) technológiáit is blokkolhatja.

Inflációs veszélyek és ár-bér spirál

A harmadik kritikus terület a pénzügyi stabilitás és az inflációs várakozások kezelése.

A tartósan magas energia- és élelmiszerárak világszerte felfokozzák az inflációt, ami arra kényszeríti a központi bankokat, hogy szigorítsák a monetáris feltételeket. Ez a lépés azonban ismételten aszimmetrikus terheket ró a világra.

A mély tőkepiacokkal és bőséges tartalékokkal rendelkező országok (mint az USA vagy a gazdagabb öböl-menti államok) viszonylag ellenállóak maradnak. Ezzel szemben a feltörekvő piacok és a magas adósságállománnyal küzdő alacsony jövedelmű országok satuba kerülnek.

A növekvő hitelkamatok és a gyengülő nemzeti valuták miatt az adósságszolgálat kifizetése egyre nehezebbé válik, miközben a költségvetésnek éppen a megemelkedett importszámlákat (üzemanyag, élelmiszer) kellene finanszíroznia.

Fennáll a veszélye annak, hogy ha az inflációs várakozások „elszabadulnak”, a gazdasági szereplők beépítik a magasabb árakat a bérekbe, ami egy nehezen megállítható ár-bér spirálhoz és tartós stagflációhoz vezethet.

A legsebezhetőbb országok számára a belső fiskális mozgástér szinte teljesen elfogyott, így a nemzetközi közösség és az olyan szervezetek, mint az IMF szerepe felértékelődik – írják a Valutaalap közgazdászai.