Mutatjuk, hogy áll Magyarország az európai bérfelzárkózásban

A KSH januári adatai alapján az átlagakereset kisebb volt januárban magyarországon, mint novemberben és decemberben. Ennek oka, hogy az év végi külön kifizetések (népszerű nevén: pulykapénz) megemelték az összeget. Ezzel szemben januárban a rendszeres átlagkeresettől már sokkal kevésbé tér el a teljes átlagkereset: előbbi bruttó 578 ezer forint a KSH becslése szerint, míg a teljes bruttó átlagkereset 605 ezer forint. A közfoglalkoztatottak figyelmen kívül hagyásával (ezt tekinthetjük egyfajta állami juttatásnak, a munkaerőpiachoz nem sok köze van) 615 ezer forint az adat.

A hazai adat euróban

A nettó keresetek esetében a januári átlag 402 ezer foirnt, a kedvezmények figyelembe vételével 416 ezer forint, ha pedig kihagyjuk a köfoglalkoztatást,

az összeg 423 ezer forintra nő.

Ez az, amit a nemzetközi összehasonlításban figyelembe veszünk, hisz ez a ténylegesen kézhez kapott összeg a munkaerőpiacon foglalkoztatottak esetében.

Az összehasonlításhoz ezt euróra kell váltani, amit ezúttal a januári közelítő átlagos árfolyamon fogunk megtenni, hogy ne okozzon torzítást az a tény, hogy azóta gyengült a forint. Ez nagyjából 383 forint volt, ennek alapján nagyjából 1100 euró az összeg.

Régiós összevetés

Az 1100 eurós összeg hozzávetőlegesen megegyezik a szlovák, valamint a görög szinttel (Görögországot akár földrajzi alapon is a régióhoz sorolhatjuk), és nem sokkal marad el Lettország 1160 eurós adatátol. Kisebb átlagbér csak Romániában (980 euró) és Bulgáriában (860 euró) mutatkozik, mindkettő arányában nagyot nőtt az elmúlt években, így nincs már meg az a szélsőségesen erős lemaradás, ami a két ország 2007-es uniós csatlakozásakor és az azt követő években volt.

A többi régiós uniós országban érdemben magasabb az összeg: Horvátországban 1240 euró, Litvániában 1300, Lengyelországban 1330 euró. Persze ezeknél az adatoknál is előfordulhat, hogy egy-egy hónapban kiugrás jelentkezik egyedi tényezők miatt. 

A régiós csodaországok

Ezek után már csak a három "csodaország" maradt, amelyek nem hasonlíthatók össze reálisan térségünk más részeivel, így természetes, hogy ők sokkal előrébb tartanak. Szlovénia 1600 euróval áll az élen, de a mindössze 2 milliós ország már Jugoszláviában is a legfejlettebb régió volt. Észtország, ahol közel 1500 euró az összeg, mindössze 1,3 millió lakosával könnyen tud gyorsan fejlődni: 1-2 nagyobb beruházás már nagyot lendít egy főre vetítve.

Csehország esetében, melynek 11 milliós lakossága kevésnek nem mondható, viszont az a tény, hogy területe mélyen benyúlik a fejlett Németország és Ausztria közé, eleve nagy bérfelhajtó tényezőt jelent. A lakosság nem kis hányada akár napi ingázással is eléri a gazdag szomszédok munkahelyeit. Ehhez viszonyítva az 1430 eurós átlagbér még nem is tűnik annnyira soknak, igaz, hogy

meghaladja a német szint felét, ami azért már komoly dolog a felzárkózásban.

Németországi viszonyítás

Itt el is jutottunk a kontinens 1945 óta akadálytalanul fejlődő részével való összehasonlításhoz. Az említett német bérszint az utolsó adatok szerint 2750 euró,

a magyar nettó átlagkereset ennek pont 40 százaléka.

Hogy ez sok vagy kevés, az relatív, mindenesetre a korábbiakhoz képest viszonylag nagy előrelépés, mivel évekig 30-33 százalék körül volt, ugyanakkor azt feltételeztük, hogy 50 százaléknál szűnik meg az érdemleges munkaerő elvándorlás, és az nincs már olyan messze.

Néhány más ország

Érdemes még a francia és belga szintet megnézni: egyaránt 2450 euró körüliek, és a jelenlegi angol font árfolyam mellett a brit adat is ekkora. Utóbbi azért érdekes, mert az Egyesült Királyság volt az, aki elsőnek megnyitotta munkaerőpiacát 2004-ben, és akkor a sokszoros különbség hatására egész régiónkból igen nagy volt az odavándorlás.

Ehhez a számhoz viszonyítva

45 százalék a magyar nettó átlag,

így azt mondhatjuk, hogy ha a szigetország azonnal visszalépne az egységes piacra, így megnyílna munkaerőpiaca, megélhetési okokból már alig valaki menne oda Magyarországról, nem beszélve a lengyelekről, akiknél már évek óta a visszavándorlás jellemző különösen egyes szakmákban, ahol szinte már kiegyenlítődtek a bérek.

A kiemelkedően magas bérű országokat (Svájc, Dánia, Luxemburg) nem vesszük figyelembe, hisz ezekre a helyekre még adott esetben még a németek, franciák is elmennek dolgozni a hozzájuk képest is igen nagy bérkülönbség miatt.

Mi várható?

Ami a továbbiakat illeti, igen sok múlik azon (ahogy eddig is), hogy megszűnik-e a trendszerű forintgyengülés, hisz ez erodálja a forintban növekvő béreket. Ha igen, akkor amíg a nominálisan 8-10 százalékos hazai bérnövekedés még reális lehet, gyorsan folytatódhat a felzárkózás, a nyugat-európai átlagos bérszint feléig, jó esetben 60 százalékáig. Onnan, ha folytatódik is a konvergencia, az már vélhetően már jóval lassabb folyamat lesz.