Nagy a feszültség az orosz hadseregben az eltérő nemzetiségű katonák között

Oroszország az évszázadok során a Moszkvai Nagyhercegségből először a szomszédos orosz területek összegyűjtésével, majd más népek területének elfoglalásával és a ritkán lakott Szibéria meghódításával óriási birodalom lett. Legnagyobb kiterjedését az első világháború előtt érte el, ekkor már rengeteg meghódított nép és nemzetiség élt benne. Az első világháború végén Oroszország katonai összeomlása meghozta a függetlenséget Lengyelország és Finnország számára: más népek csak átmenetileg nyerték el azt.

A birodalom a kommunista uralom időszakában megpróbált a nemzetek közösségeként mutatkozni: önkényes határokkal szocialista köztársaságokat hoztak létre, melyek változtak is időnként, ezen belül a legnagyobb, az orosz köztársaság számtalan kisebb alköztársaságot alakított ki a nemzetiségi területeken. Az Orosz Birodalom elnevezést a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége, magyarul Szovjetunió váltotta fel.

1991-ben belülről jövő átalakulás kezdődött: az orosz köztársaság orosz föderációvá alakult, elnököt választott, majd lényegében ő maga feloszlatta a szovjet birodalmat: szélnek eresztette a köztársaságokat. Maradt az Orosz Föderáció, amely még mindig soknemzetiségű állam, de jóval kevésbé, mint a Szovjetunió. De vajon mennyire?

Beolvadás, oroszosodás

Az elérhető adatok szerint Oroszország lakosságának 80 százaléka orosz nemzetiségű, ugyanakkor 200 nemzetiség van mellette. Ezek nagy része 50 ezer embernél kisebb közösség: köztük vannak legközelebbi nyelvrokonaink is a hantik és manysik, valamint Szibéria északi és keleti részének őslakossága. Ezek az apró közösségek, melyek között erős az eloroszosodás, nyilván nem jelentenek kihívást a nagy ország számára.

Az érdekesebb a nagyobb nemzetiségek helyzete: közülük a legnagyobb csoport a tatárok, 5 milliós lélekszámmal. Lényeges ugyanakkor, hogy nem képeznek többséget kiterjedt területükön a korábbi erős orosz odavándorlás és keveredés miatt, így fel sem merülhet körükben a függetlenség kérdése.

Az egyetlen nép, aki alkalmas az elszakadásra

A második legnagyobb csoport a csecsenek közel másfél millió fővel: ők már két függetlenségi háborút is vívtak 1991 óta, nem véletlenül: egy tömbben élnek Csecsenföldön, ráadásul Oroszország határa mentén a Kaukázusban. Ha valahol újra felmerülhet a függetlenség gondolata az Orosz Föderációban belül, akkor az Csecsenföld.

Ezen kívül csak egy olyan terület van a nagy országban, ahol nincs orosz többség: ez Dagesztán. A Csecsenfölddel határos terület végképp Oroszország sarka: a többi oldalról Azerbajdzsán, Grúzia, illetve a Kaszpi-tenger veszi körül. Van viszont egy különlegessége: a 3 milliós köztársaságban nincs egy nemzeti többség, hanem sok kisebb nép alkotja.

Ők az avarok egymillióan, a darginok és kumikok fél-fél millióan, a lezgek 400 ezren, a lakok 160 ezren, a tabaszaranok 120 ezren, a többi kisebb népcsoport létszáma 50 ezer alatti.

Oroszok alig élnek a területen, ugyanakkor a nyelvi sokszínűség miatt az orosz az a nyelv, amin megérti egymást a sok nép, viszont a lakosság 90 százaléka muszlim. Az etnikai sokszínűség és tagoltság miatt nehéz elképzelni, hogy Dagesztán függetlenedni akarna ebben a formájában.

Etnikai aránytalanság a fronton

Egymillió fölötti nemzetiségek még a baskírok és csuvasok, rajtuk kívül még sok nép van Oroszország más részein 50 ezer és 1 millió közötti népességszámmal: róluk az elmúlt másfél évben sokat lehetett hallani, mivel lakosságarányuknál sokkal nagyobb arányban vitték fiaikat az ukrajnai háború vágóhídjára. Leginkább azért, mert ők nem tudnak látványosan elégedetlenkedni és lázadni, mint mondjuk a moszkvai vagy szentpétervári polgárok.

A fronton ugyanakkor egyre többször olvasni nemzetiségi ellentétekről az orosz hadseregen belül: a rossz körülmények, a halál és a sérülések magas kockázata miatt mindenki ingerült, így az oroszok könnyen a nemzetiségiekre fogják a bajok forrását, vagy csak egyszerűen rajtuk töltik ki dühüket. Egyben viszont megegyeznek: fogalmuk sincs, miért vannak ott, miért harcolnak az ukrán területeken, amikor országuk így is a legnagyobb a világon, néhány ukrajnai megye ezen már nem oszt, nem szoroz.

Az orosz hadseregben tehát törésvonalak alakulhatnak ki a nemzetiségi megoszlás mentén, sőt, a nemzetiségek felülreprezentáltak az oroszokkal szemben, ugyanakkor a hatalmas ország területi és politikai egységét érdemben egy háborús veszteség sem veszélyezteti: nincs, ami szétessen.