Nagyobb a magyar államadósság költsége, mint az olaszé vagy a görögé

Több alkalommal említettük, hogy az állam nagyvonalú ajándékot ad a megtakarítóknak, annyira nagyot, hogy még menet közben csökkenteni is kellett. Így is túl nagy azonban: a lakossági állampapírokra olyan irreálisan magas kamatot fizetnek, ami az államkassza kamatkiadásait az égbe emeli, az olasz fölé, pedig az olasz adósság GDP-arányosan kétszer akkora, mint a magyar. Csakhogy ők olcsón finanszírozzák, és ebben a közös valuta előnye és a közös jegybank segítsége is benne van.

Gigantikus kamatkiadás

Az MNB korábbi becslése szerint a tavalyi kamatteher a GDP 4,3 százalékát teszi ki, ami még idén is 4,2 százalék lesz. Az olasz adat ezzel szemben 3,8 százalék, a görög 3,5 százalék, a spanyol pedig csak 2,4 százalék. A magas szintért persze nem csak a lakossági állampapírok felelősek: tavaly az intézmények számára is viszonylag magas kamattal lehetett kötvényt kibocsátani, mivel a 10 éves állampapírhozam az év nagy részében 7-8 százalék között volt, csak év végére csökkent 6 százalék alá. 

A KSH szerint a tavalyi év első 9 hónapjában 2500 milliárd forint volt a kamatkiadás,

kétszer annyi, mint 2022 azonos időszakában.

Mindezért alapvetően a nálunk egyedülállóan magasa emelkedett infláció a felelős, ugyanakkor a lakossági állampapírok kamatmegállapításának módja is olyan, hogy ebben a helyzetben indokoltalanul nagy összeget kell fizetni. Szomorú vigasz, hogy ez a hazai megtakarítók zsebébe megy: ettől még a költségvetés hiánya óriási, amit finanszírozni kell, a megtakarítók pedig nem szaladnak elkölteni ezt a pénzt, megnövelve az ÁFA-bevételeket.

Inflációkövető állampapír

Messze a legnagyobb gondot az inflációkövető állampapír okozta, amelyet úgy alkottak meg, hogy

az adott év inflációja szerinti kamatot nem ugyanarra az évre, hanem a következőre fizeti.

Ez okoz egy erős torzulást: a hatalmas költség nem a magas infláció éve utáni kifizetéskor jelentkezik, hanem egy évvel később. Ez persze az emelkedő inflációnál elvileg ugyanígy egy éves csúszást okoz, így akár ki is egyenlítődhetne a hatás, de akkor a lakosságnak nem volt sok inflációkövető kötvénye. Korábban ugyanis a MÁP Plusz magasabb kamatot fizetett, ráadásul erre visszaváltási garanciát vállalt az állam, így a lakosság egyszerűen megvált tőle, mikor szárnyalni kezdett az infláció, és átnyergeltek az inflációkövető kötvényre, épp, mikor annak jól megemelkedett a kamata.

Mindettől függetlenül sem feltétlenül célszerű, ha az állam mindig reálkamatot ad a lakossági befektetőknek: ha az infláció 1-2 évig extrém magasra szalad, ahogy ez most történt, akkor ennél jóval kevesebb is elég, hisz

más kockázatmentes befektetés messze nem biztosít ekkora hozamot,

pont azért, mert az inflációt átmenetinek várja a piac. Talán még a megtakarítókat sem zavarja különösebben, ha csak rövid ideig tart az infláció és annak teljes mértékét nem kompenzálja nekik az állam, hisz céljuk az, hogy hosszú távon legyen értékálló a befektetés.

Az idei év is nehéz lesz

A hatástól most már 2024-ben sem lehet megszabadulni, mert ugyan most már csak 9,9 százalékos induló kamatot ad az aktuálisan kapható inflációkövető kötvény az idei év után,

a korábban értékesített hatalmas tétel után még nagyjából 18 százalékot kell kifizetnie az államnak, miközben az infláció a mostani várakozások szerint csak 5 százalék körül lesz.

Utána jöhet a fellélegzés, a 2025-ös évre vonatkozóan, amikor az inflációkövető papír várhatóan már csak 5-6 százalékot fog fizetni, és a többi lakossági állampapír hozama sem lesz vélhetően érdemben magasabb.

A nem lakossági befektetők számára történő kibocsátásoknál már most sincs nagy gond, hisz a 10 éves hozam most 6 százalék körül alakul, és jó esély van rá, hogy amint a havonta megjelenő inflációs adat is ekkora vagy kisebb lesz és a jegybanki alapkamat is eléri ezt a szintet, még jelentősen csökkenhet, akár 4 százalékig.

Az eurózóna megúszta

Az eurózónában ugyanakkor már most igen alacsonyak a hozamok: az olasz 10 éves hozam 4 százalék alatti, a görög és a spanyol 3,25 százalék körül van. Ez igazán nem nagy teher, ráadásul ott nem divat az inflációkövető kötvény kibocsátása, sőt, a lakossági hozamok megkülönböztetése sem.

Nincs is rá szükség, az euróban most már erős a bizalom (nálunk ha alacsony a forinthozam, sokan euróba mennek át a forint elmúlt években látott leértékelődése miatt). Mindemellett az Európai Központi Bank eszközvásárlási programjai során, főleg az utolsó fázisban nagyobb arányban vette a nagy adósságteherrel szembenéző országok kötvényeit, ezzel átmenetileg segítve rajtuk.