Nyolc EU-tagállamban még nincs euró: mikorra tervezik a belépést?
ElemzésekA tagországok csaknem harmada vár még az eurózónához való csatlakozással. Vannak országok, amelyek még nem teljesítik a belépési feltételeket, mások tudatosan tartják fenn az önálló monetáris politikát, de Dánia például felmentést kapott a csatlakozás alól, a svédek pedig népszavazáson mondtak nemet az euróra. Montenegro és Koszovó pedig úgy hasznája a közös pénzt, hogy nem tagja az eurózónának.
Az Európai Unióba való belépéskor – az Egyesült Királyságot és Dániát kivéve, amelyek felmentést kaptak e kötelezettség alól – minden tagország vállalta, hogy bevezeti a közös pénzt, az eurót. Az államok többsége már eleget is tett a vállalásnak, és így ma már – Dániával együtt – mindössze nyolc tagállam van, ahol erre még nem került sor. Ennek magyarázata, hogy nincs megszabott határidő az euróövezetbe való belépésre.
A kérdés azért került mostanában előtérbe, mert
két nemrégiben csatlakozott ország – Horvátország és Bulgária – a közelmúltban úgy döntött, hogy elindítja a csatlakozási folyamatot. Ennek során teljesíteni kell az úgynevezett a maastrichti kritériumokat.
Ezek közül az első lépés az ERM-2 (európai árfolyam-mechanizmus) rendszerhez való csatlakozás, amelyet idén nyáron jelentett be a két ország, és azt várhatóan az év végéig bírálja el az Európai Központi Bank (EKB). Az ERM-2 lényege, hogy a csatlakozni kívánó ország valutájának árfolyama két éven keresztül legfeljebb 15 százalékot ingadozhat az euróárfolyamhoz képest. Ha ezt képtelen teljesíteni, kikerül a rendszerből. Tehát legkorábban két évet követően vezetheti be a kandidáló ország az eurót, illetve ehhez hozzá kell még számolni az adminisztrációhoz szükséges fél évet.
A csatlakozásra azonban csak akkor kerülhet sor, ha egyéb feltételeket is teljesít az adott ország.
Így az infláció a belépést megelőző évben nem haladhatja meg a három legalacsonyabb áremelkedést mutató uniós országban mért drágulás átlagát, az államháztartás hiánya nem lehet magasabb, mint három százalék, az államadósságnak pedig 60 százalék alatt kell maradnia. Végül a negyedik feltétel ismét a három legalacsonyabb inflációt mutató tagországhoz kapcsolódik. Eszerint a hosszú lejáratú kamatok legfeljebb 2 százalékkal haladhatják meg a három országban mért kamatszint átlagát.
Ezeket a feltételeket vizsgálva Bulgária csak az inflációra vonatkozó feltételnek nem tud egyelőre megfelelni. Horvátország a négyből három feltételnek már most is képes megfelelni, a nem teljesített feltétel náluk azonban nem az infláció, hanem a 73,2 százalékra rúgó államadósság.
Normál esetben a hiányzó feltételt mindkét ország nagy valószínűséggel teljesíteni tudná 2023-ig, a lehetséges legkorábbi euró bevezetési határidőig, a koronavírus-járvány azonban sok mindent felborít, így elképzelhető, hogy ennél sokkal hosszabb időt kell tölteni a két tagállamnak az ERM-2 rendszerben.
Az a tény, hogy ez a két viszonylag szegény tagállam már bejelentkezett az euró előszobájába, jó hír az euróövezetnek, ugyanakkor egyre nagyobb nyomást helyez a még nem csatlakozott Lengyelországra, Csehországra, Magyarországra, Romániára és Svédországra, illetve ezen országok kormányaira.
Mi a helyzet nálunk?
Az EKB idén júniusban megjelent értékelése szerint Magyarország a négy feltétel közül az államadósság mértékére és az inflációra vonatkozó előírásoknak nem tud megfelelni, illetve az ERM-2-nek sem vagyunk tagjai, a költségvetési hiányra, illetve a kamatszintre előírt feltételeket viszont teljesítjük.
Egyelőre tehát nem tudjuk teljesíteni a feltételeket, de kormányzati, illetve jegybanki nyilatkozatok is arra utalnak, hogy messze van még az az idő, amikor euróval fizethetünk itthon. Matolcsy György jegybankelnök a tavalyi Lámfalussy-konferencián beszélt arról, hogy hazánk a következő évtizedekben vezeti be az eurót.
Az idei év elején pedig a jegybank kiadott egy, a maastrichtinél jóval szigorúbb feltételrendszert, amelynek teljesítése előtt nincs értelme a magyar eurónak. Ezek között a legszigorúbb feltétel, hogy az eurózóna fejlettségi szintjének legkevesebb 90 százalékát el kell érnünk, hogy a csatlakozás ne gerjesszen indokolatlanul magas inflációt, illetve ne okozzon sokkot a magyar gazdaságban.
Varga Mihály pénzügyminiszter döntése értelmében pedig 2030. január elsejéig kell alkalmassá tenni az online pénztárgépeket az euróval való elszámolásra.
Csehország, Lengyelország is tudatosan kivár
A lengyelek és csehek egyelőre szintén nem mutatnak különösebb hajlandóságot a közös pénz bevezetésére. A 2016-os Eurobarométer-kutatás szerint a csehek 70 százaléka mond nemet az euróra. A bevezetéssel kapcsolatos feltételek teljesítésében pedig náluk is ugyanott vannak gondok, mint nálunk, vagyis az inflációra és az államadósságra vonatkozó feltételeknek nem tudnak megfelelni, illetve e két ország sem csatlakozott még az ERM-2 mechanizmushoz.
Csatlakozásukkal kapcsolatosan az EKB-nak jogi fenntartásai is vannak, mert a jogrendszer nem felel meg maradéktalanul többek között a jegybanki függetlenségre, a monetáris finanszírozás tilalmára, valamint az eurórendszerbe történő jogi integrálódásra vonatkozó követelményeknek. Ezeket a kifogásokat egyébként hazánk esetében is megemlíti az EKB vonatkozó jelentése.
A legtávolabb álló ország: Románia
Románia áll talán a legmesszebb az érintett országok közül az euró bevezetésétől. Az EKB idei elemzése ugyanis rámutat, a maastrichti feltételek közül keleti szomszédunk egyetlen feltételt sem teljesít. Az más kérdés, hogy a románok sem készülnek mostanában a közös pénz bevezetésére. Legalábbis erre utal, hogy tavaly júniusban Mugur Isărescu, a Román Nemzeti Bank kormányzója arról beszélt, nem sprintfutás az eurócsatlakozás, illetve hogy tisztában vannak azzal, amíg az ország vásárlóerő paritáson számolt bruttó hazai terméke (GDP) el nem éri az uniós átlag 70-75 százalékát, addig a csatlakozás gazdasági sokkot okozna az országban. A román kormány egyébként legkorábban 2024-től számol a valutacserével.
A svédek leszavazták
Egészen különös, hogy Svédország is az eurót szabotáló országok közé tartozik, hiszen az unió egyik legversenyképesebb gazdasága már hosszú ideje és könnyedén képes teljesíteni a maastrichti kritériumokat. Ennek ellenére mégsem akarják a közös pénzt, bár erre 1995-ös belépésekor – akárcsak a többi tagország – kötelezettséget vállalt. És náluk ez nem a kormányokon múlik, hiszen Göran Persson miniszterelnök például kifejezetten európárti volt, és 2003-ban népszavazásban kérdezte meg a svédeket, akarják-e a közös pénzt.
A 17 évvel ezelőtti szavazáson a választók több, mint 56 százaléka utasította el az eurózónát, amit a gazdasági és monetáris unió iránti növekvő ellenszenvnek tudtak be.
A következő évben a svédek 51 százaléka utasította el a valutauniót, 2011-ben már 80 százalék, de még a 2016-os Eurobarométer-kutatásnál is 67 százalék volt az ellenzők aránya. Hogy mostanában nem nagyon lesz svéd euró, azt mi sem bizonyít jobban, mint hogy nem léptek be az ERM-2 mechanizmusba, illetve hogy 2017-ben svéd jegybank a papírpénz után az érméket is újakra cserélte, de nem euróra, hanem továbbra is koronára.
