Új pénzügyi világrend jöhet Bretton Woods után 80 évvel

A világ legnagyobb pénzügyi csúcstalálkozója zajlott a múlt héten Washingtonban. A Nemzetközi Valutaalap és a Világbank múlt heti közgyűlésén jegybankárok, pénzügyminiszterek és akadémikusok járták körbe az inflációs hullám hatásait, az alacsonyabbb gazdasági növekedési ütem, az egyenlőtlenség és az eladósodottság kockázatait, valamint a dollár, mint nemzetközi tartalékvaluta szerepét is górcső alá vették.

A Bretton Woods-i intézmények, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és a Világbank immár 80 évesek, de a nemzeti kormányok ugyanolyan alulfinanszírozottak és gyengén támogatják őket, mint történelmük során bármikor.

Széttöredező szervezetek, elmaradó beruházások

A gazdasági és pénzügyi nemzetközi szervezetek a globális gazdasággal együtt széttöredeznek, miközben a nemzetközi feszültségek – Gázában, Libanonban, Ukrajnában és másutt – egyre nehezebb feladatok elé állítják őket.

Mindkét intézményt olyan személyek vezetik, akik megértik, hogy sürgős reformra van szükség, a legnagyobb részvényes országok azonban, amelyek szavazatai kulcsfontosságúak a reformokhoz, nem támogatják őket kellőképpen

– állapítja meg a Project Syndicate-en megjelent közös tanulmányában Gordon Brown, az Egyesült Királyság korábbi miniszterelnöke, az ENSZ globális oktatásért felelős különmegbízottja, és Mohamed A. El-Erian, a Cambridge-i Egyetem Queens' College elnöke, a Pennsylvaniai Egyetem Wharton Iskolájának professzora.

Majd hozzáteszik:

Ezért a problémák megoldásához a G20 jelenti a legnagyobb esélyt, amely a világ GDP-jének mintegy 80 százalékát adó országok összefogásával jött létre.

Az IMF rendelkezésére álló források ma a világgazdaság mindössze 0,85 százalékát teszik ki. Mégis, mint végső hitelező és a világ pénzügyi védőhálója, 191 tagország problémáival foglalkozik, valamint részt vesz a „nem hagyományos" és „új" kérdésekre, például az éghajlatváltozásra és az egyenlőtlenségekre adott globális problémák megoldásában. Létrehozásakor a Valutaalap a globális GDP nagyjából 3 százalékának megfelelő forrásokra támaszkodhatott, 44 ország monetáris és fizetésimérleg-problémáit segítve.

Kimerülő nemzetközi intézmények

Mindaz, ami az IMF-et és a Világbankot sújtja, nem korlátozódik e két intézményre. „A multilateralizmus szélesebb körű és egyre aggasztóbb összeomlásának vagyunk tanúi, és mindezt egy olyan időszakban, amikor a világ közös problémáit csak koordinációval és közös cselekvéssel lehet megoldani” – emelik ki a szerzők.

A mai MDB-k (Multilateral Development Banks, azaz multilaterális fejlesztési bankok), jövedelmüknek mindössze 0,5 százalékának megfelelő hitelt nyújtanak. Mellettük a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) is küzd a szigorú túlszabályozottsággal, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) számára pedig a kilátásba helyezett 11 milliárd mindössze 4 milliárd dollárt garantáltak, ami nem nagyobb, mint egy közepes méretű amerikai kórház éves költségvetése.

Mire van szükség az újjáélesztéshez?

A világ multilaterális intézményeinek reformjára irányuló átfogó megközelítés – amelyet gyakran a „Bretton Woods 2.0" zászlaja alatt mutatnak be – valószínűleg nem indul el, ám fokozatos előrehaladás lehetséges.

A WTO-nak például arra kellene összpontosítania, hogy a kereskedelmi viták helyett mind több ügyet választott bíráskodás és tárgyalások útján oldjanak meg. Hasonlóképpen, az IMF fokozhatja hozzájárulását a válságmegelőzéshez és -megoldáshoz.

A Bretton Woods-i intézményeknek támogatniuk kell a fejlődő országok éghajlatváltozás mérséklésével és az ahhoz való alkalmazkodással kapcsolatos sürgős szükségleteit is. Arra viszont figyelni kell, hogy mindez ne menjen a humán tőkét célzó beruházások és a hagyományos fejlesztési munka rovására.

A világ multilaterális intézményei újjáélesztésének kulcsa a kormányzásuk reformja. Az IMF szavazati joggal rendelkező részvényeinek 59,1 százaléka még ma is a világ népességének mindössze 13,7 százalékát képviselő országok tulajdonában van. India és Kína a világ két legfontosabb és legbefolyásosabb feltörekvő gazdasága, együttes részesedésük mégis csupán 9 százalék.

A tanulmány szerzői szerint ezen mielőbb változtatnia kellene egy olyan intézménynek, amelynek fő feladata a világ legnagyobb gazdasági és pénzügyi problémáival foglalkozni.

A meglévő hitelekkel is foglalkozni kell

A nem megfelelő kormányzás átalakítása mellett azonban tenni kell a meglévő hitelek profiljának átalakításáért is, adósságcsereügyletek és hitelgaranciák révén. A kormányoknak pedig össze kell fogniuk, hogy méltányos globális pénzügyi biztonsági hálót hozzanak létre.

- Az IMF-nek először is alapvetően felül kell vizsgálnia a különleges lehívási jogok (SDR) kiosztására vonatkozó szabályokat, az újraelosztást pedig automatikusabbá kell tenni.

- Másodszor, az adósságkezelés közös keretének jobb működéséhez szorosabb együttműködésre lesz szükség a kínai kormánnyal és a magánhitelezőkkel.

- Harmadszor, a Valutaalapnak foglalkoznia kell a méltányosság kérdésével azon feltételek esetében, amelyeket a szegényebb országoknak teljesíteniük kell, amikor segítséget kérnek.

Ráadásul az IMF alap-hitelkamata 1 százalék alatti szintről megközelítőleg 5 százalékra emelkedett, így a pótdíjakat fizető országok általános kamatlába 7,8 százalék lett.

Reform vagy hanyatlás

A G20-ak brazil elnöksége már három kulcsfontosságú prioritást határozott meg a novemberi találkozóra: az éhezés, a szegénység és az egyenlőtlenség elleni küzdelmet, a fenntartható fejlődés előmozdítását, valamint a globális kormányzás reformjának folytatását.

A legsürgetőbb kihívás pedig az, hogy az ötödik világrendbe való átmenet során ne kelljen átélni egy káros összeomlást - írják a szerzők.