Afrikai migráció, mint sokdimenziós folyamat
Globál
Az afrikai migráció az elmúlt évtizedekben dinamikusan változott. Bár a kontinensről elvándorlók többsége továbbra is Afrikán belül helyezkedik el, az interkontinentális mozgások – különösen Európa és Ázsia irányába – növekvő tendenciát mutatnak. A Külügyi Szemle legfrissebb, 2025-ös évfolyamának 3. számában megjelent tanulmány bemutatja a migráció összetettségét, a feminizáció megjelenését, a kényszermigráció súlyát, valamint a fő kihívásokat és tendenciákat.
Az afrikai migráció nem egy homogén jelenség: egyszerre zajlanak kontinensen belüli és kontinenst elhagyó mozgások, és a célországok is sokasodnak. Bár a hazájukat elhagyók többsége Afrikán belül marad – tehát az intrakontinentális migráció továbbra is domináns – az interkontinentális mozgások aránya folyamatosan nő. - olvasható Marsai Viktor és Tarrósy István "Afrikai migrációs körkép" című tanulmányában.
Az IOM adatai szerint 2020-ban 21 millió afrikai migráns élt kontinensen belül, szemben az előző évek 18 milliós adattal. Ugyanakkor a földrészt elhagyók száma 17-ről 19,5 millióra nőtt, ami arra utal, hogy majdnem minden második elvándorló külföldre megy. Észak-Afrikából történő kivándorlásban magasabb az interkontinentális mozgás aránya, míg Szaharától délre inkább a belső migráció jellemző (korábban 79% maradt a kontinensen belül, 2024-re ez az arány 64 % körülire csökkent).
Az interkontinentális migráció „klasszikus” célja továbbra is Európa, ám a szerzők hangsúlyozzák, hogy új, régi-új desztinációk is szerepet kapnak: a Perzsa-öböl országai, Kína, sőt Latin-Amerika egyes államai. Kína különösen kiemelt cél lett: Peking aktív Afrika-politikája, gazdasági beruházásai és oktatási kapcsolatai révén sok afrikai migránsnak vonzó célponttá vált. 2023-ban például 60 ezer afrikai érkezett Mexikóba irreguláris úton – az új útvonalak megjelenését szemléltetve.
A tanulmány mindemellett rávilágít, hogy az illegális csatornák mellett az afrikai vándorlók többsége reguláris csatornákat választ, és az irreguláris átkelések csak egy részét képezik a teljes képnek.
Feminizáció, gyerekek önállóan és kényszermigráció
A szerzőpáros tanulmányában kiemelt helyet kap a migrációs feminizáció jelensége: a nők nem csak másodlagos migránsként, hanem önálló döntéshozóként is részt vesznek a migrációban. Bár a férfiak továbbra is többen mozognak, nőtt a női migránsok aránya – különösen az egészségügyi és gondozói szektorban –, például afrikai nővérek az Egyesült Királyságban. A női migránsok gyakran családi kötődéseikkel együtt küzdenek: sokan hagyják otthon gyermekeiket, amit néhány fogadó ország rossz szemmel néz.
A gyermekek önálló migrációja is egyre nagyobb figyelmet kap: kísérő nélkül érkező kiskorúak – sokszor veszélyeztetett háttérrel – különösen sérülékeny helyzetbe kerülnek, beleértve a gyermekkereskedelem és kizsákmányolás kockázatát.
A kényszermigráció – menekültek és belső menekültek – az afrikai mozgások másik kritikus dimenziója. A kontinens országaiban csaknem 40 millió ember él menekültként, külső vagy belső menekült státuszban. 2025-ben a szudáni konfliktus vált a legsúlyosabb humanitárius kihívássá: közel 4 millió ember hagyta el az országot, és 11,3 millió volt belső menekült.
Szomália szintén jelentős kibocsátó: több mint 4 millió belső menekült, egymillió külső migráns – sokan Európában kötnek ki. A Kongói Demokratikus Köztársaság keleti régiójában a fegyveres konfliktusok miatt 5,6 millióan váltak belső menekültté, és mintegy 990 ezer fő hagyta el az országot. A Száhel-övezetben a Boko Haram és más szélsőséges szervezetek tevékenysége súlyos humanitárius és migrációs hullámokat eredményez.
Változó migráció
Marsai Viktor és Tarrósy István tanulmánya rámutat, hogy az afrikai migráció nem egyetlen narratívába illeszthető folyamat, hanem sokrétegű, dinamikus és állandóan alakuló rendszer.
A kényszermigráció kihívása – fegyveres konfliktusok, klímaváltozás, elnyomás – számos afrikai államot destabilizál, és nagyszámú embert kényszerít útra. E közben a nemzetközi kötelezettségek, humánus válaszok és befogadó kapacitások szűkösek.
A kontinensen belüli mozgások továbbra is dominálnak, ám a kontinenst elhagyó migráció sem hanyatlik. Az új célországok megjelenése (Kína, Perzsa-öböl, Latin-Amerika) és a feminizáció trendje azt mutatja, hogy a klasszikus migrációs útvonalak mellett új formák is erősödnek.
A szerzők a jövőben kiemelt kutatási feladatként a feminizáció okainak és következményeinek mélyebb feltárását, a kontinensen belüli migrációs belső dinamikák megragadását, valamint a sokszínű kihívásokhoz a migrációs politika adaptációs lehetőségeit tűzték ki célul.
Forrás: Marsai Viktor – Tarrósy István: Afrikai migrációs körkép (Külügyi Szemle, 2025. 3. sz.)
