Izrael elindította az elmúlt évtizedek egyik legmerészebb és legsúlyosabb katonai akcióját Irán ellen. A „Felkelő Oroszlán” hadművelet megrengette a perzsa teokráciát, amely így egyszerre szembesül belső elégedetlenséggel és külső nyomással. Most valóban minden opció az asztalon van – akár a közel 50 éve fennálló iráni rezsim bukása is.
Június 13-án Izrael hajnali légicsapással csapott le Irán nukleáris és katonai létesítményeire. A „Felkelő Oroszlán” hadművelet első hulláma máris kiemelkedő eredményt hozott: az iráni Iszlám Forradalmi Gárda főparancsnoka, Hoszein Szalami vezérőrnagy, a vezérkari főnök, Muhammad Bagheri vezérezredes és több neves atomtudós életét vesztette. A csapás az iráni vezetés számára nemcsak katonai, de politikai sokkot is jelentett.
Az izraeli légicsapás mérete és kifinomultsága rendkívüli: a hadsereg bejelentése szerint több száz, összesen mintegy 200 harci repülő vett részt a támadásban, és csaknem száz célpontot semmisítettek meg Irán-szerte.
A Moszad állítólag már hetekkel ezelőtt robbanó drónokat és precíziós fegyvereket helyezett el iráni létesítmények közelében, elsődleges célpontokként légvédelmi radarokat és rakétabázisokat jelölve meg. Az izraeli hadsereg hivatalosan „precíz hadműveletnek” nevezte a csapást, amelynek célja Irán nukleáris kapacitásának és nagy hatótávolságú rakétáinak gyengítése volt. Mint Benjamin Netanjahu fogalmazott, akciójuk „Irán nukleáris dúsítási programjának szívét” érte, és „annyiszor ismétlik meg, ahányszor szükséges”.
Az első csapásokat Irán hamar megtorló akciókkal követte. Péntek délutánra Irán több mint 100 drónt indított támadásba Izrael ellen, ám az izraeli légvédelem – állítása szerint – a WIZARD radarrendszerekkel együtt mindegyiket lelőtte. Ezzel párhuzamosan Irán mintegy 150 ballisztikus rakétát is kilőtt az országra, amelyek közül a Vaskupola védelmi rendszerek a többséget elhárították.
Izrael felkészült a további lépésekre: az IDF tartalékosokat hívott be, a lakosságot pedig arra utasította, hogy menedékházakban várják a híreket. Izrael mellett az Egyesült Államok és partnerei is közbeléptek: amerikai vadászgépek és hadihajók települtek a Közel-Keleten, amelyek állítólag segítettek az iráni rakéták elfogásában.
Rosszkor jött ez az ajatollahok rendszerének
A 46 éve fennálló teokráciának régóta komoly kihívásokkal kell szembenéznie: a tartós gazdasági problémák, a politikai korrupció és a nemzetközi elszigeteltség miatt nőtt az elégedetlenség.
A világsajtó utalt rá, hogy a 2022-es „Woman, Life, Freedom” tüntetéshullámot egy iráni–kurdisztáni nő, Mahsza Amini halála indította el, ami jól mutatja, hogy a vallási vezetés ellen szerveződött elégedetlenség nem pusztán elenyésző csoportokat érint, hanem az ország fiatalabb, digitálisan összekapcsolt generációját is. Már az 1990-es években megingott a társadalom bizalma a rendszerben, ami többször erős belső zavargásokhoz vezetett.
Ráadásul etnikai szempontból Irán korántsem homogén: a perzsák mellett jelentős létszámú azeriek, kurdok, arabok és más kisebbségek alkotják. Az etnikai és vallási törésvonalak mentén egy, a mostanihoz hasonló konfliktus könnyen előhozhatja az elfojtott indulatokat.
Jelen helyzetben több forgatókönyv is elképzelhető. A katonai konfliktus további eszkalációja mellett Irán belső elégedetlensége olyan szintre emelkedik, hogy a rezsim alapjaiban meginog, szélsőséges esetben katonai puccs vagy forradalmi összecsapások is kialakulhatnak.
Egyes elemzők szerint azonban a külső fenyegetés akár ideiglenesen is összekovácsolhatja a hatalmi elitet. Ugyanakkor Izrael részéről érzékelhető, hogy nem a teljes vezetés fizikai eltávolítása volt a cél – erre utal, hogy a magas rangú politikai és vallási vezetők (pl. Hámenei ajatollah) lakhelyét nem támadták célzottan. Ez talán részben enyhíti a rezsim teljes összeomlásának veszélyét, ám hosszú távon jelentős nyomás alá helyezheti az iszlám köztársaság belföldi kohézióját.
Mi lesz az iráni atombombával?
A nukleáris fegyverkezés kérdése sem dőlt el. Az IAEA szerint Irán jelenleg elegendő, 60 százalékra dúsított uránkészlettel rendelkezik ahhoz, hogy elméletileg akár kilenc atombombát is összerakjon gyors ütemben.
Amennyiben az izraeli csapások súlyos károkat okoztak a Natanzban vagy Fordóban található berendezésekben, az ideiglenesen kitolhatja ezt a határvonalat. Ugyanakkor Irán vezetése valószínűleg a további nukleáris és rakéta-képességek felgyorsítását tekinti majd végső biztosítéknak, ha a diplomáciai tárgyalások ismét zsákutcába jutnak.
A hosszabb távú kimenetel a nukleáris elrettentés kialakulása lehet: ha Iránnak ténylegesen nukleáris fegyverei lennének, az teljesen átírná a regionális hatalmi egyensúlyt.
Végső soron a legfontosabb kérdés az, hogy meddig tarthat még a konfliktus. Benjamin Netanjahu videóüzenetében egyértelművé tette, hogy Izrael hosszú távú hadműveletet indított Irán ellen és kilátásba helyezte akár a rezsim eltávolítását is.
Az máris biztos, hogy amennyiben a konfrontáció hosszútávú hadműveletekhez vezet, az iráni lakosság fizikai és gazdasági terhei súlyosbodnak, de még a konszolidációt is kockázatok övezik. A helyzet végkimenetele így jelenleg bizonytalan: akár a rezsim további meggyengülése, akár a Donald Trump által kezdeményezett nukleáris tárgyalások sikere is kibontakozhat a mostani válságból.
