Mennyibe kerül Európa újrafegyverzése? 

Trump elnök felvetése jelentős vitát váltott ki Európában, ahol számos vezető, köztük Boris Pistorius német védelmi miniszter, irreálisnak és szükségtelennek  nevezte az 5 százalékos célkitűzést rámutatva, hogy Németország esetében ez a szövetségi költségvetés 42 százalékát tenné ki, ami fenntarthatatlan lenne.

Jelenleg Berlin a GDP 2,12 százalékát fordítja védelmi célokra, és a közelmúltban sikerült teljesítenie a NATO által elvárt 2 százalékos minimumot, leginkább annak köszönhetően, hogy létrehozott egy 100 milliárd eurós különleges védelmi alapot. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy Németországban a kormány novemberi összeomlása miatt jelenleg nincs érvényes szövetségi költségvetés 2025-re. A frissen megválasztott Friedrich Merzre és az új német kormányra jelentős döntések várnak, amelyek meghatározzák majd az ország hosszú távú védelmi stratégiáját.

Nagy-Britanniában sem rózsás a helyzet. A brit kormány költségvetési megfontolásokra hivatkozva elutasította azt a célt, hogy 2030-ig a GDP 2,5 százalékát fordítsák védelmi kiadásokra, mivel ez komoly megszorításokat jelentene a közszolgáltatások terén.Még Orbán Viktor miniszterelnök is arról beszélt egy sajtótájékoztatón, hogy “tüdőn lőné a magyar gazdaságot, ha a GDP öt százalékát kellene fordítani honvédelemre, ahogyan azt a sajtóhírek szerint Donald Trump igényelné a NATO-tagállamoktól” hiszen ez azt jelentené, hogy éves szinten a magyar költségvetésnek több mint 3754 milliárd forintot kell fordítania a jövőben védelmi kiadásokra.

Az biztos, hogy többet kell védelemre költeni

Ha némileg túlzás is a Trump-féle 5 százalékos cél, az jól látszik, hogy Európai szinten is egyre nagyobb a nyomás a védelmi kiadások növelésére. Mark Rutte NATO-főtitkár és az Európai Bizottság vezetői az utóbbi hetekben többször hangsúlyozták, hogy a kontinensnek jelentősen növelnie kell katonai beruházásait, mivel Oroszország folyamatos fenyegetést jelent.

Az EU jelenlegi költségvetésében mindössze 8 milliárd eurót különítettek el védelmi célokra, miközben az Európai Bizottság szerint a következő évtizedben akár 500 milliárd euróra is szükség lehet.Az elérhető legfrissebb (zömmel 2023-as) adatok alapján az Európai Unió tagállamai átlagosan GDP-jük mintegy 1,6 százalékát költi védelmi kiadásokra. Ugyanakkor jelentős különbségek vannak országonként. 2023-ban nyolc EU-tagállam érte el vagy haladta meg a NATO által javasolt GDP-arányos 2 százalékos védelmi költési szintet – köztük Lengyelország (a GDP arányában messze a legtöbbet költő), Észtország, Lettország, Görögország, Litvánia és Finnország, ma már ebbe a körbe tartozik Magyarország is.

Ezzel szemben több ország védelmi ráfordítása még az 1 százalékot sem érte el (például Írország esetében). Ez pedig így nagyon kevés.

Megkopott a mundér

Európa legtöbb országa a hidegháború utáni évtizedekben csökkentette védelmi kiadásait és leépítette haderejét, kihasználva a „békeosztalékot”. Az USA védőernyőjére támaszkodva sok EU-tagállam halogatta a drága modernizációkat, és a haderő technológiai elöregedése kezdett megmutatkozni​.

Oroszország 2022-es háborúja azonban kijózanító fordulópontot hozott: rámutatott, hogy Európa katonai képességei hiányosak és „aggasztó állapotban” vannak a hosszú békeidő után​.

Noha az EU-országok együttesen ugyan négyszer annyit költöttek védelmükre 2023-ban, mint Oroszország (összesen több mint 280 milliárd eurót)​  és papíron nagyobb fegyveres erőket is tartanak fenn, mégis sok helyen​ a harckészültség és a felszerelés állapota elmarad a szükségestől.

Ugyanakkor vannak kivételek: Görögország például történelmi okokból (a török fenyegetés miatt) rendszerint a GDP nagyjából 3 százalékát honvédelemre fordítja, ezzel az egyik legmagasabb arányú költést produkálja Európában​.

Technológiai szempontból vegyes a kép. Az európai védelmi ipar fejlett – a SIPRI adatai alapján az öt legnagyobb európai fegyverexportőr (pl. Franciaország, Németország, Olaszország, Spanyolország, Svédország) is a világ tíz legjobbja közé tartozik​. Mégis, a nemzeti hadseregekben sok eszköz elavult vagy rossz állapotú.

Például a 2010-es évek végére a német Bundeswehr harceszközeinek nagy része már nem volt bevethető állapotban: egy jelentés szerint a német tüzérségi ütegekben a fegyverek többsége műszaki hiba miatt harcképtelen volt, és általában véve is „rengeteg az elavult és elhanyagolt haditechnikai eszköz” a német haderőtben. 

Nehéz lesz behozni a lemaradást

A Hadműveleti tartalékokkal is gondok vannak: a NATO keleti szárnyán a fokozott készültség miatt több országnak (pl. Lengyelország, Németország) kifogyóban vannak a lőszer- és hadianyag-készletei, mert a korábbi alacsony termelés és készletezés nem tudta tartani a lépést az ukrajnai háború okozta igényekkel​.

A legtöbb ország 2022 után nagyszabású modernizációs programokat és költségvetés-emelést hirdetett,  Ezek az erőfeszítések azonban csak fokozatos javulást hoznak, hiszen a kiesett évtizedek lemaradását rövid idő alatt behozni nem lehet.

Személyzeti problémák szinte mindenhol jelentkeznek. A hivatásos, önkéntes alapú hadseregek küzdenek a toborzásért és a megtartásért: a fiatalok körében nem vonzó a katonai pálya, és a feszült munkaerőpiacon a honvédség nehezen versenyez a magánszféra béreivel.

Nemzetközi elemzések szerint Európa-szerte sikertelenek a toborzási célok: például a cseh hadsereg 2021-ben a tervezett létszámnak csak 56 százalékát tudta feltölteni, és egy elit gyorsreagálású dandára a kapacitása felén üzemel a katonahiány miatt​.

Ezért az elkövetkező hónapokban várhatóan tovább éleződik a vita az európai védelmi kiadások növeléséről, különösen az EU és a NATO közös stratégiájának kidolgozása során. A kérdés nemcsak pénzügyi, hanem politikai szempontból is komoly kihívást jelent az európai vezetők számára, akiknek egyszerre kell biztosítaniuk a katonai képességek fejlesztését és a gazdasági stabilitást.