Trumpot milyen érdekek mozgatják a külpolitikában? A Magyar Külügyi Intézet kutatójával erről is beszéltünk

Mit üzenhet a világnak, hogy a szaúd-arábiai Rijádban indult meg a tervezett amerikai-orosz államfői kétoldalú tárgyalások előkészítése? Miért épp a közel-keleti metropoliszra esett a választás?

Nem lehet eléggé hangsúlyozni Rijád szerepét a folyamatban lévő béketárgyalások házigazdájaként. Szaúd-Arábia, más közel-keleti országokkal együtt, az Egyesült Államok és Oroszország, az ágazat másik két meghatározó szereplője mellett az egyik vezető nyersolajtermelő. Ezért nem meglepő, hogy a rijádi csúcstalálkozón a világ három legnagyobb energiatermelőjének képviselői vesznek részt.

Az energia továbbra is a globális geopolitika központi eleme, és Rijád a természeti erőforrások tekintetében Jalta modernkori megfelelőjeként pozicionálja magát.

Az energiapolitika áll Trump elnök kormányának középpontjában, amelynek célja az energiaárak csökkentése az amerikai ipari ágazat ösztönzése érdekében, miközben meghosszabbítja a belsőégésű motorok életképességét. A bőséges és olcsó kőolaj elérhetősége valószínűleg akadályozni fogja az elektromos járművek piacának növekedését, ami több évtizedre csökkenti a lítium iránti igényt. Ez elegendő időt biztosít alternatív megoldások keresésére.

E célok eléréséhez elengedhetetlen az Oroszországgal és Szaúd-Arábiával való együttműködés.

Ramachandra Byrappa, a Magyar Külügyi Intézet vezető kutatója, - Kép forrása: MKI

Mennyire közelíthetnek az orosz-amerikai érdekek Ukrajna kapcsán? 

Trump elnök pragmatikus megközelítéséről ismert, a helyzeteket a tranzakciós értékük alapján értékeli. Békét akar, de jelenleg Ukrajnát elsősorban pénzügyi tehernek tekinti az Egyesült Államok számára. A fő szereplők, akik számára Ukrajna anyagi vagy stratégiai jelentőséggel bír, Európa és Oroszország. Közülük Európa inkább fel akarja szabadítani Ukrajnát, mintsem mindenáron békére törekedni. Ebben a tekintetben Trump némileg egy vonalban van Putyin elnökkel. Trump elnök azonban nem hajlik arra, hogy feladja Ukrajnát; valami értelmes és érdemi ellenszolgáltatást akar. Tekintettel azonban Putyin kemény tárgyalófélként szerzett hírnevére, sokkal többet követelhet, mint az orosz befolyás ukrajnai peremének lehatárolása.

Milyen belpolitikai és külpolitikai érdekek mozgatják Donald Trumpot?

Az elnökválasztási kampány során Donald Trump gyakran ismételgette, hogy az amerikai külpolitika nem szolgálja a nemzeti érdekeket. Az amerikai adófizetők lenyúlása. Ezzel közvetlen kapcsolatot teremtett a bel- és a külpolitika között.

Egy másik kampányígérete az volt, hogy visszahozza az ipari kapacitást és a kékgalléros munkahelyeket az Egyesült Államokba. Trump több külpolitikát is felhasznál ennek megvalósítására. Először is, a vámokkal való fenyegetéssel arra kényszeríti a külföldi vállalatokat, hogy az Egyesült Államokban hozzanak létre gyártást, ha termékeiket az amerikai fogyasztóknak akarják eladni. Már több hónapja láthatjuk, hogy számos európai és távol-keleti vállalat indít termelést az Egyesült Államokban. Másodszor, Trump az olyan országok, mint Szaúd-Arábia stratégiai függőségét használja fel arra, hogy arra ösztönözze őket, hogy az Egyesült Államokban fektessenek be. Nemrég Mohammed bin Szalmán szaúdi uralkodó bejelentette, hogy kész 600 milliárd dollárt befektetni az amerikai gazdaságba a következő néhány évben. Végezetül Trump és kormánya végtelen bizonytalanságot kelt világszerte, a vámoktól kezdve a szövetségesek közötti stratégiai kétértelműségig, így az Egyesült Államok az egyetlen biztonságos környezet az üzleti élet számára. Ha a globális gazdasági káosz folytatódik, egyesek úgy dönthetnek, hogy az Egyesült Államokba helyezik át tevékenységüket. Az, hogy mi történik belföldön, nagyban függ a Trump-kormányzat külföldi intézkedéseitől.

Vlagyimir Putyin számára mekkora belpolitikai tőkét jelent a tárgyalások megindulása?

Jelen állás szerint Putyin elnök a 2024-es amerikai elnökválasztás legnagyobb haszonélvezője. Egyik napról a másikra ellenfélből partnerré változott a státusza. Aztán jött a hír a Trump-Putyin telefonbeszélgetésről, majd nem sokkal később a rijádi csúcstalálkozó. Nemrég még arról szóltak a hírek, hogy Donald Trump elnök lesz a május 9-i ünnepségek díszvendége.

Az orosz nép számára ez hatalmas megkönnyebbülés: országuk visszanyerte elveszített szuperhatalmi státuszát, vezetőjük kitartása ismét kifizetődött- kétségtelenül olyan hős, akire büszkék lehetnek, és akit az orosz nép ünnepelhet. Ez az Oroszországból érkező kép.

Mennyire reális Európa mellőzése a tárgyalásokból?

Erre nagyon kicsi az esély. Az ukrajnai békefolyamatról az európai álláspont az, hogy készek tárgyalni, ha Oroszország hajlandó teljesen kivonni csapatait a jelenleg általa megszállt területekről. Ez az álláspont lehetetlenné teszi, hogy az amerikaiak bevonják az európaiakat a tárgyalásokba. Jelenleg a Trump-kormányzat egy folyamatot akar létrehozni ott, ahol nincs is. Az európaiak bevonása ebben a szakaszban nagyon kockázatos, mert összeegyeztethetetlen követeléseikkel tönkretehetik a tárgyalásokat.

Mintha ez nem lenne elég, Oroszország a hírek szerint azt követeli, hogy a NATO vonuljon vissza az 1990 előtti állapotra. Ez azt jelenti, hogy már nem csak Ukrajnáról van szó, hanem egész Európáról. Ez lehetetlenné teszi, hogy Trump bevonja az európaiakat a tárgyalásokba, mert ebben a kérdésben nem engednek semmilyen kedvezményt.

Ráadásul nagy a valószínűsége annak, hogy az amerikaiak az ukrán konfliktust egy csomag részeként, amelyben a Kínáról szóló kérdések is benne vannak, fogják tárgyalni. Az amerikaiak nem akarják bevonni az európaiakat, mert egyszerűen nem bíznak bennük, ha Kínát érintő stratégiai kérdésekről van szó. A Trump-kormányzat még ebben a kérdésben is megbízhatóbbnak tartja Oroszországot, mint az európaiakat. 

Mit szólhatnak a Globális Dél országai az egyeztetések megindulásához és Trump jelenlegi álláspontjához? Mi az álláspontja Ukrajna kapcsán a világ másik két szuperhatalmának, Indiának és Kínának?

A globális dél mindig is helyi európai problémának tekintette az ukrajnai konfliktust, és azt, hogy a nyugati szankciók által okozott inflációs nyomás és növekvő kamatlábak formájában járulékos károkat szenvedtek el. A globális dél országai tehát örömmel veszik tudomásul, hogy az ukrajnai konfliktus hamarosan véget érhet. De ezzel az örömmel együtt jár a keserűség is. Trump Ukrajna-politikája, a trumpizmus, egy nagyobb mintázatának része, amely az olyan globális intézmények, mint az ENSZ, az olyan fórumok, mint a BRICS+ és a G20 ellen irányul. Nemrég pedig külügyminisztere, Marco Rubio a nemzetközi szolidaritást Amerika-ellenességnek nyilvánította. Ennek eredményeképpen bezáratta az USAID-t, az amerikai segélyekért világszerte felelős szervezetet. Az Egyesült Államok a világ legnagyobb segélyadományozója: 2023-ban 64,7 milliárd dollárt költ globálisan és 14,9 milliárd dollárt Afrikában. Ezért a globális dél számos országa aggódik.

India és Kína is osztozik a globális dél aggodalmaiban, de helyzetük kissé eltérő. Kína az USA versenytársa, míg India nem az.

Rijád sokkal több, mint Ukrajna, sokkal inkább a világrend átalakításáról van szó. Kína nem tett túl sok nyilvános nyilatkozatot a kérdésben, de lehet, hogy aggódik. India sokkal magabiztosabb abban, hogy meg tud birkózni a Trump-kormányzat globális külpolitikai programja által előidézett változások áradatával.