A békési város, ahol mára megszűnt a munkanélküliség
InterjúSzarvas igazi sikersztori. Békés megye, ahol a város található sokáig nem volt rendesen bekapcsolva a közúthálózatba, nem volt rendes híd a Tiszán, a térség az ország hátrányos helyzetű területei közé sodródott. Mára ez jelentősen megváltozott: a város felvirágzásának a története nem most, hanem még 1998-ban kezdődött és máig is tart. Az egész település rendezett, számos nagyvállalat, több kutatóintézet, és egyetemi képzési helyek működnek a területén, virágzik a turizmus, miközben lassan ismeretlen fogalom a munkanélküliség. Interjú Babák Mihállyal Szarvas polgármesterével.
Milyen állapotban vette át a város vezetését 1998-ban, milyen volt a gazdasági helyzet a rendszerváltás után?
A rendszerváltást megelőzően az agráriumban komoly feldolgozóiparunk volt.
Volt cukorgyár, malomipar, híres orosházi, békéscsabai, szarvasi malmok voltak, amelyek kiváló minőségű lisztet gyártottak. Ez is szertefoszlott, aztán megszűnt a gabonaipar.
A könnyűipar pedig azért tűnt el, mert piacot vesztettünk, a távol-keleti termékek beáramlása miatt, így a textiliparnak nem maradt jövőképe. Hasonló sorsra jutott a faiparunk is.
De tönkrement Szarvason a műanyagipar, mert tőkeszegény volt, mivel azt kivették belőle a tulajdonosok, hiába lett volna piaca az autóipar miatt. Ezután jöttek új tulajdonosok a Vas és Fémipariba, ami egy hatalmas cég volt, 1800-an dolgoztak benne.
A multik egyébként a kereskedelmet is letarolták. Csak úgy, mint az egész országban, itt is számtalan bolt szűnt meg.
Persze nemcsak a piacot nullázták le, hanem a beszállítói hálózatot is marginalizálták.
Ekkor terjedt el az a gyakorlat, hogy tudni lehetett, ha egy multinál nagyon olcsón árulnak magyar terméket, az úgy jött létre, hogy cserébe a magyar termelőt fojtogatták.
Ennek persze a szarvasi emberek pszichéjére is volt hatása, hiszen ők azt érezték, hogy csak vesztettek a rendszerváltáson, ráadásul a közvetlen megélhetésük volt veszélyben.
A helyzet a 2000-es években durvult el igazán, mert addigra elfogytak a családi tartalékok, miközben a munkanélküliség és az infláció az egekbe szökött.
Ha ez nem lenne elég, a TSZ-eket is szétverték, pedig Európában szövetkezeti gazdaságok ma is működnek sikeresen.
Babák Mihály, szarvasi polgármester
Egyedül ott nem volt baj, ahol egy vállalat szakemberek kezébe került. Így jött létre a Gallicoop is, ami a tönkrement Dózsa TSZ pulyka ágazatából vált önállóvá. Először osztrák tulajdonba került, majd a magyarok kivásárolták. Azóta új magyar tulajdonosa van és nagyon sikeres cég, piacvezető a pulyka ágazatban.
A rizságazat szerencsésebb volt, nem szűnt meg, így három cége is van a városnak, ami a rizsfeldolgozással foglalkozik.
A húsipar nagyon változó utat járt be, hol tönkrement, hol talpra állt, ugyanis vágóhíd nélkül működtek. Amíg volt holland, dán egy euró/kilogrammért olcsó, fagyott hús, addig azt dolgozták fel, aztán a legjelentősebb részét a termékeknek már nem vette meg senki sem, ezért is mentek tönkre alkalmasint.
Az egyik cég megszűnt. Ezután a másik vállalatot megkértem, hogy segítsen, mentse ki, és pont kellett a Gallicoopnak egy ilyen húsfeldolgozó üzem, ami szerencsésen jött ki.
A Gallicoop egyébként, amikor kellett, segített a város életében, és ez nagyon fontos, mert végső soron a gazdaságnak magát kell fejleszteni.
Hogyan tud egy önkormányzat ebben segíteni a vállalatoknak?
Egy önkormányzat maximum az engedélyek, a területfelhasználás terén tud segíteni, illetve a cégek felé tett apró szívességekkel tud figyelmes lenni.
Élni és élni hagyni, ez a mottónk. És amivel csak lehet segíteni a vállalkozásokat, akár szabálymódosítással is, ha az nem sérti a közérdeket.
Ki kell alakítani a komfortot, például a vízgazdálkodás, szennyvíz gazdálkodás, építési szabályzat területén.
Emellett nagyon hasznos, ha van egy területnek egy jó országgyűlési képviselője, -most nekünk ilyen téren szerencsénk van - mivel ő lobbizik a térség érdekében, elmondja a döntéshozóknak, hogy mi a fontos az adott településnek, ami egy teljesen természetes dolog.
Babák Mihály, szarvasi polgármester
A Gallicoop esetében nekünk egyébként azt kellett megértetnünk, hogy ők kényelmi termékeket kell, hogy gyártsanak, mert a nyersanyaggal, a pulykamellhússal magában nem sokra tudtak menni. Ekkor kezdtek el konyhakész, panírozott termékeket gyártani és ezzel betörtek a piacra, és sokkal több vevőt tudtak szerezni.
Másik sikertörténetünk a Pioneer nevű céghez kapcsolódik.
Egyszer kinézték a város mellett fekvő földeket, hogy az ott termő kukoricából bioetanolt kell csinálni. Én erre azt válaszoltam, hogy nem hiszem, hogy ez lenne a megfelelő felhasználása az értékes terménynek,
hiszen igazán jó minőségű kukorica földjeink vannak, amik ráadásul öntözhetőek. Szerencsére jött a Pioneer és felismerte a hely adottságait, amik az említett öntözési lehetőségben, a föld minőségében, és a napsütéses órák magas számában rejlik, így
ma vetőmagot termelnek a határban, sőt, a világ legnagyobb vetőmag üzeme működik Szarvason.
Ahhoz persze, hogy ez a cég ide települjön megfelelő környezetet, segítséget, sőt még adókedvezményt is kellett biztosítani. Ezért cserébe, ez a nagy vállalat a kutatást is úgy szervezi, hogy az a hazai jogszabályoknak megfelelően GMO mentes legyen, sőt a termelés egy részét Romániából, a déli területekről, sőt, még Dél-Szlovákiából is visszahozta,
így most gyakorlatilag szemenként tudjuk eladni a kukoricát, nem pedig etanolt, vagy takarmányt gyárunk belőle, ezáltal a hozzáadott értékbéli különbség óriási.
Hogy a Pioneer összesen hány embernek ad itthon munkát azt egyébként megbecsülni is nehéz, mert már nem csak itt termeltetnek, hanem egész Magyarországon is.
Nekünk külön szerencsés a vállalat helyben léte mert itt tartja a magasan képzett munkaerőt.
Szarvason most komoly kutatóintézetek működnek, ezeknek mi a története?
Ez az ágazat a rendszerváltás után szintén tönkrement, mert szétszedték.
Nem értette meg a hazai kutatási szektor, hogy a magyar gazdaságnak kell dolgoznia, és gazdasági eredményeket kell hozniuk, nem tudományos cikkeket, publikációkat.
Már 2000-ben látszott, hogy a globális változások miatt az öntözés nagyon fontos lesz, így már Torgyán Józseftől kértük, hogy mentse meg az Öntözési Kutató Intézetet Szarvason, mert jövője van, de sajnos ez is tönkre ment.
Nekünk egyébként megvannak öntözésre a lehetőségeink, pusztán azáltal, ha visszatartjuk a vizet a Körös-völgy bizonyos területein.
Tönkre ment a másik kutatóintézetünk is, a piacképes részét kivitték és leprivatizálták, minden szétloptak a kutatásban.
Viszont most a MATE rektorával (Gyuricza Csabával a MATE rektorával a növekedés.hu interjúját ide kattintva olvashatja) sikerült revitalizálnunk a kutatást, ami integrálva van az egyetemhez, így most ez is talpra állt. Sikereink és eredményeink vannak a haltenyésztésben, az öntözésben, sőt rizsfajtákból is újakat tudnak hozni.
Most fiatalok dolgoznak a kutatóintézetekben, mi az önkormányzattól drukkolunk nekik, hogy működjön a dolog.
Sajnos egyébként korábban városunkban az agrárképzést nagyon leépítették. Mindenféle tanárok utazgattak le ide, akiknek a hallgató volt a legfeleslegesebb dolog.
Most a MATE ebben hozhat változást. Mi tárgyaltunk ezügyben rektor úrral, így sikerült biztosítani, hogy fennmaradjon a szarvasi képzési hely, sőt modernizálni is fogják majd az oktatást, így bizakodva nézünk ezen a téren a jövőbe.
Említette még korábban a munkanélküliséget, tudtommal ez ma Szarvason nem jelent valódi problémát, hogyan kezdtek neki a rendbetételnek?
Az Antall-kormány idején nagyon sok fiatal, munkaképes lakost lerokkantságiztak, nem volt munkanélküli politika, eközben a munkanélküli segély fizetés az államháztartást fejte és azoknak kellett eltartani a munkanélkülieket, akiknek véletlenül volt/maradt munkahelyük.
Ez volt a helyzet amikor mi annak idején 1998-ban hivatalba kerültünk.
A munkanélküliség az egy borzasztó dolog, az egy létbizonytalanság. Ha valaki közmunkába dolgozik, még az is jobb, mint ha valaki otthon van, mert aki munka nélkül otthon van annak leépül a pszichéje és sok egyéb dologra is igénytelenné válik.
Mi elértük azt, hogy minden fillérért lehajoltunk, amit mások lustaságból nem használtak föl a közmunkában elérhető forrásokat és minket hiába ítéltek el emiatt sokan, mára munkaerőhiány alakult ki.
Az is nagyon nehezítette a helyzetet, hogy a szarvasi cégek új tulajdonosai sokáig tudatosan alacsonyan tartották a béreket és helyette horvátországi, vagy balatoni ingatlanokat vásároltak, emiatt sok munkaképes ember elvándorolt. Ez is fejte a vitalitásunkat és engem ez nagyon bosszantott.
Mára sikerült elérnünk, hogy a szarvasi cégekkel egyeztetve, párbeszédet folytatva a munkanélküliség gyakorlatilag megszűnt létezni, így ma azt lehet mondani, csak az nem dolgozik, aki nem akar.
Ebben a megyében egyébként mindig kevés volt a munkanélküli, mert ez egy dolgos megye, de sikerült gyakorlatilag teljes foglalkoztatottságot elérni azzal, hogy megértettük azt, hogy mindenki tartsa el magát és a saját családját és ez egyezett a kormányzati szándékkal is.
Mi a helyzet a fiatalokkal, őket sikerült itthon tartani?
A fiatalok elvándorlása engem a korábbi évek folyományai közül különösen bosszant, ezt el kell mondjam.
Mára ezen a téren is javuló tendenciák figyelhetőek meg, de ez sokáig nem így volt, már hamarabb lépni kellett volna.
Mi itt Szarvason már régebben elindítottunk különböző programokat, ilyen volt például a Szarvas hazavár.
Abban lakást adtunk a fiataloknak bebútorozva, és csak a rezsit kellett fizetni, lakbért nem. Ilyen lakásból 18 van. De volt korábban is fészekprogram, hogy néhány évig a fiatalok spórolni tudjanak, majd kirepülhessenek ebből a fészekből. Sőt volt telekvásárlási programunk is. Ugyan sajnos ingyen nem adhattuk oda a telket, de annyi segélyt folyósítottunk, amiből gyakorlatilag meg tudták vásárolni a telket.
Minden lehetőséget kihasználtunk, hogy az itt lakók számára komfortos legyen a város és hogy úgy érezzék, itt rájuk szükség van.
Szarvasi panoráma, ez a gyönyörű alföldi város hazavárja a fiatalokat
Egyébként nagyon fontos, hogy ráncba szedtük a városi oktatást. Saját pedagógusképzésünk van, és rendbe raktuk a gimnáziumunkat is.
Nagyon jó pedagógusaink vannak, akik valóban képességeiknek megfelelően fejlesztik a gyerekeket.
Ez nem volt mindig így, de ezen a téren komoly sikereket sikerült elérnünk.
Viszont a munkabéreket nem tudtuk emelni. Ezért is volt jó, hogy a polgári kormány idején a fizetések elindultak felfelé.
Most a település jövedelemtermelő képessége növekedni kezdett. - Persze ez rendkívül szubjektív, hiszen a fizetésekkel az igények is növekednek, így az emberek nem mindig érzik a jövedelmük növekedését. -
Végre nem a munkanélküli segélyt, hanem a minimálbért emelték, ami motiválta az embereket a munkára.
Sokkal inkább az adóvisszatérítések, adókönnyítések irányába kellett elmozdulni.
Mi a többsávos adózást se támogattuk. Miért büntessük azt, aki többet keres?!
Hiszen pont az a lényege a piacgazdaságnak, hogy motiváljuk a munkavállalókat.
Mi, a kormány családpolitikáját is nagyon támogatjuk, sőt még meg is ’’fejeljük eggyel’’ ugyanis minden újszülött gyereknek adunk 100 ezer forintot, hogy megkönnyítsük a szülők helyzetét.
Milyen a város adópolitikája?
Mindent a helyére kell tenni.
Nem követelhet az egyik kezünk, miközben a másik adóterhekkel súlyt.
Nekünk most 2 073 adóalanyunk van. ebből 7-800 nem fizet adót, mert nem kell. Minek nyomorgassuk őket, inkább ezzel is segíteni kell a fennmaradásukat.
Észszerűnek kell lenni. Ha egy cég olyan piaci helyzetbe kerül, hogy nem tudja befizetni az adót, akkor nem követelem tőle,
hanem aláírunk egy kötelezvényt, hogy majd később törleszti az adóját. Adunk haladékot, de kamatot nem számolunk fel rá.
Ellenben olyan vállalkozás is van, akinek, amikor sok profitja volt, a város kölcsön kért tőle, és többet fizetett be, ebből tudtunk új beruházásokat indítani, majd később ezt elszámoltuk vele.
Tehát szimbiózisban kell lenni a helyi gazdasággal.
Mostanság országos szintű vitát generált, hogy a kormány eltörölte a közterületen történő vendéglátóhelyeknek a díját. Nálunk ilyet Szarvason soha nem fizettek. Csak egy feltételünk van, hogy esztétikus legyen és tisztán tartsák a közterületet.
Mert hát miért rossz az nekünk, ha a vendég, vagy a helybéli a közterületet használja és leül kávézni, sörözni, és jól érzi magát?!
Minket az Iparűzési Adó járvány miatti kiesése sem érintett. Ebből mi nem csinálunk ügyet. Ami egyik oldalon elment, az befolyt támogatásként a másik oldalon. Mi nem problémázunk ezen, hiszen a végső mérlegünk rendbe van.
Nem adóügy, de komoly sikerként itt megjegyezném a város energiagazdálkodását.
Ugyan önellátóak nem vagyunk, de gyakorlatilag minden középületen van napelem, sőt most pályázunk egy komoly önálló nagy naperőműre is.
Ebben a cégek is követnek minket, és vagy a termál programunkban vannak benne, vagy pedig a biogáz üzemünkből vételeznek melegvizet, mint például a Gallicoop.
Említette a vendéglátóhelyeket, hogyan sikerült Szarvason így felvirágoztatni a turizmust?
Nekünk a turizmushoz a komfortot kell megteremtenünk.
Tehát, hogy jó legyen a holtág vízminősége, hogy társuljanak a turisztikai attrakciókhoz érdekes múzeumok, egy jó színház, egy jó uszoda, zenepavilon esténként.
Itt érdemes kiemelni a színházat.
A Szarvasi Vízi Színház
Bár eleinte sokan nem hittek benne, de az 1200 férőhelyes szabadtéri színpadunk hatalmas sikernek örvend, és rendszeres a teltház.
Olyan magas profittal működik a színházunk a Körös mellett, hogy megtehetjük, hogy az előadások fele a helyiek számára ingyen látogatható.
A Szarvasi Vízi Színház
De mi a kultúrában is úgy gondolkozunk, mint a reálszférában, tehát racionálisan terveztünk és racionálisan működtetjük sikeresen a színházat.
Nem a tömegre, hanem a minőségre koncentrálunk.
Menedzseljük, reklámozzuk a cukrászainkat. Gyönyörű az arborétumunk, nagyon jó a MiniMagyarország park.
A Körös-Maros Nemzeti Parknál is sikerült olyan vezetőt találni, aki idehozta a kinti Bolza-kastélyba a látogatóközpontot és mellé az állatparkot, és azóta is nagyon jól vezetik azt.
Az is fontos, hogy szép legyen a város. Most legutóbb például a belvíz elvezetést fejlesztettük. Ezzel a lakókat is motiváljuk. Ha mi fejlesztjük a várost ők is rendben tartják a környezetüket.
Végül minden interjún megkérdezem, mik a terveik a jövőre nézve?
Mi minden lehetőséget kihasználunk, így minden beruházásra, támogatásra pályázunk. Ez a célunk most is.
Nekünk van akár száz elképzelésünk is, ha egy kormányzati ciklus alatt 10 megvalósul, akkor az nagyon jó.
Természetesen fontos lépés lesz, ha befejeződik az M44-es. Fejlesztjük a várost, fontos a műemlékvédelem. Reméljük, hogy a Gál Ferenc Egyetem rendbe rakja a nemrég a tulajdonába került Bolza-kastélyt. Nagy lépés volt a Lengyel-palota rendbetétele, itt még hiányzik az önkormányzatnak egy irattár és egy szertár-melléképület, illetve az udvart kell rendbe raknunk.
Nagy terveink vannak az egyetemekkel is, illetve tovább szeretnénk fejleszteni a gazdaságot is, támogatva a helyi vállalkozásokat.
A patinás Árpád Szállóval is vannak fejlesztési terveink és a turizmust is természetesen tovább szeretnénk erősíteni.
