Ketté szakadt Olaszország, Meloni küszködik a felzárkóztatással

Hogy látja Olaszországban az észak és dél közötti helyzetet? Milyen felzárkózási esélyei vannak jelenleg Dél-Olaszországnak?

Az utóbbi időben felerősödött az a bizonyos különbség, amiról már régóta szó van.

A hivatalos válasz szerint, az egyesítés, azaz 1860 után született meg a déli kérdés. A felvetés lényegét tekintve egy gazdaságilag fejlettebb észak, és egy gazdaságilag, és ennek következtében társadalmilag, is fejletlenebb dél áll egymással szemben.

Azonban, emellett az egyoldalú és leegyszerűsített elgondolás mellett figyelembe kell venni a történelmi előzményeket is. Hiszen nem a semmiből született meg egy fejlett észak, és egy elmaradottabb déli terület.

Meggyőződésem szerint, egészen a 12-13. századig kell visszatekintenünk, bizonyos szempontból ekkor vált szét észak és dél fejlődési útja. Ekkor észak egy kereskedő, iparosodó úton indult el, amíg dél egy centralizált monarchiában, latifundium rendszerrel, a feudális utat járta végig.

Ugyanakkor nem lehet általánosságban kijelenteni, hogy dél elmaradott, észak pedig fejlettebb.

Hiszen tartományok szerint is vannak különbségek. Délen is számos olyan tartományt találhatunk, amelyek a fejlettségi mutatóikkal felveszik jó pár középitáliai, vagy északi tartománnyal a versenyt, ilyen például Puglia, Szicília és Campania is. Ezekben a régiókban a fejlettségi mutatók legalább olyan eredményeket érnek el, mint például Veneto tartományában.

Természetesen ezek mellett jelen vannak azok a tartományok, amelyek nem rendelkeznek hasonlóan eredményes mutatókkal, ilyen például Calabria, Basilicata és Sardegna is.

Ezt leopárdfoltos fejlődésnek is szokták nevezni, tehát dél nem egyöntetűen elmaradott, hiszen vannak olyan szigetei, ahol jobbak a fejlettségi mutatók.

Dél felzárkóztatására már számos próbálkozás zajlott eddig is, ilyen volt például az 1950-ben létrehozott Cassa per il Mezzogiorno-program is. Ennek keretében az északi cégeket, mint például a Fiatot, ösztönözték arra, hogy délen nyissák meg gyáraikat, azonban a program gazdasági hatásai nem érték el a várakozásokat.

Jelenleg az Európai Unió felzárkóztatási alapjából történik Dél-Olaszország fejlesztése.

Elsősorban az infrastruktúra területére koncentrálnak a beruházások, hiszen itt érezhető leginkább az észak és dél közötti különbség.

Az euró bevezetése után jelentősen csökkentek az olasz gazdaság eredményei. Hogy látja, az olasz gazdaság jövőjét?

„Ebben a kérdéskörben elsősorban a személyes tapasztalataim alapján tudok nyilatkozni. Az olasz emberek erőteljesen megérezték a 2008-as válságot, és úgy tűnik, hogy ennek következményeit még nem sikerült felszámolni.”

Az euró bevezetése után megközelítőleg 30 százalékos drágulást érzékeltek az emberek a lírához képest. Ez a különbség nem enyhült, bár számos kísérletet láthattunk az évek során.

Ilyen volt például a 2018-as kampányban az alapjövedelem kérdése, amivel akkor választást lehetett nyerni. Azonban ez a terv látványosan megbukott, igaz, hogy a választások után bevezetésre került az alapjövedelem, azonban sokkal szűkebb kört értintett. A mostani kormányzat pedig már ki is vezette, tehát egyértelmű, hogy ez sem jelentett megoldást.

Hogy értékelné a Meloni-kormány eddigi vezetését és milyen várakozásai vannak a jövőt tekintve?

A Meloni-kormány nem csak abban egyedi, hogy egy hölgy által vezetett kormány, hanem abban is, hogy talán ilyen erősen jobboldali kormánya az olasz köztársaságnak még nem volt.

Ez a programjukban is megnyilvánult, hiszen hangsúlyos helyet kapott a nemzeti érzés megélése és a migráció kérdése. A Liga (korábban: Északi Liga) jelenléte a kormánypártban már önmagában garancia volt a migrációs politika szigorítására. Azonban, a kormánypárttól sem áll messze az a nézet, ami nagyobb szigorral közelítene a menekült kérdéshez.

Ellenben úgy tűnik, hogy a legfőbb csalódást a migrációs politika okozta az olasz választópolgárok számára. Alig egy év telt el a Meloni-párt hatalomra kerülése óta, és aki gyors változásokat várt ebben a kérdésben, az nyilvánvalóan csalódott.

Az előző év azonos adataihoz képest a migránsok száma megduplázódott. Olaszország pedig látványosan nem tudja kezelni a bevándorlók tömegét.

„A befogadóállomásaik telítettek, Lampedusa szigete élhetetlen. Emellett, többszöri próbálkozásra sem sikerült az Európai Unión belül megoldást találni erre a kérdésre, pedig folyamatosan napirenden van.”

Mindezek ellenére, a közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy a kormány továbbra is stabil lábákon áll. Az pedig, hogy egy kormány nagyobb problémák nélkül legyen hatalmon egy teljes éven át nagy szónak számít Olaszországban.

„Természetesen látszik, hogy a másik oldal is szervezkedik. Úgy tűnik, Matteo Renzi szeretné maga köré gyűjteni azokat az erőket, amelyekkel a következő választásokon, a jobboldali Meloni-párt kezéből át tudná venni a hatalmat.”

Olaszország kiszállt az kínai Övezet és Út kezdeményezésből. Ön szerint miért döntöttek így?

Amikor a belépésről szóló döntés megszületett, akkor egy kevésbé letisztult politikai helyzet uralkodott Olaszországban. A politikai résztvevők inkább egymásnak akartak üzenni ezekkel a látványosnak szánt elhatározásokkal.

Talán az volt a nagyobb meglepetés, amikor beszálltak. Valójában ezt a döntésüket fogadták értetlenkedve az európai partnerországok.

Valószínűleg ez egy kevésbé átgondolt lépés volt annakidején, és a kezdeményezésből való kilépés tűnik logikusnak Olaszország pozícióját tekintve, az Európai Unión belül.

Hogy értékelné az olasz gazdaság versenyképességét?

„Az utóbbi évtizedekben mást sem lehet hallani, csak panaszt azzal kapcsolatban, hogy Olaszország sorra veszít a versenyképességéből. Ez a probléma nem csak a 2008-as válságtól kezdve számítódik, hanem már a korábbi évtizedekben is jelen volt.”

A 60-as, 70-es és 80-as évek aranykora lezárult, és az olasz állam olyan strukturális problémákkal küzd, amelyek közvetlen kihatással vannak a gazdasági versenyképességére. Ilyen például a hatalmas mértékű államadósság és az államon belüli szerkezeti problémák. Ezek a bürokrácia elburjánzásához vezettek, ami rendkívül megnehezíti a vállalkozói szféra tevékenységét.

„Amikor úgy tűnik, hogy ki lehetne emelkedni valamelyik válságperiódusból, akkor mindig jön egy újabb. Jön egy földrengés, ami hatalmas pusztítást okoz az országban és újjá kell építeni az érintett területeket, vagy jön a Covid, és amikor véget ér a járvány akkor előáll a háborús helyzet.”

A legutóbbi csalódást a 2030-as világkiállítás okozta, amelyre Róma város is pályázott. Végül Rijád nyerte el a szervezési jogot, több mint 110 szavazattal, Róma pedig csupán 17 szavazatot kapott.

Ez a vereség az olasz sajtóban hatalmas szégyenként jelent meg, és több cikk is párhuzamot állított a világkiállítás szervezési jogának elbukása, és Olaszország hanyatló versenyképessége között.