Amennyiben hazánkban forgatna filmet egy orosz vagy ukrán nemzetközi stáb, akkor meg kell adni számukra az engedélyt és hagyni kell őket alkotni. Ekkor demokratikus egy ország, ha ezt megteszi – mondta a Növekedés.hu-nak adott interjúban Zákonyi S. Tamás producer. Mint fogalmazott, ha a háború elhúzódik, területileg közelebb húzódik a front a határhoz, akkor a nagy külföldi stúdiók nem biztos, hogy idejönnek. Annyi saját gyártású film születik, hogy minden műterem kapacitásra szükség van, újakra is, de háborús övezetben nem köthető biztosítás. Ha elmaradnak a Netfilx, a Disney vagy a HBO bérmunkái, az bevételkiesést okozna.
Mennyire érzékeny a magyar filmipar a geopolitikai konfliktusokra?
A hazai filmgyártás nagyjából önellátó. Azaz, nem szorulunk nyersanyag-behozatalra, hiszen nem filmre forgatunk. Az itthon lévő eszközök, ingatlanok, infrastruktúra a magyar filmipar és bizonyos méretű bérmunka piac számára elegendő.
Zákonyi S. Tamás: ameddig nálunk nincs terror-és háborús veszély, nincs veszélyben ez az ágazat sem
Ez akkor is elmondható, ha egy háborús övezetből kell színészt „importálni” hozzánk?
Nyilvánvaló, hogy ez most külön szervezést igényel. Persze nem lehetetlen. Jó példa erre az a dokumentumfilm, amelyet a magyar vízilabdaválogatottról készítek és az 1990-es évek végétől indul egészen 2008-ig, tehát az egyik legsikeresebb időszakot öleli fel a legnagyobb csapatokkal.
Szerepel benne egy grúz játékos, akit sikerült idehozni.
Kiről van szó?
Az egykor orosz, ma grúz vízilabdázóról, Revaz Csomakidze-ről. Fel sem merült, hogy nem jön vagy nem jöhet. Ő Kazanyból, Moszkván és Belgrádon keresztül érkezett Budapestre.
A filmiparban itthon nem tapasztalok orosz, ukrán, vagy bármilyen más nemzetiséget érintő megkülönböztetést.
Nem állítom, hogy a jelenség külföldön nem létezik, de nálunk nem tudok róla. Szerencsére.
Ha egy komplett orosz vagy ukrán stáb kérelmezne forgatást, ennek sem lenne akadálya? Megosztó lenne a helyzet?
Ez már nehezebb kérdés, nehéz megítélni, hiszen nem tudni milyen témáról lenne szó. A véleményem viszont az, hogy ez esetben sem lenne megbélyegzés. De ez csakis az én véleményem, amely azért szubjektív, mert amióta a közösségi média létezik, rengeteg a fotelharcos, mindenhez is értő „szakember”.
Vélhetőleg nem háborút kezdeményező és/vagy támogató kormánytagok és katonák jönnének ide forgatni, hanem civilek, filmesek.
Olyanok, akik semmiről sem tehetnek. Tehát ha jönne egy orosz vagy ukrán nemzetközi stáb, akkor illene megadni számukra az engedélyt és hagyni kell őket alkotni. Ekkor demokratikus egy ország, ha ezt megteszi. Hozzáteszem a nemzetközi szankciók, amelyek Oroszországot jelenleg sújtják nem biztos, hogy ezt lehetővé teszik.
Sokan radikálisabbak önnél. Felsorolhatatlan azon külföldi sztárok listája, akik kihátráltak az oroszok mögül, beállva az ukránok mögé.
Nézze, a háború valós okait még azok sem biztos, hogy pontosan ismerik, akik nyakig ülnek a nagypolitikában. Egy biztos, frusztráló, hogy tőlünk pár száz kilométerre ilyen pusztítás zajlik, de nehéz és értelmetlen lenne innen ítélkezni. A mélyről jövő gyűlölettel azonban nem tudok, és nem is lehet mit kezdeni.
Azért ne feledkezzünk meg az üzleti részéről sem, a filmforgatás egy-egy városnak maga az „aranytojás”. Erről mit gondol, az elutasítás ezért sem kedvező?
Abszolút.
Amikor a München című filmet forgattuk, csak a közterületfoglalási engedély volt több mint 100, a helyszínbérlés pedig 200 millió forint.
Ezek 2004-es, 2005-ös árak. Szerencsére a közterületfoglalás azóta olcsóbb lett, köszönhetően Andrew G. Vajna sikeres filmalap üzletpolitikájának. A helyszínbérleti díjak viszont elszálltak, ennek a többszörösét kellene fizetni ugyanazokra a hatalmas helyszínekre és bérleti időtartamra. Persze felhívnám a figyelmet némi „apróságra”.
Mire gondol?
Steven Spielberg nem azért rendezte nálunk a filmjét, mert nem lett volna lehetősége máshol, hanem azért, mert az európai országok bérleti áraihoz képest még így is olcsóbb volt Magyarországra hozni azt a szuperprodukciót is.
Budapest építészeti stílusa ezer arcú, ezért rengeteg olyan helyszínt lehet kialakítani, amely a világ nagyvárosaihoz hasonlít. Itt sem kell konteót szőni, csupán spórolásról van szó.
A korábbi, például a balkáni háborúk milyen hatást gyakoroltak a filmiparra?
Ennek valóban volt hatása a magyar és a környékbeli ágazatra.
A szomszédos országokban az események hatására a kilencvenes években visszaesett a külföldi bérmunka.
Az oka egyszerű: a háborús övezetekben a biztosítók nem fizetnek, illetve nem kötnek – vagy csak jóval drágábban - szerződést. Az amerikai és angol biztosítók a környéket veszélyes területnek minősítették. Ilyenkor történik az, hogy azok a filmipari szakemberek, akik dollár százmilliókról döntenek, bevállalják-e a rizikót, hogy biztosítás nélkül idejönnek vagy sem. Az meg külön kockázat, ha valamit újra kell esetleg utólag forgatni, arra már nem biztos, hogy sor kerülhet.
Milyen döntés szokott születni?
Konzervatív. Ez az, ami veszélyt jelenthet most is a magyar filmiparra nézve, mert nem tudni, mi történik a jövőt illetően.
Ha a háború elhúzódik, területileg közelebb húzódik a front a határhoz, akkor a nagy külföldi stúdiók nem biztos, hogy idejönnek.
Legalábbis a korábbi tapasztalat ezt mutatja.
Ön producerként és gyártásvezetőként 1999-től 2009-ig több mint negyven nemzetközi reklámfilmet gyártott. Ha a filmipar szenved, szenved a reklámfilm-gyártás is?
Maradjunk Magyarországnál. Ha igaz – márpedig részben igaz –, hogy a keleti piacra szánt alkotások jó része akár itt is készülhetett, akkor ez hátrányt jelenthet. Jelentős volt az orosz piacra készült reklámspotok száma. Ettől függetlenül most azt látom, óriási lavinazúdulással, azaz bevételkieséssel nem kell számolni. Azt is érdemes megemlíteni, hogy egy külföldi reklámfilmforgatáshoz jóval kevesebb stábtagot kell ide utaztatni. Vagy egyáltalán nem kell – ezt is megtanultuk.
A pandémia idején forgattak úgy külföldi reklámfilmet Magyarországon, hogy a stáb nem utazott ide. Online vezérlésű kamerákkal oldottak meg mindent.
Virtuális kreatív irányítású, tökéletesen működő forgatás volt. Nem egy, hanem több csapat is élt a lehetőséggel és „jöttek” németek, skandinávok.
A saját gyártású műsorok, egy-egy geopolitikai botránynál szerencsésebb helyzetben vannak? Ezt azért is kérdezem, mert 2009-től az HBO magyarországi producereként megalapozta a saját gyártású műsorok mai gyártási struktúráját.
Nem érdemes elkülöníteni ezt a szektort. Hogy mégis válaszoljak: minden, ami belső forrásra épül, azaz a téma, helyszínek, szereplők és az infrastruktúra, ameddig nálunk nincs terror-és háborús veszély, nincs veszélyben ez az ágazat sem.
A Magyar Nemzeti Filmalapba történt beolvadást követően az ön által irányított MAFILM-igazgatóság jelentős szereplőjévé vált a magyar és a nemzetközi filmgyártásnak. Amit felépítettek, az ukrán-orosz konfliktus miatt, illetve a pandémia miatt, összeomolhat-e a nemzeti filmkultúra?
Nem látom ennek jelét. A nemzetközi tendencia az, hogy a városok fejlődésével, az épületek, a környezet modernizálásával nem igazán tud lépést tartani külső helyszíneken a filmipar, hiszen minden változik. Egyre nehezebb korabeli helyszíneket találni.
Olyan döbbenetes mennyiségű feliratot, reklámtáblát, busz-és villamosmegállót, szemetest kell/kellene eltávolítani, amelyet már a legnagyobb produkciók sem engedhetnek meg maguknak.
Ehhez hozzá jön, hogy a városok sem engedik ezt minden esetben. Tökéletes példa erre Berlin vagy Budapest, ahol óriási az építkezés, fejlődés. A négy évtizeddel ezelőtti állapotra rá sem ismerni. Pedig Budapesten – mint korábban mondtam –, nagyon jó forgatni.
Ezért értékelődik fel a stúdiók jelentősége és szerepe.
Emiatt lódult meg a műteremépítés, egyre többre van szükség a hatékonyság miatt. Hiszen teljesen kontrolált körülmények között – külsőben az időjárást leszámítva –, tudnak a stábok bármit megvalósítani. Sőt, a nagy hálózatok erre rátettek egy lapáttal.
Mire gondol, melyik hálózatra?
Például a Netflixre, Disney-re, HBO-ra. Azok az óriáscégek, amelyek önálló filmcsatornával rendelkeznek. Tartalmat keresnek, illetve tartalmat gyártanak. Elképesztő sebességgel gyártják a sorozataikat.
Gyártókapacitás-hiány alakult ki, még Amerikában is, ahol a stúdiók 98 százalékon csúcsra járnak.
Angliában a Disney, a Netflix gyakorlatilag mindent lefoglalt. Nem véletlen kezdődnek hatalmas ingatlanberuházások London és környékén. Ez pedig elindította a dominóeffektust.
Itthon is?
Persze. A már megszokott nagyokon kívül, épp Mogyoródon épül egy új komplexum. Itt folyamatosan adják át a műtermeket.
Az én korábbi koncepcióm alapján pedig négy új műteremmel bővül a MAFILM fóti telepe is.
Sok olyan hazai helyszín van, amely már több évre előre le van kötve.
Ezek szerint nem kell aggódnunk a filmiparunkat illetően?
Legalábbis addig, amíg az árak brutálisan el nem szállnak. Ameddig a magyar infláció a külföldihez hasonló, továbbá megmarad az adóvisszatérítés rendszere, úgy gondolom nincs nagy aggodalomra ok a filmiparunkat illetően.
